Hölgyfutár, 1856. január-június (7. évfolyam, 1-149. szám)
1856-06-10 / 132. szám
538 A kíváncsiságot az csigázta leginkább föl,hogy ezen ifjú — a miként híresztelék — bár a legegyszerűbb körülmények közt növekedett föl, — egy minden tekintetben feltűnő egyéniség. Egy gazdag úr képezteté ezen ifjút, ki hihetlen gyorsasággal — haladt tanulmányai ösvényén — hogy alig egy év alatt anyira ment, mikép már ezen első kísérletét teheté. Az előadás megkezdetett s mindenki feszült kíváncsisággal várt Carlos megjelenésére. Végre előjött, — az általános zaj—taps — felkiáltások bizonyiták, hogy menyire képes a szépség hatalma hatni, mert csakugyan e színpadon még szebb Carlos soha sem volt. Azon valóban királyi alak , gyönyörű vonások, nemes arcéi, könyvd fesztelen s a mellett felsőbbséget eláruló tartás — egy oly egészet képezének, mely méltán elbűvölheté a közönséget. Most énekét kezdé meg, — s alig pár hang suhant el bűvös ajkairól — hatalmas orkánként zúgott minden felöl a tetszés nyilvánítása. Egy még soha nem hallott báj és erőteljes hang, mely néha a leglágyabbá olvadt — mintegy hárfa elhaló után zengése — játszók halló érzékeinkkel , mig máskor hatalmas hang erejének szabad utat engedve — megrázkódtatá a legerősebb idegeket is Ezen est megalapitá az ifjú énekes Halmai jövőjét, — tökéletes elismerést nyert. Felvonások közben Halmai egy a színfalak között lévő úrhoz rohant, ki örömsugárzó arccal szokta őt kebléhez; ez volt jótevője. (Folytatása következik.) SZOLIMÁN 1543-diki HADJÁRATA. Szilágyi Sándortól. (Vége.) Ahmed basa most Siklós — hasonlag a Perényi Péter birtoka ellen küldetett. E vár — egykoron Zsigmond királynak börtöne — magas szikla tetejére volt épitve. 13 nagyobb s 30 kisebb ágyú küldetett ellene, melyeket mocsárokon át nagy gyorsasággal szálitattak rendeltetésük helyére. A futóárkok alig valának megnyitva, midőn hire érkezett, hogy Pécs kardcsapás nélkül feladatott. E gazdag és szép fekvésű város parancsnoka Székely Lukács távol vala, a többi főurak, kik még megvédhették volna, szétszaladtak, s kikben maradtak Szaniszló püspök kérései dacára feladák a várost. E példa csüggedést szült Siklósban, melynek városát Vas Mihály és Henici Bernát 8, várát pedig 11 napig oltalmazák. Miként Pécs ez is föltétel nélkül kapitulált, IV. Szolimán Buda felé vette útját s aug. 22-én meg is érkezett Magyarország egykori fővárosába. Bevonulása ünnepély volt, s első tette a divatban, azok megjutalmazása, kik Valpót, Pécset és Siklóst elfoglalók. Még a szomszéd megyékben tatárcsapatok dúltak, a fősereg Esztergom ellen indult. A vár a Duna jobb partján feküdt, s benne a híres sokszínű márvány és alabástrommal kirakott góth templom. Az őrség 1400 ember spanyol, német és elszászokból állt, Lascano Márton és Salamanca vezénylete alatt. A két gőgös spanyol dicsekedve mondá, hogy Károly és Szolimán egyesülten sem bírhatnák őket feladásra. 375 ágyúval lödözék a várost, de oly kevés sikerrel, hogy midőn a nagy úr három renegát által feladásra szóbta fel az őrséget, ezek azt kereken megtagadták. De a nemes buzgalom hamar lankadt. Többen átszökdöstek az ozmánokhoz s kikben maradtak, aggódtak, hogy mikép mentsék meg életüket, kincseiket. Egy roham — aug. 6-án viszavezetett ugyan, de mindkét résztől sok áldozatba került s midőn nem sokára a góth egyház aranykeresztje, ágyúgolyótól találva, leesett, a szultán megjóslá a város bukását. S csakugyan a parancsnokok, hogy vagyonukat megmenthessék a feladás iránt kezdettek alkudozni, mely aug. 10-én megtörtént. De az árulók nem érték el céljokat. Kincseiktől erőszakkal megfosztattak. Lascanotól az aranyláncot, melyet ő Perényitől rabolt el Ali aga emlékül kérte el s lovait azon szín alatt vette el, hogy a ki gyalog megy, annak nincs lóra szüksége. Az őrséggel pedig, mielőtt elvonultak volna, a halottakat temetteték el. A székesegyházat mecsetté változtató s a várban 4500-nyi őrséget hagyott a fönséges szultán. Sergét s a tömérdek ágyú és ostromkészleteket innen Szolimán Székesfehérvár, a magyar királyok koronázási s temetkezési helye ellen indítá. Útközben Tatát, Taxis Hannibal védelmezés nélkül feladta. Falait a szultán levontatá. Sz.-Fehérvár ostroma aug. 20-án kezdetett meg, s falain 8 nap alatt akkora rést lőttek, hogy rohamot próbáltak. De ez, valamint egy későbbi viszavezetett, s csak sept. 4-én került önkéntes feladás útján ozmán kezekbe a város. A parancsnok Varkoci s a tisztek a szultánhoz vezettettek kézcsókolásra, az őrség szabadon bocsáttatott, de a polgárok nagy része büntetésül, hogy János Zsigmondnéi elpártoltak, lenyakaztattak s csak azok nyertek kegyelmet, kik a szultánnal az egyezkedést késziték. A várat török őrséggel rakták meg, s a nagy úr meglátogatta a magyar királyok sírjait, kik védték és fentárták a hazát s kik után idegen kezekbe került az. A francia király, Velence, Ragusa értesítettek a nagy úr diadalairól. E közben a krími és dobrudzsai tatárok két irányban pusztítók az országot. Zrínyi Miklós egy csordát levágott közülök, de Siófoknál Kápolnai Ferenc ellenállása áldozatja lett. S most Ferdinánd is készületeket tett az ozmánok viszaüzésére— de már későn, mert a szultán sept. 21-én viszaindult fővárosába. Foglalmányai több mint egy századig maradtak ozmán kezekben. V. Következő évben a háborút a szultán hadvezérei folytatták. Visegrád — jelentékeny erősség a Duna mellett, Buda és Esztergom tehát török birtokok közepett, kedvenc múlató helye egykor magyar királyoknak, nagyszerű egyházzal s oly szép kerttel, hogy a pápai nuntius földi paradicsomnak nevezte — e történeti emlékű várat nézte ki a budai basa a hadjárat megkezdési pontjául. Testvérei a szegedi s sz.fehérvári sandshakokkal egyesülten támadta meg azt. (1544) Amádé Péter a várparancsnok s az őrség elegendő erélyt fejtenek ki. De midőn az alsó falak megrongáltattak, a Dunától elzárva vizszűke állt be, s fölmentő sereg sem érkezett, kénytelen volt Amadé szabad elvonulás ígérete mellett feladni a várat. Amadén kivül az egész őrség felkoncoltatott. Innen Nógrád vár ellen ment a sereg, s midőn ezt az őrségtől elhagyatva találta, Hatvan alá. Hatvant a Danci testvérek felgyújtatták s úgy hagyák oda. DeHócy és Torma hősileg védelmezők, részint mert az előbbi nevét kicsapásai félelmessé tevék. Nem sokára ezután túl a Dunán elfoglalatlanul maradt várak Döbrököz, Simontornya s Ozora is török kézbe estek. A Száván túl Velikát foglalók el. A vidékbeli parasztok belegyülvén, magok kényszeriték az őrséget a feladásra — saját vesztükre, mert míg ezt az ozmánok megkímélték a parasztságot felkoncolók. A harc szintere ezután Horváthországba tétetett át, hol az Erdődy Péter őrsége által védelmezett Monoszlót rohammal vették be, feldúlták Varasd megyét, s Szélűjéig nyomódtak, hol Zrínyi horvát és Bilderstein karinthi sergeit megverték. Mindkét vezér élete veszélyben forgott s csak nehezen menekülhettek meg. Az elsőnek lova Lonska vár előtt a hídon rogyott öszve, az utóbbit szakálánál fogva kelle kihúzni a vízből Ez időtájban egy janicsár és lovas csapat, holdvilágos éjjel Lévát megtámadó, s felégető. A vár őrsége felébredvén Balassa Menyhért a parancsnok segítséget vitt a lakosoknak. A törökök most viszavonultak, útközben azonban Nyári Ferenc által megtámadtatván teljesen szétverettek, s csak kevesen menekülhettek Esztergomba. Eközben Chalil defterdár a magyar sandshakok adókönyvének elkészítésével foglalkozva, értesíté a szultánt, hogy a sz.-fehérvári sandshak kirabolta az egyházakat. Chalil megbizatván a sandshak tettének megvizsgálásával, a szultán parancsának teljesítése helyett,maga tárta fel s fosztotta ki a megkímélt királyi sírokat, s Zápolya tetemeit átnyújta a városbirónak „ime egyik istenetek“ szavakkal, kit aztán ez Sz. Mihály egyházban temettetett el. Ez év (1544) vége felé követség küldetett Stambulba, mely a szultánnal jelentékeny ajándék fizetése mellett (mert az adó címet a királyi követ vonakodott elfogadni) 18 havi fegyverszünetet eszközölt (1545 nov.) Ennek folyama alatt pedig Weltwick több mint félévi alkudozása után, fegyverszünet 5 évre hosszíttatott meg, oly feltét alatt, hogy Ferdinánd évenként 30,000 aranyat fizessen. (1547 jan. 19.)