Hölgyfutár, 1856. január-június (7. évfolyam, 1-149. szám)

1856-01-14 / 11. szám

43 saját maga felől, hogy csinos ember — mi koránsem volt úgy; valamint abban a meggyőződésben is élt, miszerint finom műveltségű férfiú — mi szintén nem úgy volt. Ez merő szemfényvesztés és lármás bköncködés vola; de e tekintetben, valamint ezer más dologban elfogadja a fél világ ez ily kérkedők sallangos phrasisait cáfolhatlan igazságnak. — Bármint legyen is, elég az hozzá, hogy én Madame Barromeaunak tetszettem. Remélem, miszerint e körülmény semmiféle előítéletet nem támaszthat ellenem ? E kérdésnél szeme esetleg John Baptistra tévedt, mire a kis ember hatalmasan tagadólag rázta fejét, s közbe közbe nagyokat lélekzelve, legerősebb érv gyanánt számtalanszor mormogd: altro, altro, altro... ’ ! — Ezután mutatkoztak csak uj helyzetünk nehézségei. Én büszke ember vagyok. Épen nem akarom a büszkeséget védelmezni , de én büszke vagyok. Természetemben fekszik az uralkodás. Én nem engedelmeskedhetem; nekem uralkodnom kell. »Szerencsétlenségre Madame Rigaud vagyona nevére volt írva. Ez megboldogult férje bolond elővigyázata volt. Még nagyobb szerencsétlenségre rokonai is voltak. Midőn egy nő rokonai fellépnek férje ellen, ki gentleman, ki rátartó, kinek az uralkodás természetében fekszik, ennek következései nem lehetnek nagyon ked-vezők a házi békére nézve. De volt még egy más nehezítő körülmény is. Madame Rigaud fájdalom, kissé közönséges aszony volt. Én szokásait s modorát nemesitni, finomitni igyekeztem, de ő (ebben szintén rokonaitól támogatva) dacolt törekvéseimmel. Veszekedések kezdtek támadni köztünk s Madame Rigaud rokonainak rágalmazásai által mindinkább szitáivá s terjesztve, azok szomszédaink előtt sem maradhattak soká titokban. Hire járt, hogy én Madame Rigauddal kegyetlenül bánok- Talán meglátták, hogy megpofoztam, de egyebet semmit. Nekem könyv kezem van , s ha Rigaud aszonyt ily módon finomabb módra szoktatgatnám is, az csaknem tréfából történt. Ha Monsieur Rigaud enyelgő természete csak némikép volt is kifejezve e mosoly által, mely utóbbi szavaknál arcát eltorzitá, akkor Madame Rigaud rokonai, csakugyan jobban szerethették volna, hogy e szerencsétlen nőt komolyan javítsa. — Én finomérzésü ember vagyok s bátor. Nem becsülöm, ugyan nagy érdemnek , hogy finomérzésű s bátor vagyok , de fiz, már egyszer jellemem. Ha Madame Rigaud férfirokonai nyilvánosan lépnek föl ellenem, akkor tudtam volna, mint végezni velük. (Folytatása következik.) Hirharang. Budapest. — A farsang tegnap, széltiben koszában megkezdődött, délben a fánkok, este pedig az ébcek bombái szerepeltek , s álarcosaink ártatlanságát tekintve , az elsők sokkal több veszélylyel, a menyiben ha egyebet nem is, nyugtalan éjt okoztak, míg a mi álarcosaink mellett az ember legkényelmesebben elalhatik. No ,de nem előzzük meg magunkat — s most csak anyit mondunk, hogy a tegnapi jótékony célú bál, föladatának teljesen megfelelt , a menyiben csordultig tömve volt; részleteket holnap. — A drámairodalom körüli pezsgés azon tehetségeinket is magához vonja, kiket fájdalmasan már pályavégzetteknek gondoltunk, így hallani, hogy veterán humoristánk, Kovács Pál, két igen sikerült vígjátékot nyújtott be a birálóválasztmánynak, egyiket: „Bizalmatlanok“ , másikat: „Férj egy órára“ cím alatt. S még egy harmadik, komolyabb irányú drámán is dolgozik. — A mű e g y e t f. hó 8-kán a nemz. muzeum termében nagy gyűlést tartott cs. k. tanácsos, és helytartósági titkár Sztráda Rudolf ur jelenlétében, s gróf Andrássy Manó elnöklete alatt. A gyűlésben az egyleti szabályok, s a társulat mostani viszonyainak megfelelő uj határzatok terjesztettek elő, megvitattak, s némi módosításokkal a cs. k. helytartóságnak fölterjesztettek. — Figyelmeztetjük a közönséget,, hogy a fiatal Fáncsy Ilka holnapután fog először, mint „Julia“ föllépni. Előleges bírálói oly tehetséget látnak benne, kinek első föltünése iránt a közönség sok érdekkel viseltethetik. — A derék, helybeli német költőt, Dudumi urat, nagy csapás érte. Tegnap kiséré atyja tetemeit, ennek sok tisztelőivel, örök nyugalomra. — Örömmel halljuk, hogy a nemz. színház igazgatósága kutatást tart ama régibb darabokra, mik becsüknél fogva a mostani repertoirban is méltó helyet foglalhatnak. Kisfaludy Károly „Kérők“ című vigjátékát már meglelék. Váljon föltalálják a könyvtárban Dobsa és Degré több sikerült vigjátékát is, melyek adatásukból ítélve, már szinte „antiquitásokká“ váltak?! — Tegnap már életbe léptetve láttuk ama legújabb, az ünnep- és vasárnapok megülésére vonatkozó rendeletét, mely szerint a vendéglők, és kávéházakban délutáni 4 óráig minden zene, és játék tiltva van. — A Duna, mint a novellaírók mondanák — már kezd jégpáncélából kibontakozni, s kebele szabadon piheg, csak a partok tartják meg jégszegélyeiket. — Ha az idő még néhány napig így tart, a gőzösök megindulását a legközelebbi napokra várhatjuk , miután az igazgatóság elhatárza, a jég elmenetele után a közlekedést rögtön megnyitni. — Ugyanez időjárás után várhatjuk, hogy a nem rég említett „jégcsarnok“ fölállítása elmarad, ami egyébiránt nem nagy baj. Sokkal nagyobb az, hogy ily időjárás után mi már egy kis világkiállításra is merünk gondolni, de úgy látszik, nem az ilyen merészkedésre találták föl a deák közmondást : „audaces fortuna jurat“ , s e merészkedésünk nem marad egyéb, ártatlan merészkedésnél , ez év is el fog múlni virágkiállítás nélkül, mint már több elmúlt. Előleges kárpótlásul legjobb lesz a bálokat használni , miket az újdondászi dictionaire már régen virágkiállításoknak nevez. *** -t Berlinben egy gyermek szép karácsonyfát kapott, mely zöld papírral volt beragasztva. A gyermek a papírt leszaggatá, és elnyelheste, minek következtében nagyon megbetegült. Orvosi vizsgálat után kitűnt, hogy az ily zöldpapírok mérgesek, mivel egérkövet készitvek. Figyelmeztetjük tehát szép olvasónőinket, hogy ezentúl a zöldpapírú bonbonoktól óvakodjanak. TÁRCA. Külföld. A francia császár, Viktoria angol királynőnek karácsonyi ajándékul egy pompás albumot küldött. Ez album aquares képeit a legelső rangú festészek készíték, s Viktoria franciaországi utazásának legérdekesebb emlékeit ábrázolják. E diszesen bekötött album, több mint 10,000 p. frt. értékű. Vegyesek. -I- X . . úr a moszkvai posta által egy vörös szekrényt kapott. Nem tudta megfogni kitől, s a dolog előtte gyanúsnak látszott, minek folytán a rendőrségnél jelentést ten, s pár hivatalnok jelenlétében a szekrényt fölnyittatá. Miután a szekrény boritékra levétetett X . . úr a kulcsot a zárba dugá, azonban mielőtt még egészen fölnyitotta volna, hirtelen egy dörrenés hallatszott s láng és lőporfüst látszott, mely X . . urat és a jelenlévő két rendőrt halálra sebesíté. A vörös szekrény egy kis pokolgép volt. Még a mellékszobában lévő emberek is sérülést kaptak, s az ablaküvegek mind szétrepedeztek. A pokoligép gyanúja X . . úr nejére háramlik, ki férjét elhagyá, s halálos gyűlöletében öt elvesztéssel fenyegeté. Minő leleményes női észef Castellane tábornagy Lyonban meghallván, hogy a szárd király Párisba látogatást tenni megy, levelet irt hozzá, hogy lyoni átutaztában a tábornagy hadteste fölött szemlét tartani kegyeskedjék. A király viszonza, hogy erre aligha leend ideje, mivel Marseillebe novembe 22- kén érkezik s már 23-kán Párisban kell lennie, s e közben aludni is kellettk egy pár órát.