Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)
1856-08-02 / 178. szám
729 Legépebb részét ezen épületnek a kapusikátor tévé két nyúlánk s lörésekkel ellátott tornyával s a kapubolt fölötti őrszobákkal; de ezek is, valamint a tornyok födél nélküliek valának, s a szél keresztül üvöltött az üres ablaknyilásokon, mint a kétségbeesés hangja , mely a holtak után kiált. Mindkét felüli részéhez e kapusikátornak kisebb tornyocskákkal ellátott kerítésfalak húzódtak, mintegy másfél mérföldet körülölelve. Benn az udvaron az utósó tulajdonos címere, s a kápolna több kicsinységeinek maradványiban a feudális kor emlékezete élteté magát. Fiatal körösfák emelkedtek itt-ott a romok között s egy csoport szilfa hajtá át széles ágait a kút fölött az elhagyott várudvarban. E kút egykor gazdag művészettel készült koholttal volt födve; de negyven és néhány évvel e korszak előtt, melyről beszélünk, lehullván róla a vakolat, több kő is a vízbe esett, minek következtében a közelfekvő helységek lakosai, kiktől e kút, mely a legtisztább és legjobb vizet tartalmazta , babonás tiszteletben tartatott, a romokat körűlé eltisztitották s a kútat egészen pusztán csupán azon nehány kőrösfa védelme alatt hagyták. S valóban e várkut a legjobb vizzel dicsekhetett, mely tiszta hullámzatban ömlött el a várudvar füvei között. Régi időben e forrás vizének egy három láb széles és ugyanoly mély víztartót ástak, hossza mintegy négy vagy öt lábnyi lehetett — részemről nem láttam soha. E víztartó szélei lapos kövekkel valának kirakva, hogy a föld beleomlása akadályozva legyen s nyugotról egy félkör alakú metszvény vezeté a a fölösleges vizet azon kis árokba, mely a hegyecske lejtőjén a völgy folyamába szakadt. Több mint egy mértföldről sereglett ide a nép, hogy korsóit a forrásban megmenthesse és valóban a viz oly tiszta és világos volt, hogy zöld felületen át — a rajt keresztül hajló ágak képmását s a fenekén csillámló gyöngyöket oly világosan meglehet különböztetni , mintha csupán levegő választaná el azokat a nézőtől; sőt a víz még ragyogóbbá látszott tenni a gyöngyöket, mintha kigyalult krystálba lennének foglalva. A gyep körüle alacsony és tömöttnek látszott. A körösfáknak s a kútnak, oly fekvésük volt, hogy őket a vár homlokzatánál elterülő gyepről a fő kapu boltján keresztül világosan megkülönböztetni lehetett. Kényteleníttettem e részleteknél különösen sokáig késni, mert az olvasó később rá fog emlékezni, hogy beszélyem tiszta megértéséhez szükségesek valának. Tehát megemlíthetem még azt is, hogy e vár mint egy fele útján azon magasnak, melyre egy hoszú, de legkevésbé sem meredek út vezetett fel, a domb egy kiemelkedésén — egyedül állott. E kiemelkedés mintegy húsz , harminc holdra menő rónaterületet képezett, melyen az ősvártól valami három-négyszáz lépésnyi távolra több alacsony kunyhók állottak. Maga az út is lekanyarultában keresztül metszé a várgyepet s azután egyenesen vonult alá, két felől a falu házaival megkoszorúzva, mely anyira körül volt fákkal ölelve, hogy a régi várkaputól csak itt-ott látott az ember egy-egy kéményt, házfödelet vagy végre a templom tornyát, a mélységből kiemelkedni. (Folytatása következik.) N i r lu rt n g. Budapest. •H Hoszabb ideig szél csend volt a hírlapokban — de csak a Liszt misét illetőleg. Más ügyekben derekasan foly most is, mint másszor a teliharc, így például közelebb a Pesti Napló, Egressy fellegvárait bombázta esze, mások pedig a népies költészet fölött vitáznak, míg királyhágóntúli kollegánk ugyancsak hadakozik jobbra balra, s szenvedéllyel maszakíírozná a megdicsőült „Kolozsvári közlöny“ kiadóját, ha e derék kiadó nem állna az elismerés pajzsa alatt. Szóval percegnek a tollak, repülnek a lapok zászlói, harsog a polémia. Csak a Liszt miséjének hagytunk egy darabig békét. Hittünk a Local Blatt szép szavának, hogy az esztergomi karnagy miséjének adatása már fait accompli. Most azonban újra változott a dolog. Közelebb tudniillik Lisztnek egy levelét olvassuk, melyet egy itteni műbaráthoz irt. Tartalma e következő: „Tisztelt úr! Kettős örömemre szolgál, önt honfiaim rám nézve anyira megtisztelő rokonszenvének kedvező eredményéről — mely rokonszenv misém ügyében oly melegen és buzgón nyilatkozott — és közelebb Pestre érkezésemről egyszerre értesíthetni. Misém előadása a fölszentelési napon véglegesen el van határozva, s én tizennégy nap alatt Pestre érkezem. Egyelőre kérem önt, tisztelt úr! fogadja ezennel legszívesb köszönetemet, azon megkülönböztetett tisztelet kifejezésével, melylyel maradok Weimarban jul. 28. 1856 Liszt F.“ Tehát a zongorakirályt e hó 12-én üdvözölhetjük körünkben. Fogadtatására fényes előkészületeket tesz a zenede, a művészi és műbaráti kör. Doppler F. szép vokáléneket készit egy költeményre, mely egyik jeles, fiatal költőnk tollából ered. Egy nagy üdvözlő lakomáról is beszélnek. Hirlik ezenkívül, hogy Liszt nyilvános hangversenyt is adand, melyre pusztán a honfiai iránti szeretet és tisztelet készüt. Nincs könyebb, mint egy kis herostratusi hitre tenni szert. Egy kis botrány, és mindenki az emberről beszél, így beszélnek most a „Rászedtek a komédiások“-féle színpadi botrányról, úton, útfélen, kávéházakban, csa TÁRCA, szár fürdőben , szóval mindenütt, hol az emberek a művészet által érdekeltetik magukat. Szidják a drámaelfogadó választmányt, szidják az igazgatóságot. És mi bár teljes elismeréssel vagyunk a hazafias igazgató művezetése iránt, (mind a mellett, hogy a Hölgyfutár nemz. színházi közlöny) e tekintetben emancipáltuk magunkat, s nem találunk mentő okot e tévedés védelmére. Azt rebesgetik, hogy új színművek adatásánál, a választmányi elfogadók nevét a szinlapra kell tűzni. Igazságos óhajtás, melyet e tévedés után, azt hisszük, az igazgatóság elfogadand. A B. Hírlap újdondászi rovata, egy anekdotát közöl, miszerint egy vidéki városban, hogyan szedték rá — a komédiásokat, — ott a szinészek boszút forraltak egy levelező ellen , ki kíméletlenül rovogatta szerepnemtudásukat. Ezért a levelezőt ki akarták játszani. Ez megtudá a csínt, s hogy a hasonlatosság szembeötlőbb legyen, valaki által fölajánlá saját öltözékét. Az illető színész elfogadta, s föllépett benne, de óriási jön a közönség kacagása, midőn a színész kabátja hátáról egy papírdarabkáról e szavakat olvasá: „íme egy szamár oroszlánbőrben.“ ! Még egy hasonló anekdot. Másutt szinte egy színész kijátszott bizonyos szigorú bírálót. Az alak, járás, beszéd, modor azonnal fölismerhető volt. Következő nap e bírálatot lehetett olvasni. „A színész igen ügyesen paródiázta azt, kit ezúttal célba vett. Csak egy nagy hibája volt. Az illető kijátszott egyén tudniillik nem szokott oly szenyes ingert s kopott kabátot viselni, melyen a sörkocsmák bűze és ízléstelen foltjai enyire meglátszanak, mint minőben X színész ezúttal megjelent. Jövőre, hogy az élethűség még jobb legyen, az illető részéről bátrak vagyunk X... urnak egy tiszta inget s tisztességes kabátot felajánlani.“ Hanem erre nem volt szükség. ” Az esztergomi fölszentelési ünnepélyre, a vendégek számára a középületeken kívül hétszáz szállás béreltetett ki. A nép számára sátrakat emelnek, Pest és Esztergom közt három gőzös fogja szállítani a közönséget, és harminc pesti bérkocsi rendeltetett a primási városba. Az aztékekre nagy a panasz. Bécsben a „Sperl“-ben 15 krajcárért mutogatták őket, itt pedig az Európa márványos termében 1 pftra szabták a belépti díjt. Az egész azték história nem egyébb, mint humbug. Kuriózum gyanánt meg lehet őket nézni, hanem bizony nem sok gyönyörködni való van rajtuk. Az őszhajak orvosnője. Egy nő Berlinben ajánlkozott az ősz hajak kitépésére, s ajánlata rendkívüli viszhangra talált. Most csak egy órája van naponkint szabad, s reggeltől estig szenvedélyesen tépi az ősz hajakat. fA dunagőzhajózási társulat, a cs. kir. földtani társulatnak egy vizözön előtti óriás elephas primigenites koponyáját ajándékozd. E koponya a Tiszában találtatott. Vidék, Bala ton - Füred, jul. 25. *) Noha nem vagyok rendes vidéki levelező — és ezért nem gyönge oldalam a lelkesedés, — mégis megvallom, engem is elfogott a közelragadtatás , melyet a fürdővendégek közt Komlóssy Ida k. a. ideérkezése előidézett. A művésznő ideérkeztekor, miután előre megrendelt szobáját elfoglalták, a nagy vendéglőbe , egy parányi szobába volt kénytelen beszállni, hol a fürdő vendégek creme-jét képző hölgyek magukat nála bemutatták, és őt több ízben meglátogatták. Szombaton, júl. 26-kan először lépett föl Lecouvreur Adrienne szerepében. Kiléptekor zajos tapsok és tenger virággal fogadták. Az előadás alatt pedig az urak nevében értékes karperec nyújtatott át neki. Olvasóink sokkal jobban ismerik őt, semhogy magasztalásokkal kellene őket untatom. A Balatonfelvidéki levelek pedig szinte felmentenek, azon kellemetlen kötelességtől, hogy a többi szülészekről az igazat elmondjam. Holnap az itteni hölgyek, egy gyönyörű aranyórát, láncot, és brochet fognak neki át *) Balaton-Füred jelenleg lapunk majd minden számában képviselve van , s körülbelül állandó rovattal bír, mint akár a pesti hitek Ezen senki sem ütközhetik meg, miután B.Füred most a nyári bőnapokban a társadalmi életnek csaknem gyúpontját képezi.