Hölgyfutár, 1854. január-június (5. évfolyam, 13-133. szám)
1854-06-03 / 113. szám
463 ! felállítva, és a „Rhédeikert“ bérlője, divatlapokat? Értsék meg az illetők, ez nem csak az enyém, hanem sokak kivánata. A Garay árvák részére, s Nagy Ignác arcképének lefestetésére tervezett szinielőadás mindeddig létre nem jöhetett. Virányi F. Bécsi rövid hírek. — Az udvari olasz opera társaság tagjai három havi fizetésöket e napokban kapták meg, még pedig ezüst pénzben. Mondják hogy maga azon összeg, mely a pénzfolyam különbség kiegyenlítésére szükségeltetett, oly nagy, mely egy első rangú színház segélyezésére elég leendett S még mellé a műértők nagy része úgy tartja, hogy az egész évi olasz opera nem éri meg magát az agiót. Nálunk is van — mégpedig a magyar színházban — olasz opera, de azzal legalább vigasztalhatjuk magunkat, hogy az agiót megéri. — A zenede igazgatója felszólíta a bécsi zeneköltőket egy zenészeti album kiállításra, mely a Felséges Császárnénak fog átnyujtatni, mely egyszersmind az illető művészek kéziratait is magában foglalandja. Az Erzsébet híd mellett photographiai készletek fölállítása végett 10 öl magas terasse készítetett, honnan a birodalmi főváros nagyszerű részletekben fog lerajzoltatni. — E napokban egy szobafestő neje az utcán öngyilkossági kísérletet ten magán, ereit borotvával fölvagdalván; a még elég korán érkezett orvosi segély folytán fölgyógyulása még remélhető. Az indok, mely e szánandó lépésre vive, nem tudatik. — Ander, a világhírű tenorista művészi körútját e napokban bevégezvén, az udvari dalszínházhoz ismét visszatér. Devrient, a híres drámaszínész szerződtetéséről is beszélnek. Külföld. — A szép Beauregard grófnő, hajdan miss Howard, ki egy jelenleg igen magas állású férfiuvak viszonyáról volt ismeretes , e napokban ment férjhez egy angolhoz, s az összekötés Londonban történt meg. — Párisban egy új ital kezd divatba jőni, mely tejes kávé és csokoládé vegyítéke, s Chocnak neveztetik. Igen jónak állítják , azonban ez sem új már, miután egykor Voltairenek kedvenc itala volt, s csak később ment feledésbe. A sydenhami kristály palota közel hét millió tallérba került, és belterülete 40 milliónyi köblábnyi nagy , de a jövedelem , mely részint az áruhelyek, részint a belépti jegyekből áll, meszsze túlhaladja a költségeket. így nyilik meg a harcok közepette legszebb kilátásokkal az ipar temploma, melynek oltárához minden művelt népek hozzá járulhatnak, s hol a mint hiszszük a mi fajunk is illően leend képviselve. Vegyesek. — A Cai forniából ez év elejétől május közepéig Európába küldött arany értéke 36,000,000 e. ftot tesz. S aztán még is panaszkodunk, hogy nincs aranyunk ! Pedig van biza, van — bőven, ha nem épen zsebünkben is, de legalább... Európában! — Mit ki nem tudnak azok a kedves franciák, miről más közönséges nép nem is álmodik, így legközelebb Delange Henri abbé bizonyos könyvet adott ki, melyben a világ végét írja le, a hetedik ég sphaerajába hat, hol a cherubimok elfátyolozott arccal énekelik hozsannájukat; elmondja az angyalok neveit,lerajzolja az égiek örömét, sőt az éghez a legegyenesb utat is tudja. A jámbor abbé anynyi szépet és csodálatost beszél az égiek életéről, de a mi legfontosabb , elfeledte megemlíteni, hogy t. i. honnan tudja mind e szép dolgokat. ? Papirszeletek.Angliában szokás, mint az ó világban, temetéseknél fizetett siránkozókat alkalmazni. Egy varga, ki mestersége mellett szinte e nem fáradságos iparágat űző, egy gazdag bankár temetésére barátját küldé, önszemélyét helyettesíteni. Másnap megkérdezék, hogy mért nem jelent meg maga. — Lehetlen lett volna sírnom — felelé az — miután nem tegnap reggel halt meg. * Egy kis városban bohózatot adtak elé , melynek végfelvonásában hat nagy tájkép húzatik keresztül a színpad hátterében. A darab hőse, egy ifjú festész, összefont karokkal s szenvedélyes tekintettel nézi a szép tájképeket. De a quelle malheure ! a gépész többet ivott mint kellett volna, s egy képet viszszásan állított föl. A képek átvonulása megkezdődött, a közönség gyönyörködött. Azonban gyönyöre határtalan kacagásban tört ki, midőn a negyedik képet viszásan föltűnni látó , fák , házak, tetejükkel a föld felé. A színész zavarban volt, de látva hogy az egészből egy nagy komikum jön, hogy még nagyobbat csináljon, kapta magát, testgyakorlati ügyességgel a feje tetejére állt, s így a képpel hasonló helyzetben várta annak átvonulását, s akkor foglalá el ismét merengő attitűdejét, midőn az ötödik kép már jól helyezve megindult. A közönség nevetett, s megtapsolá a magát ügyesen föltaláló színészt. Nemzeti színház. — Május 31-én. „A szép marquis* nő“ eredeti dráma Kövér Lajostól. Hogy egészben véve e darab a jobbak közzé tartozik, ma kétségtelenül bebizonyult , mert mind a főszereplők , mind a szerző zajosan hivattak , már pedig tudva van, hogy míg a gyengébb művek másodszor adva érdekükből lényegesen vesztenek,— a sikerültebbek az által rendesen nyernek és jobban tetszenek. A szerző tehát és mindazok, kik a kivívott sikernek örvendenek, ez első kísérlettel — és átalában — megelégedve lehetnek , s miután a közönség tetszéséhez az összes kritika buzdító véleménye is járul, bizonyosak lehetünk, hogy nemsokára a szorgalmas és tehetségdús szerzőnek újabb művével fogunk a színpadon találkozni. — Szabadjon azonban óhajtásunkat kifejezni az iránt, mikép jövőben a szerző nem fogja alapeszméjét regényből, vagy más hasonló forrásból meríteni, mert legyen meggyőződve, miszerint jelenleg is a darab lényegesbb hibái onnan erednek , hogy több pontokban szükségkép eltérni kényszeríttetvén az alapeszmétől, hamis helyzetek s az egészszel disharmoniába jövő jellemek merültek fel, melyek úgy a mint a drámában festettek , soha nem tehetik természetessé és valószínűvé azon eseményeket, miket a regényben eredményeznek. Már pedig ha az okozat a drámában ugyanaz, mi a regényben, szükségképen azoknak is ugyanazonosnak kell lenni. — Ez állításunkat, minthogy sem célunk , sem helyünk , sem időnk nincsen részletekbe bocsátkozni, csupán egy példával világosítjuk fel, és e példa épen a fő „point“t képezi a drámában.— Tudjuk hogy a marquise, ki csupán kacérkodott és játszott a tábornokkal, meghatva egy helyzet különösségétől és nagyságától, néhány perc alatt átalakul és szenvedélyes szerelemre gerjed oly férfiú iránt, kire az imént egész közönynyel, sőt némi megvetéssel tekintett. Lássuk most, hogy történik ez a regényben, és miképen a drámában ? A regényben egyaránt mint a drámában a tábornok hatalmába keríti a marquiset. A regényben a legkeresettebb udvariassággal, s a legőszintébb, legkétségbevonhatlanabb hidegséggel bánik vele , e mellett megvetést vagy gyűlöletet soha, ellenben szánalmat és gyöngédséget még a boszúban is gyakran mutat, s ez az, mi a kacér nőt megragadja, előbb a megbánás könyekre, azután pedig szerelemre fakasztja. Ez természetes , mert a kacér hölgyeket csak hidegséggel s kiszámított ügyességgel lehet megnyerni; s ha szemeiből könyeket sajtolhatunk, ez annak jele, hogy elevenre és szívre találtunk. Ettől pedig a szerelemhez csak egy lépés van. — Ellenben a drámában a tábornok nyers, indulatos és megvetéssel vegyült becsmérlő a marquise irányában , és ez , nemhogy könyekre fakadna, még itt is újra csaláshoz folyamodik, és ebben egészen a hamis esküig megy. A regényben azt mondja: boldog leszek, ha megbélyegzesz, mert ismerem nagy lelkedet, akkor örökre a tied leszek. — A drámában inkább halált akar, mint szépsége elvesztését. Ott szeretetreméltó , itt utálatos. — A drámában azután a tábornok ismét indulatos és kíméletlen, azután pedig a marquise— itt is mint a regényben — a tábornokot a bolondulásig megszereti. Nézetünk szerint ez nem állhat meg; finom, magasrangú, művelt, kacér, elkényezteti és szellemdús nő, minőnek a marquise festetik , nem szerethet meg egy indulatos , nyers, s minden emelkedettség nélküli katonát, minőt a tábornokban láttunk. Ez bizonyosan azok előtt is világos, kik a regényt nem olvasták , de azokat, kik olvasták, a harmadik felvonás hamissága igen érezhetőleg talál. Sajnáljuk hogy — mint Ígérők , — a darab fény és árnyoldalait most sem elemezhetjük bővebben; de hisz ez elmaradhat a harmadik előadásra is; ellenben egy tartozásunkat nem akarjuk továbbra halasztani ; annál is inkább , minthogy ez a „Pesti napló“t illeti, melylyel nem jó tréfálni?! —Xen—*) a • * *) Megbocsát ön , hogy helyszűke miatt e „tartozás lerovását“ kénytelenek vagyunk közelebbi számunkra halasztani. Hiszen a mi halad nem marad , s aztán részünkről egyúttal keresztényi kötelességet is gyakorlunk, midőn e visszatorlást ünneputánra halasztjuk , s legalább az illetők nem fognak panaszosan fölsóhajtani Gábor diákkal , hogy „ Soha , soha ilyen pünkösd napja !‘‘ Szerk.