Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)

1856-07-25 / 171. szám

lakit strychninnel úgy megmérgezni, hogy min­den gyanú eltávolitassék ? Február 25-én Dove nejével együtt reg­gelizett, ki csakhamar ezután heves görcsökbe esett. Négy nap múlva a nő meghalt, világos jeleit hordva magán a megmérgezésnek. A törvényszéki boncolás alkalmával oly mennyiségű strichnin találtatott a hulla gyom­rában, mely két házinyulat, két egeret és egy­ süldisznót megölt. Vegyesek. A B. ..városában nem rég bizonyos fiatal ember egy előkelő és szép hölgyet nyert nőül, kit Camillának hittak. A fiatal embernek minden jövedelmi forrá­sai neje hozományából állottak. Alig töltött azonban még az ifjú nő férje házában pár hetet, midőn szobalánya egy fá­tyolozott hölgy érkeztéről tudósítja. — Bejöhet! — válaszolt az úrnő, gondolva, hogy ez is egyike lesz azon kérelmezőknek, kik minden nagyobb városban oly minden­napiak. A fátyolozott hölgy bejött, ölében egy kis csecsemő, s ruhájához másik két kis kamaszka csimpaszkodik. — Mit, kit keres ön aszonyom? kérdi az úrnő. — Ah,... én,... bocsánat, úgy látszik... — Nos? — Úgy látszik eltéveszteni a lakosztályt; én X. Alfréd urat keresem. — X. Alfréd úrnak ez a lakása. Ő nincs honn, de ha valami kivánata van tőle, csak adja elő nekem, minden bizonynyal teljesitendőm. — Köszönet önnek aszonyom ! Én ... én ... hajdan bizalmas viszonyban állottam Alfréd­­dal. Itt ezen gyermekek... s a fátyolos nő zo­kogni kezdett. — Igen, Alfréd eddig gondjukat viselte, de négy hónap óta minden segélyzés­sel felhagyott. Az úrnő szemeibe a harag villámai cikáz­tak e szavak hallatára, de indulatát elnyomva, egy bankjegyet csúsztatott a szegény nő kezébe. — Ha szükséget szenved ön, csak hozzám forduljon. A nő eltávozott, Camilla pedig búsan hajta le fejét a k­ere­­vet párnáira; szemeibe könyek lopóztak és sokáig tűnődött. — Eh, — kiáltott fel végre. — Alfréd mind­emellett hű lehet hozzám. Ifjúsági tévedés az egész, nem más! Kevés hölgy tudná magát ily erélyesen vi­gasztalni, mint Camilla. Néhány nap múlva egy másik hölgy kért bebocsáttatást. Ez sokkal követelőbb volt, mint az első, mert ilyenfélekép szólott: — Aszonyom, az nekem mindegy, akár­mi módon lett Alfréd nejévé, de anyi bizonyos, hogy az én jogaim hozzá sokkal régiebbek. Én szerelmének két zálogát birom ,... az egyiket az ő nevére Alfrédnek kereszteltettem. — De az mégis csúnyaság, hogy Alfréd ön miatt min­ket elhagyott, s ez öntől is csúnyaság aszo­nyom. Alfréd hármunk tartására havonkint 60 forintot tartozik fizetni, s e tartozását Ön miatt elhanyagolta. Aszonyom , én... — Kérem, engedjen szólanom. — Tessék! — Legyen szives , és távozzék. — De azt nem teszem ! Alfréd lakásához régibb igényeket tartok, mint ön! — S ha holnapig pénzét megküldöm ? — Az már más ! Isten önnel. Camilla tökéletesen le volt verve. Atyjá­hoz ment, s elpanasztá neki az esetet. Az öreg úr véghetlen méregbe jött, mi nagyon természetes, de később Camilla kéré­seire engesztelődni látszott. — Jó, megbocsátok neki, de oly feltétel­lel , hogy... — Hogy ? — Hogy a tartásdíjt rendesen küldje meg nekik. — Alfrédnek semmije sincs. — Igazad van. — Oh atyám, mily szerencsétlen vagyok! — Feledjük a múltakat. Ne tudjon Alfréd semmit a történtekről, azt az aszonyt saját pén­zemből fogom kielégíteni. Camilla némi megnyugvással tért visza ismét férjéhez. Alfrédnak hivatalos ügyben né­hány napra el kellett hagynia pár napra a várost. Alig robogott tova az őt elvivő kocsi, mi­dőn egy másik hajtott be az udvarra. Egy fiatal hölgy, az utósó párisi divat sze­rint öltözve lépett ki abból szobaleánya kísére­tében , s egyenesen Camilla szobáinak tartott. A­mint Camillát meglátá, csodálkozva ki­áltott fel: — Ah, ah mamsell, hát ön kicsoda ? — E kérdést nekem volna jogom önhöz intézni. — Bah! Ez bizony dicső ! Mig én fürdőre megyek, Alfréd barátom... ne nézze az ember mit csinál ...kiket hoz a házamhoz? — Az ön házához ? — Úgy van, az én házamhoz!­­— S ki ön? —­ Alfréd neje! S e kérdést tehetem-e én is ? — Ön aszonyom nem mond igazat, mert Alfréd neje én vagyok. — Az az hogy lehetséges, mert én még csak házassági ígéretet bírok. Írott ígéretet. Igen, nézze aszonyom , itt van! — s ezzel egy irományt mutatott elő. Camilla zokogásban tört ki. — S ennélfogva én Alfrédet a büntető tör­­vényköny kilencedik cikke értelmében börtön­be záratom. — Ne tegye ön azt! Alfrédet önkényt át­engedem önöknek. — Nekünk! — Úgy van, mert önön kívül még ketten tartanak rá igényt. Camilla visza­ment atyjához. Midőn pedig Alfréd hivatalos útjáról viszatért, ily hangzatú levelet kapott: „Monsieur de pasa! Ha nem akar ön 5 évig börtönbe zárattatni, tanácslom, szökjék Törökországba, a mostani háborús világban szép alkalom nyílik erre. Ott azután biztosan tarthat négy feleséget, de Belgrádon innen ez nincsen divatban. Isten önnel! (Alájegyzettek) Camilla atyja , Camilla, a három gyermekes nő ; a két gyermekes nő ; és az utósó párisi divat szerint öltözött hölgy. Alfréd a tanácsnak engedett, azonban a határon elcsipetett. További sorsáról nem értesültünk. Bár páratlan bensőséggel, az érzelmek mester­kéletlen kifejezésével, alakja vonzó, arca szép, hangja ugyan gyönge, de még­is kedves és melegítő. Szavalatát sok helyt nem lehet ér­teni , hanem ezt mind a hang természeti gyön­­gesége okozza, mi idővel elmúlik. Művészi egészet ily gyermekleányka nem adhat, s így tehetsége csak egyes töredékek­ben tűnik föl. Ily megragadó volt például az erkélyjelenet. Itt természetes érzelemdús szava­lata , egyszerű arc és tagjátéka mindenkit ki­elégítheti. A közönség kiléptekor buzdító tapssal fo­gadó, s jelenetek után is többször kihívó. Szigeti, szabadságidejének használata után először Tybald jelentéktelen szerepében lé­pett föl. Sajnos, hogy e kitűnő művészt ily alá rendelt szerepben láthattuk viszont, s azt hisszük a közönség is — mely Szigetit átalában szereti — sokkal jobban örvendett volna, ha először erejéhez méltó első rangú szerepben léptetik föl. Több felől halljuk úgy is azon panaszt, hogy Szigeti újabb időben mellőzve van; menyi­ben alapos , hitnem tudjuk , anyi bizonyos, hogy a mostani lelkes igazgatóságról nem lehet föltenni azon nemzeti művészetünk elleni vétket, mintha Szigetit, legkitűnőbb színészeink egyi­két akaratosan gátolná azon emelkedett polc elfoglalásában, melyet már évek előtt kivívott. Szigetinek nem Tybaldféle apróságok valók, mikben anyi művészetet mutathat legfölebb is, hogy a párbaj közben mesterileg esik el. Rómeót ifj. Lendvai játszotta. Megtapsolták ugyan sokszor, de e szerep még­sem sikerült neki. Romeo szerelme átható, áradozó és szen­vedélyes,­de soha nem émelygős. Romeo érez, de nem érzeleg. E mellett Lendvai úgy látszik ezúttal azon tévhitben élt, hogy a nagy szenve­délyeket pusztán a nagy hang és kiabálás fejezi ki illőleg. Mindenesetre mérsékletre lett volna szüksége, mert heve sokszor túlragadta; voltak azonban sikerült helyei, de szép tehetségétől egészet várunk. Horváth Teréz a komikai téren naponkint szép haladást tesz, s drámánk benne — maga szakmájában — mindenesetre egy igen jóravaló tagot bir. 702 Nemzeti színház.­ ­ Július 24-kén: „R o m e o és J u l­i a“, Shakspearetől. Az olasz operasaison és táncvilág után az első remek dráma, mely után a színműbarátok hetekig sóvárogtak. Júliát Fáncsy Ilka kisaszony játszotta. Róla szólva, elnézéssel kell lennünk a kez­dő színésznő igen fiatal kora iránt, s nem a mű­vészeti igények szemüvegén át kell tekinte­nünk a kedves tüneményt, ki mindnyájunkat oly szép reményekkel kecsegtet. Fáncsy Ilka úgy látszik birja mindazon kellékeket, mik a művészethez szükségesek. MA ADATIK Bérlet 93. sz. Veszedelmes nagynéne, Vígjáték 4 felvonásban. Irta Albini. Fordította Szigligeti. Személyek: Báró Emerling — — Szentpéteri. Horst Károly, unokaöcscse — Feleki. Gróf Prampero — — Zsivora. Süshain úr — — Hubenai Ján. Strachschütz, huszár hadnagy Ifj. Lendvai. Junker, táblabiró — — Udvarhelyi M. Adamson Gebhard, pénzváltó Wagner, a város színház Szilágyi, igazgatója — — Morvai. Lieder, színész — — Balázsi. Müller Adél, színésznő — Latkóciné. Fáni, komornája — — Eötvös Borcsa. Giftschnabel A ..... — Fechtner,­­­U-­SaSk­olk -Noder. Udvarhelyi S. Hahn, Giftschnabel titoknoka Vas. Bolzmann, Emerling titoknoka Tóth József. Henrik, Horst inasa — Tóth Soma. Csendőrbiztos — — Erdélyi. Fritz, udvarló a Dánéig városházi hotelben — — Szerdahelyi. Fiú — — — Bognár Vilma. Kezdete: Ti órakor vége,9 után. Tulajdonos: Nagy Ignác özvegye. PEST, 1856. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA­, EGYETEM-UTCA, TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ

Next