Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-10-23 / 244. szám
970 ) be az osztrákok, csehek és morvák gyűlésére követeket küldöttek. Itt a négy nemzet közt a szövetség azon feltétel mellett köttetett meg, hogy a Frigyes kezeiből kiszabadítandó László nagykorúságáig Pozsonyban atyja végrendelete szerint növeltessék. Ezután a császárhoz követek küldettek. De a konok Frigyes engedni semmikép nem akart, sőt a követeket a pápa által egyházi átokkal is fenyegető. A szövetségesek tehát, fegyvert ragadtak, és az Olaszországból hazaérkezett császárt Németújhelyen ostrom alá vették, és ekép az annyi hasztalan alkudozás után öt sept. 4- kén László kiadására kényszerítők. Frigyes kénytelen lévén Lászlót kiadni, azt Cilley Ulrik gondviselésére bizta, és így az ifjú fejedelem nem sokára Bécsbe érkezett. Ünnepélyesen várta itt már a városon kivül öt nővére Erzsébet más bécsi hölgyek kíséretében, és innen a testvéri viszontlátás édes örömével kiséré őt a sz. István templomába, hol megszabadulásáért hálás isteni tisztelet tartatott. Megszabadulván börtönszerü gyámsága alól László, nem sokára Pozsonyba, és innen Budára az országlat átvételére sietett. ") E szabadulás órája Erzsébet életére nézve is más fordulatot tett. E mostoha nevelési körülményeiből kibontakozván, Erzsébetnek kezét fivérétől László királytól a már egyszer emlitett lengyel király Kázmér megkérte. A királyi szűz igent mondott. — 1453-ban volt a nász, a midőn László Erzsébettel 100000 forint jegyajándékot adott. Ekép Erzsébet szülőföldéről — hol olly kevéssé élhetett — ismét más honba költözött, hogy ott férjét hat fiú, és hét leány gyermekkel boldogítsa, és egyszersmind testvérének is a török ellenében férjében egy hatalmas szövetségest eszközüljön. — A boldog házasságból származott figyermekek közöl a legidősb II. Ulászló név alatt magyar királylyá lön. Másik három pedig atyjok trónját öröklé. a) Nagy Iván: A vad leány. XVI. (Folytatás.) — A becsületes haszonbérlő barátságosabb vala ennél; a tüzhöz ültető, ételt s italt ada. Ön egy szót sem szólván, József gazda szeretetteli hangon kérdezkedék tőlem és tudakozó, melly utat szándékozik választani Birobén bandája. — Én felelém, hogy Zitába szándékozik s ma estve a Római ház urának vendégszeretetét veszi igénybe, ki köztudomás szerint nagyon barátságos a szegény emberek iránt. . . A Római ház megemlítése megreszketteté önt; ön fölkele s mi kimenőnk, mig József gazda Cerbinával játszok. — Szaharella — monda ön olly hangon, mellynek soha sem állhatok ellene — még ma Rirodén bandája közé vegyülök. . . Segítségül kell lenned ezen szándékom elérésében. — Semmi sem könnyebb annál, mon- I dám én — csak velem jöjön, s kétség kivül jól fogadandják önt. — Nem ar viszonzá ön rövid gondollkozás Titán — te neked nem szabad*velem jőnöd, jelenléted akadályozna engem szándékolt tervem végrehajtásában. . . Holnap elhivathatsz leányoddal s aztán örökre együtt élünk. — Ön nem titkolta el előttem, hogy a Rómaiház birtokosa testvérbátyja önnek; egyedül én valók beavatva e titokba. Azt hivem, azért iparkodék ön bejutni a házba, hogy Villareál úrral szólhasson, jótékonyságát igénybe vehesse. . . . Utasítást adok tehát önnek, mit mondjon ön a végett, hogy megnyerje ön Birodén emberei jóindulatát; megmutatám, hol találja fel őket s ön azonnal útra kelni készüle. — Midőn újra visszajövénk József gazda lakába, kiváncsian tekintő reánk, — mintha beszélgetésünk tartalmát akarta volna kitalálni. A nélkül, hogy vendégszerető fogadtatását megköszönte volna ön, néhány széndarabot von a tűzhelyről, azokkal arcát s kezeit befeketítendő. — Szaharella — monda halkan fülembe — ha itt vagy ott fent nevemet kérdeznék tőled, csak azt mondd, hogy engem közönségesen szénégetőnek neveznek. —? — Azután megparancsoló ön, hogy szorosan vigyázzak, figyeljek mindenre, a mi más napig a környéken történendik, és útnak indula. — Én a haszonbérlő lakában töltöm az éjszakát s nyugodtan alvám, szép álmaim valának, mellyek közepett mindkettőnket örömök- és szerencsejavakkal látám elhalmozva. Jóval naptámadat előtt a pásztorkereszthez menék, hol ön találkozni kivánt velem. Hátamon hordozám még édesen alvó Cerbinámat, de mégis sebesen és bátran haladék előre. Mielőtt a kereszthez értem volna, két bandánkbeli férfival találkozom, kik rendkívüli rémülés közt szaladának szanaszét. Megismervén , hozzám jövének s magukkal akarónak hurcolni. Én kérdésekkel halmozom el őket, ők röviden elmondák, a mit tudónak , a többit kitalálhatom. A két cigány azonban hiába ösztökélő a futásra engem , bízva ön ígéretében maradék, s a kitűzött helyre menek. .Hiába várakozom önre egész óra, hosszat. Végre gondolkoznom kellett saját biztosságomról is, visszatérek tehát azon becsületes haszonbérlőhöz, kinek jósága kiapadhatlan vala reám nézve és szállást kérék tőle; ő nem taszított vissza engem, s egy hónapig tart a hajlékában rejtve, hol biztosítva valék minden üldöztetés ellen. — S nem jutalmaztad ő meg öt feláldozásáért, jó Szaharella ? — kérde Montesz gúnyolódva —• hiszen apréír J bolond egykor fülig szerelmes volt beléd . . ehez azonban semmi közöm volt aképen. Csak attól félek, hogy ez a József bizonyos nagyon veszélyes,titoknak van birtokában. — Ő nem árulta el önt és sohasem is teendi azt — monda a cigány asszony hévvel — én kezeskedhetem érette, Montesz. Mi ön méltatlan gyanúját illeti. . . — Sohase aggódjál a miatt, jaj veszékelö Jeremiás — szakasztó félbe öt Montesz nyugtalanul. —..mondhatom, hogy édes keveset törődöm e botorságokkal. Emlékezéseid azonban fölébreszték az enyéimet s elbeszélem neked, miként töltöm azon éjjelt, hol te olly szépek felöl álmodál. — Hagyján. Montesz, hallgasson . . csak itt s ezen pillantatban ne . . az annyi volna mint előidézni isten haragját. — Légy veszteg — viszonzá a kapitány, egy karszékbe vetvén magát. — te nem tudod, milly önbecsérzettel emlékezem a boszu azon órájára annyi évi nyomor és nélkülözések után. . . Biroben és bandája egykedvüleg fogadónak, mert hiszen én mit sem várok tőlök s ők mitsem remélhetének tőlem. Estve e házba jövőnk és vendégszerető fogadtatásért könyörgénk. Szivesen láttak bennünket s azon szobába vezettek, hol Cerbina mulat jelenleg. Eris szalmát küldenek alomul és húst vacsorára. Társaim farkas étvágygyal falának, én azonban hozzá sem nyulok e gazdagnak asztaláról került hulladékokhoz és tervem végrehajtásán tőröm fejemet. . . Kipuhatolom a cigányokat s ügyesen értésökre adom : milly kedvező alkalom nyilik itt egy becsületes prédára; telebeszélem fejeket a Rómaiházba rejtett kincsekről, a cigányok azonban nagyon gyávák és buták valának. Elhatározom tehát csak magamra építeni. Miután a cigányok kellőleg ettek volna, a szalmára keveredőnek s én horkolni hallván őket, óvatosan fölnyitám azon ajtót, melly nem vala bezárva s az előteremben valék. A házba léptemkor favágó fejszét láttam meg egy fülkében, mellyben kertészi holmik állottak. Mindaddig tapogatództam, mignem megtalálom ; aztán fölfegyverkezve e borzasztó eszközzel fölmenek a fő lépcsőzeten s csak hamar e terem ajtajához érek. Azt gondolom, hogy már legmélyebb álomba merült minden; a félig nyitva volt ajtón át azonban gyönge fénysugár csilloga felém. Egy férfi üle az asztalnál és irományokat rendeze; mindjárt megismerem őt: testvérbátyám vala az. Látására vérem azonnal forrni kezdő, szemeim elhomályosodának és tántorgók . szilárd akaratom mégis győze és visszaadó előbbi tetterőmet; most a terembe lopódzkodom zajtalanul; a vastag talapszőnyeg hallhatlanná tévé lépteimet, háta mögé kerülök a lovagnak, anélkül, hogy jelenlétemet észre vette volna. Közel állva és erősen meggyőződve, hogy nem menekülhet tőlem , kimondhatlan örömmel szemlélgetem őt. Sohasem láttam őt olly szép, fiatal és boldognak! Ekkor azonban még nem sujték, csöppenként akarom hörpölni a boszu édességét . . vég ') Thuroid Chronic. IV. rész. UH. fej. 2) Buday lex. I. 625. t