Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)

1856-10-11 / 235. szám

Ezeken a legnagyobb mértékben csodál­­­kozva, kérdem tőle: — Mit jelentsen ez, édes barátom ? Talán megbízást nyert ön a királyi pénzverdétől? Ő hirtelen s elfogulatlanul válaszolt. — Édes barátom, ezek az én apró mellé­kes foglalkozásaim, melyeknek jövedelmei ne­kem, mint családapának sokat használnak. — Önt nem értem ! — Képzelje csak el, mily remek eszméje támadt N a u n d'o r­f n­a­k ! Ő általam e bélye­geket azon célból vágatja, hogy így ezüstből pénz forma lapokat sajtolhasson, miket órákra fog használni. Ezen eszme óriási jövedelmeket fog hozni! Ámbár még igen fiatal voltam, még­is előttem nagyon feltűnt, hogy W. barátom ezen óragyártásra adta magát, s hogy ily vállalathoz segédkezet adott. Nem is mulasztottam el ebbéli gondolatai­mat kollegámmal közölni. Ő azonban, ki — mellékesen legyen mond­va — igen jó és talpig becsületes ember volt, nevetve viszonzá: — Hogy gondolhatja azt én barátom, hogy én magamat valami törvényellenes dologra fel­használtatni engedjem ! Nem, édes Meyer! Ma­gam is láttam már N a u n d o r­f n­á­l ily lapos tallér alakú órákat, s bizonyos vagyok benne, hogy ezen spekulációja nagyon jól fog nekie jövedelmezni. — Én pedig, hogy ne fogadnám magam részéről örömmel azon új kenyérkere­setet , mely nekem ajánlkozik ? A rendőrség valószinüleg szelét vette Naundorf terveinek , mert házát szorgosan ki­kutatta, s végre őt s VV. kollégámat átszolgál­­tatta a törvényszéknek. W. és Naundorf hatalmasan vallattattak, azonban az első tökéletesen ártatlannak talál­tatván a gyanús dologban , csakhamar szabad­lábra állíttatott. Későbben Naundorf is, mivel tökéletes bi­­zonyíték nem tanúskodott ellene, s ő erősen azt állitá, hogy a bélyegeket egyedül óralapok sajtolása végett vágatta, — a vád alól felmen­tetett. * 1824-ben meghivás folytán Braunschweig­­be mentem vendégszereplésekre. E vendégszerepléseim alatt olvastam egy berlini lapban , hogy a brandenburgi színház egészen leégett. A tűz tudniillik a színház szom­szédságában levő Naundorf órás házában ütött ki. Az utánnyom­ozások folytán Naundorfra esett a gyújtogatás gyanúja. Ismét törvényszék elé állíttatott, s a vizs­gálatok ez­úttal sokáig folytak ellene, — de miután ellene ismét mi sem bizonyittathatott be, felmentetett, és szabadlábra állíttatott. Plzen események után Naundorf Bran­denburgból kiköltözött, s neve néhány évvel később Angolországban merült fel. Nemzeti színház.­ ­ Október 10 én : „ V i r­á g u r a“ Szig­ligetitől A műről első előadatása után szóltunk. Ha nincs is benne megrázó tragikum, de min­denesetre oly ügyesen szerkesztett szinműt, mely a közönségnek elég élvezetet ad. Az előadás olyan volt, mint először. Szép részletekkel bírt, de egészben gyönge volt. Ez rendes dolog nálunk a művészetben A színész­nek szép helyei vannak, a költő szép verssza­kokat, a drámaíró szép jeleneteket ír; a fest­ményeken szép fák vagy részek láthatók, de öszhangzó egész vajmi ritkán. Az első szerepek nálunk többnyire jó ke­zekben vannak, de a másod - harmad rendűek r­endesen oly színészek által töltetnek be, kik a színművészet abc-jét, a helyes beszédet sem is­merik. Pedig egy dráma sikerét leginkább a ke­­rekded előadás föltételezi, mert a legkisebb sze­replő baklövése is képes megrontani egy egész drámai jelenet hatását. Az öszhangzat minde­nütt a fődolog. A legszebb ízléssel öszeállított terem csínját is képes egy roszul helyzett grell bútordarab tönkre tenni, s az óra helyes járá­sára szükséges , hogy a legparányibb mozgató kerék is jó karban legyen. Menyivel inkább szükséges a teljes ösz­hangzat­­ a művészetben, például a szini elő­adásokban, azt mutogatnunk is fölösleges. Fö­­lösleges először , mert mindenki tudja, s mert másodszor: a szini igazgatóság ha eddig nem segített, szavunkra sem igen segítne a bajon. Ez szomorú körülmény, annál szomorúbb, mert igaz. A bírálók évek óta mondogatják, hogy színházunkban — melyet a nemzet Thalia tem­p­­lomáál épített — az első hely a drámát illeti, miután ez a nemzetiség és irodalom szellemi mozdonya. Hanem azért az operákra, ephemer becsű balletekre ezreket költenek, míg a drá­mai előadások sikere fölött egyedül a gondvise­lés őrködik. Válaszai azt szokták mondani: Az opera a közönség kedvence , míg a dráma csak egy kis töredék által látogattatik. E válasz azonban nem mentség, hanem önvádolás, mely mindenkinek eszébe juttatja a dráma körüli hanyag eljárást. A kényelmün elfogadott rém­drámákat, a szini éretlenségeket, a gondatlan rendezést, szegény kiállítást, a más­­odszereplők gyöngeségüket , a szerződtetési tapintatlanságokat. Gondoljon az igazgatóság anyit a drámá­val, mint az operával, s nem lesz az többé a közönség mostoha gyermeke. Hanem ha egy hősnői szerep gyönge kezek­ben komikummá válik ; ha a jeles­ tehetségek par force mellőztetnek; ha a rendezőség oly aluszékony, mint a színpad mécsei — drámák alatt; ha az érdemes művészek szerepüket nem tartják érdemesnek betanulni, ha a fő cél nem a művészet, hanem a karzati taps, ha a bíváló választmány időtlenségek özönvizével árasztja el a játékrendet, ha a csoportozatok nevetségesek, a jelmezek önkényszerűleg vá­lasztottak , akkor ne kárhoztassuk a közönsé­get, midőn a legszebb tragoedia is üres padok előtt játszatik. Mindezeket szükség elmondanunk, nehogy az igazgatóság azon tévhitben legyen , hogy a dráma kellő fentartására egy Egressy vagy Jó­­kainé kitűnő ereje — magában is elég. 954 MA ADATIK Bérlet 166-dik szám. Próféta. Opera 5 felv. Soribetől. Szövegét franciából for­dította Egressi Béni és Szerdahelyi. Zenéjét irta Meyerbeer. Személyek:­­ — Ellinger. Leydeni János Fides , az anyja Bertha, márkája Oberthal gróf Anapaltisták Jónás, Mathisen, Zachariás. Kapitány Egy katona Első ) Második ) polgár Harmadik ) Első ) Második ) Első )) Zarándok. Nemesek, baptista férfiak és nők. Második­­ ParaSZtno Ellingerné assz. Bogya Róza. Benza. Bognár. Udvarhely! M. Kőszeghi. Zsivora. Bratka. Morvai. Virág. Adams. Udvarhelyi. S. Gózon. Korcsekné. Haviné. Polgárnők. Földnép. Ana- Karénekes gyermekek. Választó fejedelmek Főurak. Apródok. paraszt Megrendelhető a ..b­ölcsyfutár** mellett megjelent HUSZONNÉGY ÍRÓ- ÉS SZINÉSZ­I ARCKÉP-ALBUMA. Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Garay János, Nagy Ignác, Jókainé, Lonovits-Hollósy Kor­nélia, Lendvai-I­atkóeine, Komlóssy Ida, Gróf Ráday Gedeon, Szigligeti , Degré Alajos, báró Podmanicky Frigyes, Vas Gereben, Szigeti, Vadnai Károly, Feleki Miklós, Lendvai, Szentpé­­­teri, Egressy Gábor, Tóth József, Füredi, Szerdahelyi Kálmán , Réthy és ifj. Lendvai Márton arcképeivel. E Barabás által rajzolt, s élethü arcképekhez életirási szöveg, s az illető íróknak jegy egy szebb műve van, csatolva, m­ig az egészet igen csinos kötés egyesíti. Ennélfogva ez arcképalbumot mind diszasztalra , mind ünnepi, vagy más ajándékul fö­­jlöttek ajánlhatjuk. Különös előny a megrendelőkre, hogy ezen arcképalbumm már megjelenvén, a dij bekül­dése után keresztkelés alatt rögtön m­egküldetik. Ára, megküldéssel: 3 frt., mely öszveg az alább irt lap szerkesztőségéhez intézendő. Pest, augustus 25. 1956. A ..Hölgyfutár“ szerkesztősége. Hirdetés: 91 3­6 HEGDRR&TETO PÁVIÁM legnagyobb választékban s a r­égi Hiányosabb árakon kaphatók Oszvaldi Antalnál, saját házában, Nádor utca 19. szám. Tulajdonos: Nagy Ignác özvegye. PEST, 1856. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA, TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜL­ET 2. 87

Next