Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)

1851-10-20 / 241. szám

Bálint fölkele. — Megyek —• monda. — holnap be­végezzük mai beszélgetésünket, Irma. Min­den áron meg akarom ismerni azon tapasz­talatlan barátnőt, ki illy hamis fogalmat ad kegyednek az emberi társaságról... .ígérje meg kegyed hogy nyugodtan marad, s nem adja magát azon szomorú gondolatoknak, mellyek a rideg vadont s annak borzadal­­mait i'igy tüntetik föl kegyednek mint e­­gyedüli menh­elyét és egyedüli reményét. Megkisérlendem elűzni e gondo­latokat, Bálint; elmém azonban néha le­­győzetik s akkor. . . — Norbert úr! monda az apáca csak­nem fenyegető hangon. — Holnap, susogá Bálint, midőn aj­kaihoz sok­tá a fiatal leány kezét. (Tolyt. köv.) 959 Vidéki élet. Pécs, oct. 14. Megy a kosár egy so­mogyi szép leánynak. . . . Megy a kosár gyöngyvirág. Kérded nemde: mi van benne? Három aranyalma, s három ifju szép legény-------Ítéld el őket. . . Aranyalma!,? Igen leány, meg ne ijedj! ne értsd a fák gyümölcsét, mellyben már benn van a rothadás magva, mióta Ádám apánk bele­harapott. E gyümölcs ragyogó és szent, s nem hull le ágairól addig, mig maga a fa is össze nem dől alatta, de e fát is kigyó őr­zi, rettegésed küldte e kigyót ágaira, hogy elsziszegje ezüst virágairól a nyugalom és gyönyörűség harmatját. . . Az emlékezet, múltam gyö­nyöre, a tiszta érzelem. . . Isme­red ezeket leány, ez aranygyümölcseit sö­tét életem fájának?? milly ragyogók! mint csügtek a fán a telkemen, mint csillagsu­gár a fényes földövön------Ezeket küldöm számodra lángostor helyett, mellynek el­ő­­őreül állitád félelmed kígyóját. . . . Ne rettegj leány ! a villám csak akkor sújt, ha az ég egészen elborult. . . Három szép ifjú legény! . . Meg ne kövü­lj leány, ha merészen vágnak szemed felé ragyogó ruháj­okban. .. Kérded, hogy néznek ki, micsoda öl­tözetben vannak ? . . Az első, e kedves szőkefürtü gyer­mek zöldselyemruhában, függő aranyroj­tokkal. Időre nézve csak három éves, de magát egy időben eléggé megértnek hitte. Mint csi­gnek alá vállatverő árvalányszínü bársony fürtjei! . . Szemei sötétkékek, mert az állandóság jeléül a kék ég és nefelejts­­ből oltott bele sugarakat a múlt idő keze.. Homloka fehér, hideg, mint a márvány. . . Egyik karján nagy papirtekercs terül el, mellyre sötét vonásokkal irta titkait az idő elolvastatni a jövendővel. . . . Szive nincs, mert más szivével dobog keble. . . Szerel­me sincs, bár az életet a szerelem adja ne­ki. . . önmagában élő, de a csalódások ese­tében másért pusztuló. . . Ha egész élete lefolyt, tán az isten sem támasztja fel töle-Ismered őt leány ?! A második lángoló arccal, sötét, égő szemekkel int feléd. Ruhája vérvörös bár­­sony, mert egész életében e színért élt. Fe­jén vörös kalpag, — fehér kócsagtollával a hitnek s bizalomnak. Felső biborpalástja é­­gö lángszin, a kebelnek lángjaitól szőve — mellyet a két váll felett egy drága gyön­gyökkel kirakott nagy aranykapocs láncol össze, hárompróbás aranykapcsa a viharok által is kipróbált s megvesz­tegethetlen ál­landóságnak. . . Lelke van, de csak más lel­kével párosulva él a hit és remény életé­ben ; ha e kettő eltűnt, meghalt önmagá­ban s más számára. . . . Jelenleg vesztőhe­lyen áll — h­itszegésed vértrónusán várja bakód — a csalódásnak bárdsuhintását. . .. Jaj lesz az itélőbiró öntudatának, ha a ne­mes életre átkos érdemetlen véritéletet mond. . . Ismered e vérpadon térdeplőt a még most is égő lángok vérvörös bársonyruhá­jában ! ? Ismered őt leány ? . . A harmadik pokolsötét arccal fenyí­­ti valódat, feketén, mint a vidéket ijesztő fellegtábor. Ruhája koromsötét, bár több­nyire a szerelem szövi azt számára. Élete égő mint a pokol s kárhozatos, mert égő é­­letével más életét égeti. . . Él a csalódás­ban . . . meghal a reményben, és soha fel nem támad, ha csak új csalódás nem gyújt rajta életet. . . Szíve nincs, hanem szívben él, s ha átvándorol a lélekbe, hordozhatat­­lanná válik, mert alatta összetörik a lélek. Míg él, mindig éget, s ha megszűnt égetni, csak akkor hal meg. . . . Álarcot soha nem visel, nyíltan öl és gyilkol. . .. Ismered őt e pokolvonásokban leány ? Ismered ez alakokat — e fenyítő ké­peket ?! . . Az első reményem.......... A második szerelmem. . . . S a harmadik ? Fájdalmam.......... Hogy ne ismernéd, hisz a kettőnek te voltál élete, a harmadiknak pedig csak most nem rég adtál életet szivemben. . . Fogadd ez ismeretes alakokat álsu­garakba öltözött szent! fogadd az emléke­zet aranykosarában. . . R o b o z. Falusi ártatlanság. Ártatlan szende kis leány , Tizenhatéves báj alak ! Mint ver, miként dobog szivem , Egy éve hogy nem láttalak A szende, kedves kis leány Szemérmesen majd elpirul, És nyájas üdvözlő szava Susogva kel szép ajkb­ól. Kopogtatok kis ajtaján, •Tessék! Szabad! hangzik belől — Hol van — ott ül a pamlagon, Két fickóval jobb s bal felől. El sem pirult a kis gonosz , Üdvözletül egy szót se szólt: „Ki hitt ide?“ e kérdő­jel Tekintetén leírva volt. Ártatlan szende kis leány Tizenhatéves hajalak! — „Egy csókot szép kisasszonyom“ „Tessék, csak meg ne lássanak.“ 6. o « Hirh­aran­g. ,R o m e m l é k e k. szerkeszté Beöthy László, a komáromi károsultak javára, kia­­dá Lukács László, megjelent és szétkülde­tett. Tartalmát legjelesb Íróink művei ké­pezik, a kiállítás pedig igen csinos, és így a jótékony cél tekintetbe vétele nélkül is méltán számolhat legnagyobb kelendőségre ezen jeles szépirodalmi gyűjtemény­. Kecskmétytől „Csatára!“ című­ csárdás jelent meg és Rózsavölgyi műárus­nál kapható. E csatában sok szív fog meg­­hódítatni. T­h­a­­­i­a ugyancsak működött teg­nap fővárosunkban. A nemzetiben a „Nagy­apó“ ismételtetett, a budai és pesti szín­körben pedig „Maxenprucs“ család adatott, s még a várban is volt előadás, sőt a tudós madarak is működtek. Meglehet, hogy ku­tyakomédia is volt valahol, de erről nincs hivatalos tudomásunk. Teréz külvárosban a búcsú vigan ment véghez, sokan pénzüktől, sokan szi­­vöktől búcsúztak el, amazok pénzükért fe­­ckbe kaptak valamit, imezek pedig szivük­ért fejekre fognak annak idejében valamit kapni. Sétányunkon a vasárnapi zenét ismét megtartották, s a sétálók száma nyár közepén is alig volt nagyobb, mint e kelle­mes őszi napon. A sárcsarnok kertjéből tegnap a mulatság növelésére apró léggömböket bo­csátottak magasra. Némellyek azon indít­ványt tevék, hogy legalább egy macskát kellene fülbocsátani, de szerencsére egy macska sem ajánlkozott önkényt. A gőzhajók ezentúl ismét a hajó­­h­íd helyén is kikötnek a budai parton. E rendszabály mindenesetre nagy kényelem a lakosságra nézve. Nagycsalomfán e napokban egy százhat éves közbirtokos halt meg. A m­­­e­g­y­­­e­­­i részvényesek már elhordhatják képeiket, melly alkalommal egyszersmind a jövő évi öt forintnyi rész­­vénydíj lefizetendő. Halottak napjára már is hirde­tik a koszorúkat és lámpákat. Mondjon, ki mit akar, de mi a sírkert kivilágítását csak­ugyan nevetségesnek és botrányosnak tart­juk; különben is pedig ártalmas ott a sé­­tálgatás este, bizonyos épen nem oda illő kalandocskákat nem is említve, mellyek ott illy alkalommal rendesen történni szoktak. A terményki­állításra Debre­cenből százféle alma érkezett. Talán csak

Next