Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)
1852-02-23 / 43. szám
Eleonora kisasszony mindamellett is igen szomorú volt, s kisírt szemeivel a levelet betűzgeté. — Magam vagyok, tűnődök magában, szerencsétlenségemnek oka, ha a pénzt otthon nem felejtem, akkor nem hagy el. Ő arról nem tehet, hogy művészetéből el nem tarthat. De mégis bűnös, ő nem írja, hogy nejét követi? Aztán mintha nem hinne tulajdon szemeinek kérdé: — Palikám úgy ő azt írja, hogy nejét követi ? — Hát édesem az csak úgy lesz, monda Pál ő nagysága a kérdésen túlterjeszkedve, hogy Sidoniát azért adta ki húgának, hogy valakit megcsalhasson. — Aztán lehetséges ő az, hogy illyen rosz ember legyen ? kérdé Eleonora kisaszszony eliszonyodva. Hátha ő ezt csak azért mondja mert elakarja vélem hitetni, hogy ő engemet mindenkép megakart csalni, s hogy azon kis tévedésre, melly az ő csalódását vonta maga után, ne adjak sokat. — Ez elmésen van kigondolva édes Eleonórám —de a dolog másképen áll: mert a becsületes ember,minden körülmény között becsületesen cselekszik. Pál ő nagysága ezen szavaira mély csend állott be. Mindenik tulajdon gondolatainak engedé át magát. Eleonóra kisasszony csalódásáról elmélkedett, ő nagysága pedig az el nem veszett három ezer forintnak örvendezett, mert ember volt, s úgy látta, hogy még ezen összeg is megmenthető kedves kis Gyulája számára. IX. Hazajövetel. Simon urfi lehangolt kedélylyel ment haza szobájába, az általa rendezett mulatságból. A kályha mellé ült és gondolkodott, először Jancsi szemtelensége fölött, ki véle ollyan durva tréfát mert űzni, és egy státusférfiúhoz illő merészséggel határozta el magában, hogy ígéretét, miszerint azt, ha nagy úr lesz, inasának fogadja, nem tartja meg. E roppant előre jól kifőzött boszú mosolyt idézett ajkaira, mit annak elgondolása, hogy Jancsi majd mennyire szerencsétlennek fogja érezni magát, csak nevelt. Aztán Eleonora kisasszonyról gondolkodott. Annak szenvedő, a betegség miatt elhalaványult arca tűnt fel előtte. Fülelt ha nem hallhatja le annak sóhaját, fájdalmas nyögését. De mély csend volt a házban. Semmi sóhaj , semmi fájdalmas nyögés nem zavará az éjnek egyforma csendességét, kivéve azt, hogy a metsző éjszaki szél néha az ablakok résein át egyet befüttyentett s a kéményben iszonyúan süvöltött. Végre lefeküdt. Álmában is e gondolatok zavarók. Hol bal, hol jobb felére fordult, de a mély nyugott álom kerülni látszott őt. (Folyt. köv.) Vidéki élet. Vác, febr. 20. Városunk fiatalsága azon alaptalan , s főleg néhány igen igen szerelmes idegzetű hölgyecske által felállított vádat — miszerint fiatalaink a szépnem, s általában minden társaskör iránt ellenséges közönnyel viseltetik, — fényesen megcáfolta azon társas táncvigalmakkal, mellyeket a városi és vidéki hölgyek véghetetlen örömére részvény útján rendezett, s folyó hó 19-én és 10-kén közmegelégedésre meg is tartott. E táncvigalmak fénypontját képezik farsangunknak. A roppant számmal megjelent vendégkoszorú a részvényes társulat iránti tisztelő érdekét, a terem díszítménye, s a táncrend választékossága pedig a rendezők finom tapintatát, míg a lelkes zene Radics Miskának zenészi ügyességét tanusstá. Maga a vigalom, fesztelen, élénk, és átmelegült érzéssel folyt világos kiviradtig, s igy biztosan lehet reményleni, hogy annak édes emlékét élénken fogják hordani szivökben, mint hordották hátukon azon hófehérbe öltözött nők, kik esetlegesen a vörösre festett falakhoz támaszkodtak. Ez alkalommal egy pár hölgyecskének fülébe súgom azt, mit a tudákos Orsolya mámi — dacára négy szemének — észre nem vett, s igy lánykáinak valóságos mámiás modorban előadott intéseiből nagy bölcsen kifeledett, hogy tánc közben ne árulják el olly fölösleg azon ingerlő kést, mit táncosaik karjai közt élveznek; ezen érzékiséget lehelő túlodaolvadás megsérti azon kellemet, mellynek nymbuszként körül kell sugároznia a táncosnő minden idegét. . . Nem akarok doctrinak szerepet játszani, de úgy hiszem, hogy hölgyön a kedélyesség az, mi zománc a gyümölcsön, harmat a virágon, napsugár a természeten, — de e szerény figyelmeztetés elkésett, nemde szépek ? !s nyakunkon a hamvazó szerda bűnbánó arcával, és áhitatos fohászkodásaival. Hogy ki volt e táncvigalmak királynéja, azt kijelölni igen veszedelmes volna, — azért az egész báli hölgyvilág megnyugtatására kijelentem, hogy mindegyik királyné volt — saját tükre, és imádói előtt. — Hogy e tekintetben a vidékiek, különösen azok a nógrádmegyei rózsapiros és liliomfehér szépségek sem maradtak utófény nélkül , mutatja a szerelmi melancholia, melly sok szemből az álmát számüzé. Az érintett két farsangi boldogságon kívül még három lámpabálunk is volt, mellyeknek elsejére nem tudom miféle hautevolei etiquette-ből alig jelent meg valaki. Hiába ezt nálunk a bonton már igy kivánja. . . A más kettő már jobban megfelelt a célnak, — mellynek mi saját lábainkon járó emberkék inkább örvendünk, mint a farsang minden táncvigalmának együttvéve — tudniillik a lámpáknak. —Főutcánk ugyan már évek óta világítatik, de csak holdfogyatkozás e szerint nem lehet csodálni, ha e takarékos világítás nem volt képes városi hatóságunk szemeibe behatni, hogy lássák azt, mit a déli napfény mellett sem a- akart meglátni — a kegyetlen sarat. A lámpák ugyan ezentúl meg fognak óvni bennünket attól, hogy a házak kiálló vasrácsolatában ne zúzzuk szét koponyáinkat, de nem attól, hogy térdig sárosak ne legyünk. — Emlékezetem pislogó mécse mellett ugyan ismerek egy városi rendeletet, melly szigorún meghagyja Vác minden polgárának, hogy háza előtt a sarat rakásra lapátoltassa, melly azután a város költségén fogna kihordatni; de besz e rendelet dátuma már meglehetősen régi; azután váciak vagyunk mi testestől, lelkestől, nem szeretünk mi saját házunk előtt söpreni. . . Kiutasított színészeink Tóth János igazgatósága alatt a közel Penc faluban mulattatják a tekintetes compossessoratust, akik a nagyszámú társaságot áldozatkész kezekkel istápolják mindaddig, míg a kiürülendő városi táncteremek Thalia istenaszszony templomaivá átalakíthatók lesznek. De a társaság is hálásan méltányolja a vén 171 ségszeretetet, amennyiben minden előadott darabot kétszer hallatják betűről betűre a színházi publicummal, először a súgótól — jól, azután a színésztől — roszul. Végül szabadjon felébreszteni szép olvasónőim keblében azon édes reményt, miszerint városunk lelkes ifjusága azon nemes érzést, melly a szépnem iránti hódolata kifejezésében olly melegen összeolvadt; egyesülni fog olly ügyekben is, mellyekben a közjó, szépmüvészet és irodalom minden nemesen dobogó kebeltől áldozatot és pártolást igényel. Radi, Hirharang. Mutsenbacher Ferenc nészabó (váci utca, 12. sz.a. 2-ik emeleten) még e hét folytán közlend ismét igen díszes eredeti divatképet lapunk mellett, és jövő hónaptól kezdve rendesen havonként két eredeti divatképpel fogunk útmutatása szerint szolgálni nyájas olvasónőinknek, azon biztos remény mellett, hogy e törekvésünk valamint a derék fiatal mester buzgalma nem fognak illő méltánylat nélkül maradni. Hát tulajdonosaink egyike, kinek évenként mintegy hatvanezer forint jövedelme van, most gyertyaszentelőkor egy uj házmestert fogadván, annak többi közt kötelességéül szabná, hogy számára mindennap szakítson a falról magyar és német színházcédulát, mert ő nagyon szereti azokat olvasni. Lám, mégis csak vannak az irodalomnak és művészetnek pártfogói. Budán tegnap harminc táncvigalmat tartottak, mellyek legalább is háromszáz cipőnek okoztak halált. A tyúkszem orvosok panaszkodnak, hogy semmi keresetük nincs most. Furcsa, hogy farsangban, a táncvigalmak időszakában, egy hölgynek sem fáj tyúkszeme. A császárfürdőben Szekrényessy József úr most Tivolit, vagyis a közönség felé nyílt teremet építet, hol mindenféle mulatságok fognak tartatni, a betegek fölvidítására; a nézőhely úgy lesz rendezve a fák alatt, hogy a nézők előtt asztalkák fognak állani, hol aztán mindenki kényelmesen elégítheti ki a gyomor vágyait is a szellemi élvezet közben. Reméljük, hogy a derék vállalkozó néha magyar népdalokkal is fogja mulattatni közönségét. Marastoni festész akadémiájába e napokban ismét tíz szegény fiú vétetett föl díj nélkül. Igen örvendünk, hogy e hasznos intézet illy jól kezd gyarapulni. A lovag művészek tegnap két mutatványt adtak, s mindig nagyszámú nézők előtt, pedig bizony beérhetné vele , ki egyszer látta. A perzsa karómászók is kétszer működtek tegnap utoljára a lovagkörben, s egy érdemes polgártársunk ma reggel így szól a előadásaikról mély sóhajjal: ,Én mindig megnéztem őket,mert meg voltam győződve, hogy előbb utóbb mindenesetre kitörik nyakukat. De bizony hiában dobtam ki pénzemet!‘ Trattner Károlyi uriutcai szép házában, hir szerint, kávéházat fognak nyitni. Ez igen hasznos gondolat, még azon tudósokra nézve is, kik némelly hosszú értekezés végig hallgatása után kissé elgyöngülnek, s egy pohár fekete kávéval ismét fölidülhetnek. A nőegylet mai táncvigalmára