Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)

1851-10-10 / 233. szám

érdemli kegyed teljes szeretetét, osztatlan gondosságát. — Az igaz, tisztelendő atya , ő tanulékony és hálás a vele közlött oktatásért... De istennek szent anyja! ha hallaná kegyed, milly különös kérdéseket intéz néha hozzánk! Ha más valaki kérdezne efféléket, megbotránkoznék benne az ember---Kérdéseire csak Orsolya néne, szentes és tapasztalt nő, tud felelni kellően. Orsolya harmadik meghajtás és értetlen morgás által jelenté szerénységét. — Azonban nem fogja feledni kegyed alkalmasint — viszonzá Norbert abbé ■— fogalmat, magyarázatot adni neki a világról, s kétségkívül szende ártatlansága mellett is képes lesz beszélgetni jelen helyzetéről. •— Valóban, nem tudom, tisztelendő atya, vannak dolgok nehezen magyarázhatók. . . . Egyébiránt Orsolya néne különösen van megbízva a növendékekre való felvigyázással, s e tekintetben legjobb felvilágitásokat adhatand kegyednek. A lelkész és a többi jelenlevő most azon apácához fordulónak, kit a fejedelemnő minduntalan emleget e beszédében. Orsolya, mondjuk meg mindjárt, azon láthatlan s mégis korlátlan hatalom vala, melly a kolostoron uralkodók. Noha alacsony származást, műveletlen, és a papuralom szabályai szerint nagyon alacsony helyzetben álló volt, mégis bizonyos ügyesség és erkölcsi szigor fitogtatása által annyira tudta vinni, hogy befolyása lassanként az egész kolostorra kiterjedő. A többi népe félt tőle s utála, s végül jobb keze vala a fejedelemnőnek, kinek gyarlóságainak elejénte hizelkedett. A növeldei lányokat illetőjét, ők szemes, könyörtelen kémnőt látának benne, annyira gyűlölőket, a mint vidám fiatal leányok csak gyűlölni tudnak. Orsolya megelégedve az általa gyakorolt tekintélylyel, nem látá szükségesnek ennek fitogtatását. Épen azért homályban óhajtott maradni, koránsem természeti alázatosságból, hanem világosságteli iszonyból, mint a huhogó bagoly. Midőn azonban egyenesen fölhiva látá magát, kissé előre lépő, és szenteskedő hangon hirdető egy rakás sóhaj kíséretében, és az égre függesztett szemekkel, hogy Irma kisasszony (ez vala a vad leány neve a kolostorban!) az egély és erkölcs dolgaiban okultabb, mint a földi dolgokban ; ő azonban Orsolya néne semmi akadályt sem lát benne, hogy e növendéket kikérdezzék természetileg bizonyos óvakozásokkal. — Kedves bátyám —vága közbe Bálint türelmét vesztve az apácák csevegése miatt — siessünk hát. Hisz tudja ön, hogy Villareal úr pillantatai megszámlálvák — Hol van e pillanatban Irma ? — A kertben, uram — viszonzá Orsolya. Bálint magával akará vinni kísérőit; a lelkész azonban visszatartóztatá őt s előterjeszté a nénéknek Montesz szándékát, hogy látatlanul kívánna jelen lenni a szándokolt beszélgetésnél. A fejedelemnő mosolyga. — Az legkönnyebb — felele —j ezen urnak igaza van. . . Irmácska még olly ijedős s minden intéseink mellett is olly félénk, hogy idegen ember jelenléte futásra kényszeríti, vagy szerfölött megzavarja. . . Van azonban egy mód ennek meggátlására s Orsolyanéne megmutatja azt önnek. Orsolya néne megmagyarázá az idegennek, hogy a kertben egy kis pavilion van, mellybe szőlőlugason át mehet az ember a házból. Onnan aztán minden látható és hallható, mi a teraszon történik. A jámbor néne sokszor használó e helyet, a növendékekre szünóráik közben titokban fölvigyázandó. Javaslá Montesznek, hogy ő odavezeti őt, miközben a lelkész és Bálint Irmáért mennek s minden figyeltetés nélkül a pavillonhoz vezetik. Norbert és bátyja minden más alkalommal szemrehányásokat tettek volna a miatt, hogy illyetén módon vessenek tőrt pártfogoltnőjöknek , itt azonban legdrágább érdekei forganak fel és ők semmitől sem riadanak vissza. Montesz sietve fogadá el Orsolya néne javaslatát. — Előre! — monda a fiatal ember nyugtalanul. S nem várva kísérőjére kirohana a beszélő teremből. Ismervén a ház valamennyi szobáit, gyorsan a kertbe érkezők, miközben a lelkész némi értesitvényeket von az apácáktól záradékul. A kert téves, jó karban és virágokkal s pompás fákkal vala ékesitve. Az itt ott feltűnő keresztek és madonnaképek azon kolostorra emlékeztetőnek, mellyhez a kert tartozék. Néhány növendék sétálgata csevegve fel s alá a közeli folyam aranytartalmu fövenyével meghintett egyenes ösvényeken egy apáca felügyelete alatt. Bálint azonban nem is hedebite a szép sétáló nőkre ; távolról egy fehér karcsú alakot pillanta meg a teraszon s egy pillanat múlva mellette termett. Ez igazán a monthalmi fiatal leány vala. Azon pavilion aljában, mellynek nemtelen rendeltetése tudva van előttünk, egy fához támaszkodva, bús gondolkodásba vala merülve. Messze elnyúló táj terült szemei előtt. Feje fölött a magas sziklán épült Eva várát pillantó meg a szilfák sűrű lombozatán által; a nagy torony elveszni látszék az ég azúr kékjében. Lábainál az átlátszó folyam habjai lejtenek, mellynek partjain festői házikók és zöldellő kertecskék emelkedőnek. E folyón túl a magas sziklafalak melledének, mellyek a városon uralkodnak, továbbá a kék messzeségben a hófedte hegycsúcsok látszanak, mellyeket annyi éven át lakott a fiatal vad leány. (Folyt, köv.) A kórházakban általánosan gyérült a betegek száma, az utcán ellenben igen sok embert láthatni, kik rész lábon állnak. A fényképek közt, mellyek utcáinkon kifüggesztve szemlélhetők, egy fehér uszkár is látható, melly nagy figyelemmel néz egy előtte fekvő ujságlapra. Alkalmasint a szájkosarakról van valami azon újságban, vagy gúnyolódni akart talán az illető művész, mintha azt más nem is olvasná ? — A zenede e télen négy hangversenyt szándékozik adni, mellyekben leginkább az úgynevezett tudós zene lesz képviselve. Óbudán alkalmasint vándorszínészek fógnak néhány hónapra megtelepülni. A császárfürdői társasági kocsik akkor hasznos szolgálatot fognak tehetni a művészet tisztelőinek. Néhány szappanos tanakodott e napokban, hogy a gyertyák árát kellene a nagyobbra, vagy a gyertyákat kisebbre szabni? A legidősebb azt hive, hogy legjobb lenne mindenesetre a gyertyát kisebbre és az árát nagyobbra szabni, hanem aztán kissé roszabb bélfonalat, és selejtesebb fagyot kellene hozzá venni. Königsbaum kis magyar táncos holnap a német színkörben fog táncolni. E hat éves fiucska már több külföldi fővárosban is bemutató rendkívüli ügyességét. Toldy János és Tom Poucer együtt voltak jelen e napokban egy kisdedóvó intézeti próbatéren, de nem birkóztak egymással. Bizony kár. Paksban egy tudósnak színházi páholyát egy pár üres arszlán foglalta le, s rendkívül csodálkoztak, hogy mind a mellett is csak azok maradtak, kik az előtt voltak. Debreceni hírek szerint a vásár ott is igen rosz volt, csak mennyasszonyi ruha kelt el sok. Úgy szokott az lenni, nem jár a baj soha magában, hanem mindig párosan. Dunánk vize valahára apadni kezd, alkalmasint a szüretelők enyhiték belőle az új bor savanyúságát. Levelezőink több helyről írják, hogy egészségünkért ittak. Azért vagyunk tehát mi olly szomjasak, mivel mások isznak helyettünk. É v e i c b a u a havasokon jégréteg alól egy ifjút ástak ki e napokban, ki tizenegy hónap előtt fagyott meg, s dörzsölés, belehelés és embervérnek ereibe ömlesztése által ismét életre hozták őt. Kinek sok adóssága van, ám ezentúl sequestrum helyett fagyjon meg néhány évre, s azután ismét fölkelhet. Touous - ban a színházigazgató nem rég úgy nyilatkozott, hogy szeretné a bírálókat mind fölakasztatni. Erre egy bíráló azt válaszola, hogy ők nem viszonozzák ezen jámbor óhajtást, mert csak nevetni tudnak fölötte. Rachel kisasszony Milanóban a tervezett hat előadás helyet csak ketőt adha- 927 Hirharang. Könyvárusaink panaszkodnak, hogy nem kelnek most a könyvek, mert mindenki csak újságot szeret olvasni. Meglehet, de mi nem igen érezzük.