Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)
1852-01-02 / 1. szám
! Nem, nem azért dallok. . . . Nem, nem azért dallok már én, ha dallok, Hogy terjedjen utána hirnevem , A dicsőség napsugáros ködétől Nem káprázik többé az én szemem. Lihegve röpködtem egykor utána Meg mint ábrándos könnyű siheder, De lelkemnek most már megtörve szárnya. S ábrándim romja már földön hever. Enyelgő tréfa szól csendes dalomban, Mellyet hoz és elvisz a pillanat, Szerelem szól, melly néha néha most is Csókolgatja hevülő ajkamat. Enyelgő tréfa, égő szív szerelme labzó pohár mellett milly szép dolog, fáradjatok körülem mindörökre, a más világgal mitsem gondolok. Nincs láng kezemben, nincs halálos villám, z én múzsám nem páncélos vitéz, győzelmes harcokból kardot kötni, zászlót ragadni kész. Ez én múzsám bolyongó ifjú vándor, da társa szellő harsogó patak,amigan beszélnek csillagról, virágról , mit szenvednek, az isten tudja csa . Lévai J. Budapest. 3-ik év 1-ső fele. országút, Kunewalder ház, földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők.HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. filhuv lí" Megjelenik, ünnep* 5 vasárnapot szverén, min* Jennap délután, divatképek- s egyéb műmellékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horvát ház, második emelet , hová a kéziratok utasítandók. Kiadó hivatal: RA Előfizetési díj : A Postán : égész évre Ifj .T. fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évne í A),AKAULÍV]'A tuajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC Az örmény és családja. Élt egyszer itt amott egy szegény becsületes örmény, akit nem tudni hogy hittak ?Azért élt pedig „itt amott“, mert az a különös szokása volt hogy minden esztendőben más más világrészbe tette valami nagy szerencsétlenség, melyet azutánegy nagy csoda követett, s épen azért nemlehetett tudni, hogy voltaképen nellyik az i igazi neve ? mert minden bukás utan újra kikeresztelkedett, s uj országbanuj mesterséghez fogott, mig azt is valami új, válogatott, és soha nem hallott sorscsapása be nem fejezte. . . . Törökországban levantei arukkal kereskedett szegény, az egész kereskeövilág hitelezett neki, s ime egyszer kiut a mameluklázadás, a keresztyéneket kezdik idösni, futott, a ki futhatott, ez a sigeny rmény egy csibukkal a kezében, ’• kéterekkel a hátán jutott el Belgrads Itten — szegény - több atoliak rsaságában elkezdett marhakeresken, s akor felhajtotta a közös tulkokat Ace£niába, rajta estek az albaniai zsivajok, Ibdenét elvették, egy szamara sem az, kivéve azokat, a kik pénzt kölcsönz*n eki. * . . Innen is elpusztulva, beterelyeitt a Bánátba, ott belefogott a búzakereskedésbe, eleinte sok pénze volt, hanem persze hogy utoljára minden hajója vagy elsülyedt vagy odafagyott, vagy megették az egerek. Sehol sem volt maradása, mindenbe belevesztett , szegény , mindenütt húzták vonták , megcsalták , meglopták , kirabolták , tűz , viz , jégeső , marhavész, és földindulás ártott neki; és elment rakott szekerekkel a vásárra, s visszajött szekér nélkül, tarisznyájában egy fel vereshagymával, mellynek másik felével három napig élt az után ; a gonosz emberek Pesten a nagy tolongásban kivágták a bugyillárist a kapuja zsebéből, meg a kaputot is úgy kellett aztán viselnie, ablakkal az oldalán; otthon kiásták a háza oldalát, nettó elvettek mindent, ami csak megmozdítható volt; a pénztárnoka rendesen mindenütt megszökött a cassával, s hiába currentáltatta, soha sem akadt kézre; egy szóval, ami csak fatum, az ő rajta mind megtörtént. Szegény ember ! Illy kifordított szerencse után képzelhetni kétségbeesését. ’T'orrl.-o non/.. " - ", jrlilllkij ló — sok Uu.t hitelezni.tek, keresk.-o/itíír^^^ot hogy üssék őt agyon , vagy akasszák fel, neki úgy is jobb meghalni, mint azt látni, mint halnak meg éhen felesége, gyermekei ? Bele is ugrott a Dunába , vagy pisztolyt fogott a szájába, sőt egyszer meg is bolondult, s kifutott a nádasba; a jámbor hitelezők azután megszánva a szerencsétlent nem csak hogy agyon nem verték, sőt adtak neki enni inni, kihalászták a Dunából, elvették kezéből a pisztolyt erővel, felkeresték a nádasban, s esztendeig gyógyittatták valami tébolydában közköltségen; felesége ez alatt félrevonult egy kis városba, ott egy szegény kis cérnásboltot nyitott, mellyben aztán a felgyógyult örmény maga is megállapodék, nagy szegényül ott töltve élte napjait, a bolt ajtóban ülvén, fején egy kopott veres sipka, lábán egy halzsiros bagaria,melly soha sem volt újabb, kaput helyett egy prémes bőr vala reá övezve, mellyet olly formán vett magára, hogy két lyukat vágott rajta, mellyen a két karját kidugta, s szijjal keresztül köté derékban. Illy alaknak ismerték őt legutóbbi időkben Grerguc név alatt. Az előtt Dimitrinek nevezte magát. Ha valaki megszókita, elébb egyet sóhajtott, úgy felelt rá: ne kérdezte légyen senki, hogy mint szolgál egészsége ? mert arra rögtön sirva fakadt, elmondá, hogy mikor mit vesztett? mennyi szerencsétlenség érte ? hogy nincs annyi pénze, a mennyivel a fábtyüjét kireperáltassa, hogy ha gyermekeit nem tekintené, rég felakasztotta volna magát, s több efele érzékeny dolgokat. . . tfi A boltban maga árult, Boldizsákkal egyben, s ha jatt vasara szatyingon, három óráig e vele, megmagyar? ___ rul az míg Egyptomban megtermesztik, lmymaban megszövik , Ázsiából ide szállítják, adó, vám , harmincad, mennyi fordul ért téhát a gőzhajótaxa, a kövezetvám, az accisak, a procento, az agio, a tantrémek, a cseledber , a boltárenda! Neki magának semmi sem marad, csak az isten irgalmából tengleng. • Egyszer azonban egy marhakupec, kinek szinte roppant pénzekkel maradt adósa, azt a fáradságot vette magának, hogy nyomról nyomra utána járva , fölkereste Grerguc gazdát legutóbbi telepén. Ott ült akkor is a boltajtóban, a csibuk a szájában volt, hanem dohány nem volt benne. A kupec messziről megismerte s rákiáltott : Jó napot Dimitri szomszéd. Az örmény nagy szemet csinált s rendületlen ábrázattal felele a kupecnek. — Kit keresed te derik becsületes ember ? — Téged hinak Dimitrinak ügye? fingeumek hinak Gergueot, mitri ? — Én a bátyám vagyok, Gerguc. — Ejnye, millióm a lelke, már pedig azt gondoltam, hogy megkaptam azt a gézengúzt. — Jaj , bizony talán tigedet is megcsalta az a semmirevaló ? — No meg engem, hogy akasztanak fel a neve napján. — Kivánom neki tiszta szivból! Engem is kirábalt a gyilkos, a tolvaj , elvitte minden pinzemet, aranyét, ezüstöt, bankócédulát. Hogy nyeljenek el neki a krokodilusok, ott a hol a vágyon, idegen országon. — Hát idegen országba szökött a semmirekellő ? — Oda az istentelen haramia. Innen elfutott Girgácijába , ottan is felszedte a sok pénzt, futott odább Bulgárijába, Paphlagorájába, Tótországijába, mind híjába! Mindenütt megcsalta a sok derék becsületes szamár bolond embereket. Azok már most keresik nagy bolond módra, hogy sütnék meg, ahol megkaphatják, mert ha koldus nem lennék, mind a két lábamra, magam mennék neki s elhoznám a bont, ha nincsen egyebe. — No azt már nem bántom , igen ha igazán szerencsétlenség évte£C° t • sem tehet. Ha csak a bőre -»"«“• azt Vi‘selje egeszseged e^e ^ bájája van ö az i '• opekulátus, mért nem kalkulaokaJa^PmásSZ a fára, nem fűlsz belája, ne . -I IllaoeZ. a faia 9 ***---------- J menj a vizbe, le nem esei. Ezt régen megmondta a bölcs Karabuc próféta a mikor még senki sem ért a földre. A kupec átlátta, hogy becsületes egyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. 40 kr. írdelések soránezüst krajcárért írnak el, és gyortöltetnek. Ami rész történt a kapukon belől.