Hölgyfutár, 1853. január-július (4. évfolyam, 1-130. szám)
1853-01-01 / 1. szám
Mintha mosolyogni is látta volna. Biztosan ki nem vehette, miután a leányka lábujjhegyein forogván meg, csakhamar eltűnt. E gyanított mosoly, s e biztos pillanattalálkozás volt ismeretségük introductiója. Csakhamar a történtek után örömeinek, és ürömeinek sorsosa, Pietro nevű inasa nyitott szobájába. , — Nos ! ? kérdé St. Jagó kíváncsian. — Megbízásodat uram, a lehető legpontosabban hajtottam végre. Özvegy senátorné, leányát Maritánának nevezik. — Hát még mit tudsz ? — Kétezer genuai líla kamatjából élnek. Maritánának egyetlen fitestvére van Paolo, hadnagy a király testőrei között; az asszony fiatal korában nagy dáma volt; reggel és este láthatólag és hallhatólag nem imádkozik; csak a legcardinálisabb ünnepeken jár egyházba; Maritánát Hella Genoveva nevelte, ki Cadixban született, s Toledóban halt meg végkimerültséggel összekötött idegrángásban. — Több az elégnél solitaire Pietróm! St. Jage intett, Pietro azonnal eltávozott. Maritana az enyém, anélkül, hogy nőül kellene vennem. Paolóval lesz ugyan párbajom, de én őt okvetlenül meggyilkolandom. A kereset elöl Palermóba szököm, és két hésig a kripta nevezetességeiben fogok gyönyörködni; ezeket mondva St. Jage ismét az átellenes ablaknál foglalt helyet. Csakhamar Marijana is megjelent. Pillanataik másodszor is találkoztak, gyenge pirlopódzék arcaira; igen igen kedves volt. Csinosan kötött könyvet vett fehér kezecskéibe, s folytonosan St. Jagó felé tekintgetve, aláhúzásokat tett. E könyvet hacsak pár percre is, de okvetlenül meg kelletik szereznem. Az illyen aláhúzásokból igen sokat meg lehet érteni; ezeket a legkedvesebb mosoly közepett gondoló St. Jagó. Marijana hirtelen felkelt ülőhelyéből, s távozott; már ő nagysága is épen leshelyét volt odahagyandó, a mint Maritana felöltönynyel kezében ismét megjelent, és azt, egy nagy állótükör előtt magára illesztgeté. Az asszonyok a tetszelgésben kifogyhatatlanok ! jegyzé meg e nagysága. Maritana azután végképen eltűnt. Míg fenn ezek történtek, azalatt lenn a ház előtt bérkocsi állott meg. A bérkocsiban az övege és leánya helyet foglalának. — A Bravó villába! kiáltott a kedves gyermek ezüst hangjain. — Pietro ! kiáltott St. Jagó is haladéktalanul. Bérkocsit, azután legdivatosabb mantitómat. A bérkocsi előállott, legdivatosabb manliuját felölte. •— Hová parancsolja nagyságod ? kérdező a bérkocsis illedelmesen. — Bravó villába! válaszolt St. Jagó büszkén. Elrobogtak. A különnemű fák, virágok és füvek gazdag vegetaliójában egészen máskép érezték magukat. Hiába, a szerelemnek zöldség kell, hogy comfortaból felléphessen. Zöld gyeppadon, Marijánával szemben foglalt helyet. Eleinte szótalanul nézegettek egymásra. St. Jage a tapasztalatlan, a kezdő, és remegő szerelmest színlelte. Csakhamar azonban átmelegültek. St. Jage felkelt ülőhelyéből, grafiával meghajta magát, megmondta nevét, s engedelem kérés mellett helyet foglalt Marilana mellett, úgy hogy a donna, a kedves gyermek anyja, balkézről esett. — Mennyivel szebb künn e villában, mint benn Toledóban! szólt Maritana. — Hasonlíthatlanul szebb! Toledo nyárban aJued-Moustouija Afrikában, a villa Bravo ellenben a Jeffersy sziget, válaszolt St. Jage kedélyesen. — A mama nagy szemeket vágott a Hidalgóra , mintegy tanúsítandó, hogy ő is figyelmet igényelne. St. Jage sokkal dressirozottabb gentleman volt, hogysem a szemvágásokat el ne értette volna. — Nagysám gyakrabban használhatja a természet szépségeit, az éltető és frisítő levegőt, mert udvarlás nélkül állíthatom, hogy a nagysám coloritjánál élénkebb coloritot sohasem szemléltem. — Higgye meg nemes úr, hogy nem a természet szépségei, és nem az éltető levegő okozzák, hanem egyenesen a telivér. Anyám Perdita di Lares, börfinomsága miatt „selyem lánynak“ nevezteték, nagyanyám Corredta pedig börfehérsége miatt „havasnak.“ — Elhiszem , tökéletesen elhiszem — szólt St. Jagó nagyképpel, s valódi salonmosoly közepett kezet csókolt vonna Flaminának. Flamina azon pillanatban leányához hajolt, s ezt suga füleibe. — St. Jagó szeretetre méltó fiatal nemes. Marilana bólintott fejével, s forró pillanatokat lövelt lovagjára. Hol a mama is jelen van, ott a szerelmesek nem igen mulathatnak. Ennyit St. Jage régen megtanult, miért Marijánát, s kedves mamáját mint vendégeit, terített asztalhoz ülte le. Elfogadták. Terített asztaltól kevés halandó szökik meg — a spanyolok pedig pecsenye- és bornak élnek. Az ozsonna alatt borzasztó haladást tett St. Jagó nemcsak új ismeretségében, hanem új szerelmében is. Ne beszéljetek nekem ti kósvaj-illatú költők merengésről, ábrándozásról, gerle búgásokról, és fülmile csattogásokról. Jó étvágy mindig legbiztosabb jele a rokonszenvnek, és semmi sem éleszti úgy a kebellángot, mint tele asztal és jó borok. Mint declarált szerelmesek váltak el, s tértek szállásaikra. -v. ** # Másnap reggeli 10 óra tájban átküldötte Marilana a csinosan kötött könyvet. Fernandes Hose „Pász tor órái“ valónak. Több sorokat aláhúzott, a többek között ezeket: Lombos fa árnyaiban ültek egyedül, A szerelem több ember között kihűl, ismét: Holnap anyám mulatni megy — — — egyedül lesz, ismét: Jere hozzám várlak ! stb. — Értelek angyalom ! ordított St. Jagó ördögi hahota között,, s a jövő percben Pietrót kiáltotta. — Legdivatosabb ruháimat fickó, ma nagy napot ülök ! Ha terveim sikerülnek, inasból úrrá teremitek, ha megbukom, megyünk abba a szigetbe, hol az aristocralia is gombával és csicsókával él, a termeket pedig scorpiók, s más gyilkos férgek lakják. — Desidero che questo negozio in riesca, szólt Pietro , s a jövő percben St. Jagó idealizálva nyitott a szabadba. Marisana otthon volt,mégpedig egyedüi. A világ legkényelmesebb divánján foglaltak helyet egymás mellett. A nő St. Jagó kebelére hajtó szép fejét, ajkait ajkaihoz emelte. — Örökké így! szólt olvadékonyan. — Nem bánom ! válaszolt St. Jagó vontatva. A világon ezen egyetlen kitételtől remegett: „örökké!“ Alkonyodni kezdett. St. Jagó egy hálaódával köszönte a lenyugvó napot. Marilánának végtelenül tetszett a St. Jagó ódája. Későbben a mama is hazaérkezett a városból. „Későn jött mama!“ szólt Marijana negédesen. Vasques már távozni fog. — Olly korán!? szólt a mama észrevehető gúnnyal, szemöldjeit összehúzó, s először életében megemlékezett a porhadó Rolla Genovéváról. A csarnokban még egyszer megcsókolták egymást, s még egyszer maradandó becsű hűséget esküdtek. St. Jagó megbotlott, amint a küszöbön szobájába lépett. — Gonosz jel! szólt Pietro szomorúan, kivonta a St. Jagó rozsdás kardját hüvelyéből, s azt egy andalusiai titokteljes nóta mellett, elkezdte köszörülni. — Ha meghalok, rendelkezzél testemmel mint sajátoddal, aranyos felöltönyömet add valamellyik koldusnak, s hagyd meg neki, hogy a fény s pompa között se feledkezzék meg istenéről, s lelkem nyugalmáért imádkozzék egy évig minden nagypénteken egy miatyánkot. — Amen ! válaszolt Pietro, s ijedtében a kardot kiejtő kezeiből. St. Jagó becsületesen ki sem alhatta magát, mert reggeli 11 órakor a Pietro erős karjai rázták fel mennyálmaiból. Maritánáról álmodott. Első pillanata egy ötmagas ifjúra esett. — Ismersz engemet? dón St. Jagó Vasques di Compostella. — Személyedet nem , de ruhádat igen. Te dón Riego di Comba, Tacomba, Catacomba Paolo vagy férje a legnagyobb királynak, testvére a legszebb leánynak. — Kit te megcsaltál, kit te meggyaláztál ! ■— Az ember soha sem tudja hogy mire ébred , dón Riego di Comba , Tacomba, Catacomba. — Ismered a lovagok törvényeit ? dón St. Jago Vasques di Compostella. — Doctoratust tettem belőlök! dón Riego di Comba , Tacomba , Catacomba. — A fulgida erdő Toledótól félóra járásnyira esik. — Te tőlem félmásodperc járásnyira fogsz esni. — Életre , halálra ! — Játszani csak a diákok, meg a rebuzeusok szoktak. — Kard , vagy pisztoly ? — A kard árkot csinál, a pisztoly lyukat. Könnyebb befutni az árokba. — Reggel, vagy este ?! — Reggel! az ember lenyugszik, mielőtt a nap lenyugoznék. — Isten velünk ! dán St. Jago Vasques di Compostella. — És a szerencse ! dán Riego di Comba , Tacomba, Catacomba. — Nyiss ajtót a lovag számára Pietro! majd bezárni számára én fogom Nincs gyönyörűbb nép a spanyolnál, kivált a nobilik ennivaló fattyuk.