Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-10-27 / 247. szám
ilegjelenik , ünnep- s vasárnapot kivévőn , mindennap délután , divatképek- s egyéb műmér- sékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth ház,második udvar,második emelet, hová a kéziratok utasítandók. Kiadó hivatal: országút , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. HÖLGYFUTÁR, Budapest. 2-ik év 2-dik fele. 241 Hétfő, oct. 27. 1851. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác Előfizetési díj. Postán : Egész évre 16 fr., fél évre 8 fr. 30 kr. , évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel : egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. 3 0 kr. Egyes szám ára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogadtatnak el és gyorsan közöltetnek. Az erdő reggele. Találkozó szellők susogása támad, Mintha volna hangja tenger hallgatásnak Bűvös bájos nyelven . . . Mintha hangja volna szónélküliségnek Könyvéből a lélek képzelődésének, A mellyen megszólal a néma szerelem. Hajnali csillagban jön a jókor reggel, Mintha teli volna égő szerelemmel Csendes boldog képe, Alaktalan fénynyel száll az erdőségre , Aranyos sugárt hint a gyenge levélre S egyet egyet bólint a galamb elébe. Csipke-bokros völgyek árnyas erdejében Galambok repülnek a levegő-égen , Szép fehér galambok. . . . Gyönyörűség látni, mintha minden fának Fehér liliomból virági volnának . . . Beülnek az ágra, reszketnek a lombok. Távoli vidékről ered tündér ének , Éneke a csordapásztorok kürtjének Bezengi a tájat. Visszazeng reá a vad madárnak keble , Hallgatja az isten egyegy harmatcsepbe, S bennem az indulat csordultig megárad. Oda lenn a völgyben szőke fürtös hajjal, Talán bizony maga az ébredő hajnal Halovány ködágyon : Szendereg csendesen a mezők leánya, Reszketve száll ollykor egy sugár teája S mindenik ott hal meg a nyilt rózsaszájon. Repülj te is lelkem szomorún, setéten, Mint egy sötét fátyol a hajnali égen, Repülj e vidékre! . . . Fürödj meg még egyszer szerelembe, fénybe , Aztán oszolj el az örök egyetembe , Mint e látományok , ha nap jön az égre. Tóth Endre: Magyar hölgycsarnok. Feneris, A gyönyörvadászó és könnyelmű IV- dik László magyar király, idejében csak egy férfi volt még életben Árpád nemzetségéből. E férfiú András az anyjáról a velencei patrícius hölgy Morosini Katalinról „velencei”nek is neveztetett. András már IV László alatt 1278-ban Tótország vezére volt, és 1286-ban eljegyzé magának a gorieiai gróf Albert leányát Klara Eufemiát, de — nem tudni mi okon — ez eljegyzés megsemmisült, András tehát más nőről gondoskodott. Volt ekkor Magyarországban egy hölgy Fennena, ki atyjának Zenomisl kujaviai fejedelemnek halála óta hazánkban számkivetten élt. ") E hölgy tűnt szemébe Andrásnak, és azzal csakugyan még 1290. év előtt össze is kelt. Miután a kicsapongó IV. László király 1290-ben a kunok által megöletett, András lön magyar királylyá. A korona nem csak fényt, de bajt, háborgásokat hozott a király fejére. Szüntelen ellenségeivel kellett a királynak küzdenie, kik koronájától akarák őt megfosztani. És e nyugtalanságok között csak derék neje Fenenna körében lehettek szebb napjai. Mennyi viszontagságok érték Fennenát és férjét országlásuk két évében, tanusitják a jutalmazó adományok, mellyekkel Fennena az e viszontagságok közepett hozzá hiven ragaszkodókat tetézte. Illyen volt Ladomér az esztergomi érsek, ki minden pártoskodás dacára férjét megkoronázta, és kinek 1291-ben Komárom megyei Mócsa helységét ajándékozta. Hasonlóan tett a fehérvári préposttal Tódorral is, melly adománylevelek egyszersmind Fennena hálás lelkületének zálogai. Vallásos kegyeletének emlékéül áll a szigeti apácáknak Dömsödön adományozó levele. Az országlatbani részvétét tanúsítják az Erzsébet és Mária királyné által adott adományoknak átiratásai és megerősítései. 3) Férjét csak egy leánygyermekkel Erzsébettel örvendezteté meg, kinek születését Buda és az egész hon öröme üdvözlé. Fennena férjével boldogult töltött rövid hat évi élete után 1295-ben meghalt. Leánya Erzsébet 1298-ban cseh Vencelnek jegyeztetett el, de attól elmaradván, turgovi domokos apácává lön 1305-ben, és idővel boldogságossá (beata) kanonizáltatott. — Fennenának halála után férje III—dik András Ágnest, Albert osztrák herceg leányát vette el, a kit nyájas olvasóinknak már bemutattam. Nagy Iván: A vad leány. XVII. (Folytatás.) — Mit vétett hát e család — monda a lelkész elszomorodva — hogy utolsó sarjadékát illy súlyosan bünteti az ég? Minden ellene fordul, események és emberek. Azt hiszed, öcsém, hogy a falubeli tisztelendő úr (Bálint meghajta magát) semmi vallomásra sem bírhatta azt a nyakas öreg Józsefet ? — Most már csekély jelentésű — viszonzá Bálint — ez ember hallgatása és vallomása. Antónia jogai kétségtelenek már, itt van reá a bizonyíték. S átadá bátyjának azon levelet, mellyet az nap reggel kapott. A két lelkész figyelmesen vizsgálá meg azt. — Ezen okmány nem hiteles alakú ugyan — viszonzá Norbert abbé — azonban mégis kötelességeket szab Villareali Montesz kapitánynak. Majd lesz rá gondunk hasznunkra fordítni azt. Jelenleg Antónia újra feltalálása a fő dolog. — Igen igen, bátyám , fel kell őt találnunk, én rögtön útra kelek a Monthalm felé. — — Tehát azt hiszed, hogy oda futamlott volna ? — A jó isten tudja ! én azonban remélem. — — Ön nem végezheti egyedül e viszontagságos nyomozást — monda a helybeli lelkész; — engedje meg, hogy néhány helybeli embert küldhessek önnek , kiknek ismerem tapasztalását és bátorságát. Czélszerű volna József gazdát is értesíteni a dologról. — Valóban — viszonza Norbert abbé, nekem úgy látszott, mintha az öreg ősz élénk részvéttel volna szegény barátnőnk iránt. Ő tán tudná valami módját újra feltalálásának. Bálint semmit sem vára e lépéstől, azonban bátyja nézetéhez csatlakozik. Semmi kérelem sem bírhatta rá, hogy kissé kipihenje magát és falatozzék valamit. A helybeli lelkész a falu emberei összehívására indult, őket a Monthalmra személyesen vezérlendő, Bálint pedig bátyjával elsiete. — József gazda lakhelye a falu végén emelkedik, terjedékeny s jó módú vala az. Az öreg pásztor egyik unokája egy kertbe vagy kerített helyre vezeté a látogatókat, melly a házzal csatlakozók és sövénnyel va- Katona hist. prog. I. 890, 891. 2) Fejér Cod. dipl. Tom. VI. vol. I. 90 240. 3) Fejér cod. dipl. F. VI. vol. I. 142, 162, 241, 318, stb.