Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)

1851-10-27 / 247. szám

ilegjelenik , ünnep- s va­sárnapot kivévőn , min­dennap délután , divat­­k­é­p­e­k- s egyéb műmé­r- sékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Hor­váth ház,második udvar,má­sodik emelet, hová a kéz­iratok utasítandók. Kiadó hivatal: or­szágút , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. HÖLGYFUTÁR, Budapest. 2-ik év 2-dik fele. 241 Hétfő, oct. 27. 1851. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác Előfizetési díj. Postán : Egész évre 16 fr., fél évre 8 fr. 30 kr. , évne­gyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozkül­­déssel : egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. 3 0 kr. Egyes szám ára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogad­tatnak el és gyorsan közöl­tetnek. Az erdő reggele. Találkozó szellők susogása támad, Mintha volna hangja tenger hallgatásnak Bűvös bájos nyelven . . . Mintha hangja volna szónélküliségnek Könyvéből a lélek képzelődésének, A mellyen megszólal a néma szerelem. Hajnali csillagban jön a jókor reggel, Mintha teli volna égő szerelemmel Csendes boldog képe, Alaktalan fénynyel száll az erdőségre , Aranyos sugárt hint a gyenge levélre S egyet egyet bólint a g­alamb elébe. Csipke-bokros völgyek árnyas erdejében Galambok repülnek a levegő-égen , Szép fehér galambok. . . . Gyönyörűség látni, mintha minden fának Fehér liliomból virági volnának . . . Beülnek az ágra, reszketnek a lombok. Távoli vidékről ered tündér ének , Éneke a csordapásztorok kürtjének Bezengi a tájat. Visszazeng reá a vad madárnak keble , Hallgatja az isten egyegy harmatcsepbe, S bennem az indulat csordultig megárad. Oda lenn a völgyben szőke fürtös hajjal, Talán bizony maga az ébredő hajnal Halovány ködágyon : Szendereg csendesen a mezők leánya, Reszketve száll ollykor egy sugár teája S mindenik ott hal meg a nyilt rózsaszájon. Repülj te is lelkem szomorún, setéten, Mint egy sötét fátyol a hajnali égen, Repülj e vidékre! . . . Fürödj meg még egyszer szerelembe, fénybe , Aztán oszolj el az örök egyetembe , Mint e látományok , ha nap jön az égre. Tóth Endre: Magyar hölgycsarnok. Feneris, A gyönyörvadászó és könnyelmű IV- dik László magyar király, idejében csak egy férfi volt még életben Árpád nemzetségé­ből. E férfiú András az anyjáról a velencei patrícius hölgy Morosini Katalinról „ve­lencei”nek is neveztetett. András már IV László alatt 12­78-ban Tótország vezére volt, és 1286-ban eljegy­­zé magának a gorieiai gróf Albert leányát Klara Eufemiát, de — nem tudni mi okon — ez eljegyzés megsemmisült, András tehát más nőről gondoskodott. Volt ekkor Magyarországban egy hölgy Fennena, ki atyjának Zenomisl ku­­javiai fejedelemnek halála óta hazánkban számkivetten élt. ") E hölgy tűnt szemébe Andrásnak, és azzal csakugyan még 1290. év előtt össze is kelt. Miután a kicsapongó IV. László ki­rály 1290-ben a kunok által megöletett,­ András lön magyar királylyá. A korona nem csak fényt, de bajt, háborgásokat hozott a király fejére. Szüntelen ellenségeivel kel­lett a királynak küzdenie, kik koronájától akarák őt megfosztani. És e nyugtalansá­gok között csak derék neje Fenenna köré­ben lehettek szebb napjai. Mennyi viszontagságok érték Fenne­­nát és férjét országlásuk két évében, tanu­­sitják a jutalmazó adományok, mellyekkel Fennena az e viszontagságok közepett hoz­zá hiven ragaszkodókat tetézte. Illyen volt Ladomér az esztergomi érsek, ki minden pártoskodás dacára férjét megkoronázta, és kinek 1291-ben Komárom megyei Mócsa helységét ajándékozta. Hasonlóan tett a fehérvári préposttal Tódorral is, melly a­­dománylevelek egyszersmind Fennena há­lás lelkületének zálogai. Vallásos kegyeletének emlékéül áll a szigeti apácáknak Dömsödön adományozó levele. Az országlatbani részvétét tanúsít­ják az Erzsébet és Mária királyné által a­­dott adományoknak átiratásai és megerősí­tései. 3) Férjét csak egy leánygyermekkel Er­zsébettel örvendezteté meg, kinek születé­sét Buda és az egész hon öröme üdvözlé. Fennena férjével boldogult töltött rövid hat évi élete után 1295-ben meghalt. Leánya Erzsébet 1298-ban cseh Vencel­nek jegyeztetett el, de attól elmaradván, turgovi domokos apácává lön 1305-ben, és idővel boldogságossá (beata) kanonizálta­­tott. — Fennenának halála után férje III—dik András Ágnest, Albert osztrák herceg le­ányát vette el, a kit nyájas olvasóinknak már bemutattam. Nagy Iván: A vad leány. XVII. (Folytatás.) — Mit vétett hát e család — monda a lelkész elszomorodva — hogy utolsó sar­jadékát illy súlyosan bünteti az ég? Min­den ellene fordul, események és emberek. Azt hiszed, öcsém­, hogy a falubeli tiszte­lendő úr (Bálint meghajta magát) semmi vallomásra sem bírhatta azt a nyakas öreg Józsefet ? — Most már csekély jelentésű — vi­­szonzá Bálint — ez ember hallgatása és vallomása. Antónia jogai kétségtelenek már, itt van reá a bizonyíték. S átadá bátyjának azon levelet, mel­­lyet az nap reggel kapott. A két lelkész fi­gyelmesen vizsgálá meg azt. — Ezen okmány nem hiteles alakú ugyan — viszonzá Norbert abbé — azon­ban mégis kötelességeket szab Villareali Montesz kapitánynak. Majd lesz rá gon­dunk hasznunkra fordítni azt. Jelenleg An­tónia újra feltalálása a fő dolog. — Igen igen, bátyám , fel kell őt ta­lálnunk, én rögtön útra kelek a Monthalm felé. — — Tehát azt hiszed, hogy oda futam­­lott volna ? — A jó isten tudja ! én azonban re­mélem. — — Ön nem végezheti egyedül e vi­szontagságos nyomozást — monda a hely­beli lelkész; — engedje meg, hogy néhány helybeli embert küldhessek önnek , kiknek ismerem tapasztalását és bátorságát. Czél­­szerű volna József gazdát is értesíteni a dologról. — Valóban — viszonza Norbert abbé, nekem úgy látszott, mintha az öreg ősz é­­lénk részvéttel volna szegény barátnőnk iránt. Ő tán tudná valami módját újra felta­lálásának. Bálint semmit sem vára e lépéstől, azonban bátyja nézetéhez csatlakozik. Sem­mi kérelem sem bírhatta rá, hogy kissé ki­pihenje magát és falatozzék valamit. A helybeli lelkész a falu emberei összehí­vására indult, őket a Monthalmra személye­sen vezérlendő, Bálint pedig bátyjával el­­siete. — József gazda lakhelye a falu végén emelkedik, terjedékeny s jó módú vala az. Az öreg pásztor egyik unokája egy kertbe vagy kerített helyre vezeté a látogatókat, melly a házzal csatlakozók és sövénnyel va- Katona hist. prog. I. 890, 891. 2) Fejér Cod. dipl. Tom. VI. vol. I. 90 240. 3) Fejér cod. dipl. F. VI. vol. I. 142, 162, 241, 318, stb.

Next