Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)

1856-09-16 / 213. szám

A sok mindenféle naptár csak úgy omlik ránk s a „színházi naptár“ még most sincs körünkben, vájjon mi lehet oka e késedelem­nek ? *) Feleki Szabó Amália körünkben van és vendégszerepel. Először is a Lowoodi árvában lépett fel; a vendég szép számú közönség által lelkesedéssel fogadtatott; játéka oly művészi vola, hogy azt dicsérő szavakkal elárasztani fe­lesleges — elég legyen mondva hogy többször kihivatott. **) A szinkörról szólván, eszembe jut hogy a B. P. V. itteni levelezője azzal vádolt, hogy én Havi urnak személyes ellensége vagyok, mert ha az igazgatóságnak spekulationális dolgairól szó­lok, csak Havit emlitem és Hegedűst nem, — hogy máskor is ily gyanúba ne vétessem kérem levelező urat, a ki Havi úrral igen igen szoros viszony­ban állhat; — szíveskedjék egy kis felvilágosí­tást adni arról, hogy ki szokta a szinlapokat szerkeszteni ? — Havi urat, ki a világ nagyobb részét dicsőséggel beutazta, s ki „Beatrice di Tendá“-ban oly szépen s oly jól énekelt***) nem akarom megtámadni, mert a B. P. V. ismét azt mondaná, hogy személyeskedem. Hegedűsről pedig el nem hihetem, hogy a szinlapra ilyetén phrázisokat írjon, mint: „Hegedűsné, szerencsés fölgyógyulása után a fentirt szerepben először lépvén fel“, vagy pedig: „Az e színműben elő­forduló szivderítő jelenet, mely e darab itteni adatásakor mindig kimaradt (mily szerénység) Elizának Ohio folyóin, jégindulás között áttö­rése, a folyónak zajláskori kiállításával is elő­­forduland. (még a kellett volna hozzá: ich bitte hinein zu spach­en,es wird gleich angefangen.) És végre : „A holnapi előadással a 3-dik bérlet be­végződvén, a 4-ikre, melyben érdeke, előadások színpadra hozatala mellett, a már megérkezett közszeretet tárgya Felekiné (Felekiné e kitétel ellen protestált, s megtiltá, hogy neve mellé holmi sallangok bigyesztessenek) is működni fog.“ Ugyan édes levelező úr, kit lehetne az ily nyegle kinövésekért minden személyeskedés nélkül megróni? Sept. 4-én Mezei javára és Barbaró Leo­­nárd***f) első fölléptéül adatott „Belizár“. Bar­baró úr b­a­r­b­a­r módon énekelt, és most csakugyan elhiszük hogy „Hunyady László“ Bécsben nagyszerűen megbukott. Az első fel­vonást magyarul akarta énekelni, a második felvonás előtt megjelenik Paulai úr a színpa­don és engedelmet kér Barbaró úr nevében, hogy a második felvonásban németül éneklend, de miután ez sem ment úgy mint kellett volna, már vártuk, hogy a harmadik felvonásban tán olasz, vagy más valami nyelven fog dalolni. — Mezei úr tapssal és koszorúval fogadtatott, s Egedi és Ferenci kisaszonyokkal többször ki­hivatott. — Aladár és Alajos urak legjobban énekeltek — midőn hallgattak. — Grócs kar­mester úr dicséretet érdemel. r. 1. Nemzeti színház. -f S­e­p­t. 15-kén, Komlóssy Ida ja­vára , először: „Judith és Holofernes tragoedia , irta Hebbel, fordítá: Tóth József. Hebbel e szomorújátékában ama bibliai történetet dolgozta föl, miszerint a fanatismus által lelkesített Judith , hogy nemzetét , az ebreusokat megmentse, azoknak ellenségét, a zsarnok gőgös Holofernest álmában — megölte. E történet anyira ismeretes, hogy föl­­mentve érezzük magunkat a szinmű-mese ter­jedelmesebb elmondásától. Hebbel e tárgyat mindenesetre szép erővel dolgozta föl, s a­helyett hogy a hatást vadászta volna, egyszerű drámai eszközökkel akart célt érni. Nem bonyodalmas, idegfeszítő esemé­­­nyeket halmozott esze, hanem egy kerekded történetet akart egyszerűen művészi formába öltöztetni. Azonban műve átalában nélkülözi az emel­kedettséget , s magasabb költészetet. Alakjai­ban sok a túlság; a jelenetek sok helyt unal­masak , s a cselekvény eleinte nehezen indul meg. E mellett maga a katasztróf­a miután Judith álmában öli meg a zsarnokot, nem állítja a hősnőt kellő költői fénybe. Judithot Komlóssy Ida játszotta. A jeles jutalmazott művésznőt hoszas taps­sal és számos koszorúval fogadák. Az exaltált hölgyet sok erővel személye­ssé, s kivált azon jelenete, — midőn a vég­­percben , szivében a fanatismus a Holofernes iránt föllobbant szerelemmel küzd — igen sikerült. Többször kihivatott, Holofernest Szigeti játszotta. A gőgös ön­bizalmas hadvezér egy második kiadása volt Dizabulnak , (Jókai Dalmájában.) E sötét ke­dély sarkasmusát egész komikailag szinezé, mi az egész Holofernest megmagyarázhatlan alakká tette. A másod és harmadrangú szereplőkről nincs mit szólanunk. Korcsek, Horváth Teréz, Szerdahelyi tragikai hatás helyett nevetést idéz­tek elő, mit a szereposztóknak kell fölróvnunk. Közönség szép számú volt, mely ez estén tetszés nyilatkozataival leginkább Komlóssy Idát tünteté ki. Nyílt posta. N. Szil­ár­da szép kis költeményét közleni fogjuk. A Szászváros, Püspök-Ladán­y, és N.­V­á­r­a­d 1 .51 megrendelt albumokat útnak indítók. Az „Alföldi ember f­e­lfö­ld­ön“ cí­mű humoreszk meg fog jelenni. A mai „Pesti Napló“ a Hölgyfutár ellen ismét egy rémítő hoszú, (s valószínűleg unalmas, és száraz) cikket hoz. Azt h­iszük, e cikket a tü­relmes szerkesztő , a boldogtalan szedő, és még boldogtalanabb cikkírón kívül széles Magyaror­szágon senki se fogja elolvasni. Mi legalább —­­pedig már Gregus Agos verstanát is olvastuk — nem bírtunk áthatolni e saharai sivatagon, s csak anyiról emlékezünk, hogy ez tele van a ,,rá­­fogások“ bucká­­ival. ,,R á f o g á s o k !“ —mi le­het ez ? bizonyára régi és újabb e nemű bűneit vallja be a szegény cikkíró. Bocsássunk meg neki! Nyilatkozat. Az A­n­g­y­a­l Pál ur által hirdetett pályá­zás körül némi mulasztás történvén, ez a hirde­tőt arra ösztönzi , hogy a végkezelést e pályázat ügyében lapomtól elvonva, b. Kemény Zsig­­mond, és Hunfal­vy urakra bizza, mint ez a „Pesti N­a­p­l­ó“ közelebbi egyik számában jelentve volt. Siettem azonban Angyal Pál urat ma­gánúton fölvilágosítani, miként a kérdéses mu­lasztás— mely különben is csak bizományosunkat terhelő — a hirdetett pályaprogramm alappont­jait legkevésbé sem sértő meg, s így a 10 arany jutalmat Vlad Alajos urnak — mint ki az Angyal Pál úr által vitatott hibát eltalálta — kiadatni kértem. Erre a pályahirdető úrnak egy nyilatkozvá­­nyát verem, mely szerint ő a jutalom kiadástól legkevésbé sem vonakodik, csupán adott szavam nyilvános ismétlését kéri az iránt, hogy a kérdé­ses pályázat hozzám jul. 15-ke előtt érkezett be. Ezt tehát újra, és nyilvánosan erősítem, fölkérve egyszersmind b.Kemény Zs. és H­u­n­­f­a­­­v­y urakat, miként e tárgyban ők is végleg nyilatkozni szíveskedjenek. Pest, sept. 15 én. Tóth Kálmán, a „Hölgyfutár“ szerkesztője. A „színházi naptár“ ügyében. Naptárunk, az e vállalat irányában nyilvá­nult részvét következtében , sokkal nagyobb tar­talommal jelenvén meg, mint az egyelőre, szá­mítva volt, e miatt megjelenése is a kitűzött időn felül még néhány napot igényel. Naptárunk egyébiránt még e hó folytán megjelenik, s ezt a szétküldés rögtön követni fogja. Pest, sept. 15-én, 1856 a „Színházi nap­t­á­r“ szerkesztősége. *) MA ADATIK Bérlet 140. szám. AFAXASIA. Eredeti opera 3 felv. Irta Köffinger Rudolf. Zenéjét szerzette Doppler Ferenc. Az előfordulandó kozák-táncot előadja a tánckar. *) E vállalat által igen sokan lévén érdekeltetve, fölkér­jük a hazai lapokat e nyilatkozat szíves átvételére. Megrendelhető a Hölgyfutár­ mellett megjelent HUSZONNÉGY ÍRÓ­ ÉS SZÍNÉSZ­Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Garay János, Nagy Ignác, Jókainé , Lonovits-Hollósy Kor­nélia, Lendvai-Latkóciné, Komlóssy Ida, Gróf Ráday Gedeon, Szigligeti , Stegre Alajos, báró Podmanicky Frigyes, Vas Gereben, Szigeti, Vadnai Károly, Feleki Miklós, Lendvai, Szentpé­­teri, Egressy Gábor, Tóth József, Füredi, Szerdahelyi Kálmán , Réth­y és ifj. Lendvai Márton arcképeivel. E Barabás által rajzolt, s élethű arcképekhez életirási szöveg, s az illető íróknak egy egy szebb műve van, csatolva, m­ig az egészet igen csinos kötés egyesíti. Ennélfogva ez arcképalbumot mind diszasztalra, mind ünnepi, vagy más ajándékul fö­­löttéb ajánlhatjuk. különös előny a megrendelőkre, hogy ezen arcképalbum­ m­ár megjelenvén, a dij bekül­dése után keresztkötés alatt rögtön megküldetik. Ára, megküldéssel: 3 frt., mely öszveg az alább irt lap szerkesztőségéhez intézendő. Pest, augustus 25. 1856. A „Hölgyfutár“ szerkesztősége. *) A sok kép, s még több gond a kiállításra, mely önö­ket majdan kétségkívül meglepi, s kárpótolja a kis késedelmén. Szerk. **) Hát ez önöknél oly ritkaság — jöjjön csak Pestre. Szerk. ***) Csak az kár, hogy másodiki előadáskor is üres volt a színkör ; talán nem tudta a közönség, hogy Havi úr oly szépen és jól fog énekelni. r. 1. *s*f) Egyike azon énekeseknek, kik Erkel­y Hunyady Lász­lójának sírásói voltak Bécsben. r. I. 870 Tulajdonos : Nagy Ignác özvegye. PEST, 1896. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA, TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ Mai számunkhoz mellékelve: Előfizetés a „Hölgyfutár“-ra.

Next