Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-09-18 / 214. szám
851 .futása, az öreg Jeromos fogságba vetése, egy íróasztal erőszakos feltöretése, mellyböl tetemes ősz vég lopatott el, mind meg annyi megdönthetően bizonyitványul szolgála azon ország-kerülők ellen. Azért is még az napon elfogatási parancsot adatánk azon banda ellen, mellynek ismerők vezérét, és elegendő őrsöket kerdenek minden irányban, hogy kézre keríthessék. A pör útmutatásával megbízott birák kihallgaták Margitot és Jeromost, anélkül, hogy egy új tényt is kitudtak volna. Jeromost a kapus lakába zárák, és süketsége miatt mit sem hallott; a tettesek személyiségétől azonban igen becses adatokkal szolgálható, mellyek alkalmasint nyomába vezethetnek egykor azoknak. Mi a szakácsnőt illeti, vallomása még csekélyebb jelentésű volt, ő ugyan hallott kiáltozást, zajt éjjel a teremből, azonban lehetlen volt fölserkennie és újra elaludt. Midőn másnap reggel a terem mellett ment , észrevette a halottakat s rémültében mintegy gutaütést kapott. E leány elméje az idő óta soha sem tudott magához térni egészen. — Most engem is megidéztek nagybátyámmal együtt. Norbert abbé megmagyarázz, mi módon hagyok el a Villareálcsaládot azelőtt való estve. Én, erős lázba esvén, alig vala annyi erőm, hogy szólhassak. Azonban elbeszélem a mit tudok, és eléadom kedélyháborgásomat, megmagyarázhatlan töprengésemet. Midőn a tüneményre jövök , mellyet ablakomból látok , aztán a kiáltásra, mellyet, mint hivém , a kis Antónia szájából hallottam, a törvényszék tagjai megkettőzék figyelmüket és ismételteték vallomásomat. Valóban semmi nyomát sem találták a szegény gyermeknek. Az ágyacska, mellyben édesanyja hálószobájában szokott aludni, alig látszék megérintettnek; ruhácskái a széken fekve maradónak, de semmi sem mutató sem szobában sem házban legkevésbbé sem , hogy hát mi lett belőle. — Azon körülmény, mellyről szólék, ennél fogva a legnagyobb fontosságú vala s a törvényszék legott fel akará azt világosítani. Mig a többi tisztviselők vizsgálódásaikat folytatók a Rómaiházban, egyikök azon helyre köré vezettetni magát általam, honnan Antónia szavát hallani hittem. Egészen magamon kívül valók lelki és testi fájdalmam miatt; sem járhattam sem fennem tarthatom magamat. Az udvarban és a ház között azonban igen sok ember álla, kiket a kíváncsiság csalogatott oda. Ketten karjaikra emelőnek és Gonakba cipelének. Minden lehető felvilágitásokat elmondok az utasitmányi bírónak, és azonnal örökkel keritteté be a kijelölt helyet s maga személyesen mene be az Írnokkal e kör belsejébe, azonban két órai leggondosabb kutatás, vizsgálkodás sem vezetett legkisebb eredményre sem, másnap még nagyobb kiterjedésben ismételték a vizsgálatokat, s ugyanazon eredménynek valónak. — Ez utolsó csapás vala reám nézve, veszélyes betegségbe estem, mellyből csak csoda mentett meg. Lázas őrjöngésemben a kis Antóniát hivom viszontlátni. Még mellette lenni, vele enyelgeni, számára virágot szedni és kedvenc dalait képzelődöm elénekelni nekie. E krizis mitegy hónapig tarta. Végre, hála legyen nagybátyám gondoskodásának, kifolyvást ugyanazon jó indulattal viselkedék irántam , a betegségen előtt vett erős testalkatom s lassanként lábadozni kezdek. — Betegségem közben e tény történetének fölvétele csaknem kétségbe vonhatlanul földerité a cigányok bűnösségét, azonban lehetlen volt csak egy gonosztevőt is megcsípni közölök s a banda még a határom átmenet előtt teljesen föloszlott- nak látszék. Antónia sorsát folyvást mély homály fedé. Eltűntét senki sem tudá elképzelni magának scsak az én álomlátásom, mellynek, igazat szólván, kevés ember ada hitelt, vala minden, mit erről tudának. Elejénte azt hitték, hogy a cigányok magukkal vitték a gyermeket szépsége miatt valami önző szándékból, s illy rablás ez ország körülök szokásairól ítélve nem látszék épen lehetlennek, de hogy Spanyolországba juthassanak, olly veszélyes pontokon kelle áttörniük és sebesen utazniok, hogy a legkisebb teher a végromlás vagy elfogatás veszélyének teve ki őket. Valószínűleg más módot találtak tehát az Antóniától való szabadulásra. Kétségkívül egy darabon magukkal cipelék a gyermeket s aztán megfojták vagy valami mélységbe dobták. — E gyanúsítások majdnem bizonyosság bélyegét ölték magukra, s általánosan hivék, hogy Antonia egyszerre jut a végromlásra szüleivel. A Villareál-család hagyománya, az alaki jog fentartása mellett egy ügyvédnek adatott át, ki azt Villareál úr egy testvérének nevében, ki Spanyolországban lakik, igénybe vevő. E testvérről soha sem hallottam beszélni, Villareál úr csupán egyetlen egyszer célzott rá szóval jelenlétemben, azonban szomorúság és zavarodás kifejezésével, mi föltűnök nekem. De bár mint legyen is, Villareál úr tetemes vagyona testvérének jut a birtokába. A Rómaiház új birtokosa azonban soha sem akarta megtekinteni birtokát, sem e vidéket meglátogatni. Az épület e borzasztó tett után laktalan és zárva maradt, és különös, mintha isten átka nehezednék rajta; egy tisztviselő gondoskodik a szántóföldek növeléséről, és olly keménységet és kapzsiságot gyakorol a vidékieken, melly e vidék egykori jótevőinek nemes tulajdonaitól egészen elüt. — Én csak huzamos idő után tudtam magamhoz jöni e borzasztó sorscsapás következményeiből ; azonban fiatalkorom, érdemes nagybátyám vigasztalásai enyhíték fájdalmamat, anélkül mégis, hogy egészen megszüntethették volna. Újólag a líceumba lépek, egész hévvel adom magamat tanulmányaimnak, és a munkásságban, mint egyedüli révben keresek menedéket emlékezeteim feledése végett. A líceumból kikerülvén , bányászakadémiába lépek, hol szorgalmam és iparkodásom által leghízelgőbb méltánylást vívtam ki magamnak; mi lett azután belőlem, önmaga tudja kapitány úr. Szerencsétlen barátunk szomorú halála után Norbert abbé más eklézsiába való alkalmaztatásért folyamodók az egyházi megye püspökéhez, és Vikdeszoszba jőve utánam, hol nyugodtan és ismeretlenül‘Idegéljük napjainkat. Bálint szava lassanként mindinkább elgyengüle s most egészen elalélt. Szavának bádjadt hangjáról ítélve erejéből kifogyatkozott. — S miként áll a dolog a vad leánynyal ? — kérdé Montesz kapitány. — Ön még egy betűvel sem említette a vadleányt. — Nem ismerte még ön meg, uram, milly összeköttetésben van a szegény teremtés az imént elbeszélt szomorú eseménnyel? Nem találta még ki, mi gyanú ösztönző engem, hogy Szembeszálljak s dacoljak minden veszélylyel és viharral, mellyek az utasokra várnak a Mónikáimon ? — Ámbár mindenki az ellenkezőről vala meggyőződve, én mégis pillanatig sem hihetem Antonia halálát. Amit ama rémes éjszakán látok s hallok ablakomból, még nagyon emlékembe van vésve. Azon pillantatban, hol a különös tünemény megjelent előttem, lázas izgatottságom már rég elhagyott újólag, és tökéletesen eszméltem; nem csalódhattam tehát, s ezen meggyőződésemet viszem koporsómba is. Azonban minél tovább gondolkodom ezen eseményről, annál nagyobbnak látszik nekem azon gymnitások valószínűsége, mellyeknél meggyőződésem igazolására megállapodám s mellyek utólagosan újólag fölmerülhetnek. — A szegény gyermek szülői kiabálásának folytán , kiket a mellette levő szobában gyilkolának meg , mindenesetre rémület fogá el és megkisérte a futamlást. A tény történetének fölvétele megmutatta, miszerint Villareal úr, ahelyett hogy nagybátyám tanácsára hajtva bezárkózott volna, azon vigyázatlanságot követte el, miszerint minden ajtót, még a külső házajtókat is nyitva hagyá. A kis Antonia tehát könnyen az udvarba menekülhete, hol azonban a gyilkosok valószinüleg észrevevék őt s egyikök utána siete a leánykának. Természetileg Gonag felé iramlék s a papiak felé tarta, hol bizonyosan barátokat hive találhatni ; a gyenge kiáltás mellyet én hallottam, mindenesetre segitségkiáltás vala. Midőn azonban a gyermek üldöztetni és keményen szorittatni látá magát, elvesztő józanságát és a sűrűségbe illana, hol hamarább gondolt menhelyet találni. Úgy de a ligetben és a környéken semmi jelét sem találák az elkövetett gonoszságnak, semmi nyomát az erőszaknak, semmi ruhadarabokat,semmi vércseppet. Azonkívül a gyilkosnak aggódnia kellett a Rómaiházban való öldöklés kimenete miatt, és óhajtania, hogy minél előbb cinkostársaival csatlakozhassák, kénytelennek látá tehát felhagynia az üldözéssel, s ez után lehetségessé len a kis Antóniának elszöknie előle. A fő ellenvetés, mellyet az ember e valószínűség elfogadása ellen tehetne, ebben áll, hogy Antóniát újra föl kellett