Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)
1856-07-10 / 158. szám
Budapest, Mk évi folyamat. 158. Csütörtök, Julius 10-én, 1856. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivévén,minden nap délután, dajátképek- s egyéb műmellékletekkel, és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Lipólt-utca 3-ik sz., 1 -sz". emelet, hogy minden a lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés , és hirdetések utasítandók. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Előfizetési díj: Postán: egész évre . . 16 frt. félévre .... 9 ., évnegyedre . . 5 ., Budapesten: házhozküldéssel egész évre.............13 frt. félévre ................7 ., évnegyedre . . 4 ., Egy hónapra 1 ft. 30 kr Hirdetések Szerkesztőségi ügyekben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1 óráig. Felelős szerkesztő s kiadó: TÓTH KÁLMÁN. soronkint 3 ezüstkrajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltetnek. Nagy vigasság ... Nagy vigasság vala akkor, Hogy először megláttalak ... Jó kedvében forrt a világ, Szivem, ajkim mosolygtanak. A szép hangok ellebbentek, Te is velek szép kedvesem . . . De e hangok most is élnek, És a képed most is velem! De szivemnek vágya támadt, Elvitt a nagyvilágon át — Hallgattam sok gyönyörű dalt, És láttam sok gyönyörű lányt ; Bevegyültem vigalmakba, A mulatság tetszett nekem . . . S a szép hangok elkísértek, S kedves képed ott volt velem! Nagy vígasság vala akkor , A hogy ismét megláttalak — Jó kedvében forrt a világ, De a szivem majd megszakadt: Lakodalmad akkor ülted Vigasság közt szép kedvesem . . . S a szép hangok most is élnek És képed is él még velem ! Sál Ferenc. ELSŐSZÜLÖTT. Beszélj. Beöthy L oszlótól. (Vége.) Zokoli Bálint úrnak. Penészi Berci. Bécs , januar 2. 1835. Itt vagyok a birodalmi fővárosban. Andor úrfi rész fát tett a tűzre. Tizennégy nappal ezelőtt, egy igen érdemes polgárnak a nejét szöktette meg. Esküm és fogadásom szerint mindenütt nyomban követtem őt. — Itt csíptem őket nyakon a práteren. Örömmel jelenthetem tekintetességednek, hogy idilli boldog életet élnek. Sajnálom, hogy anyai ágról báró vagyok, — mert igy átallok nyilvánosan szerelmes lenni egy polgárnőbe! — Gyöngeségem, az aristokrácia tekintélyét sohasem csorbítani. Az Andor által elszöktetett nő férje, kurrentáltatta őket. Megszeppentünk. Nem szeretem az elzáratást. Ezt nem veszi be a természetem. Tehát megszeppentünk. A kurrentálás azonban nem volt oly veszedelmes, mint eleve hittük. A férj ugyanis csak azt akarta hitelesen megtudni, várjon hova szökött, s hol tartózkodik neje, minthogy N. bankárnál írásban kötelezte magát, miszerint nejének minden évben négyszász pengőt küldene, annak subsistentiájára, csakhogy többet vissza ne térjen hozzá. — t. i. a felesége. Imádandó férj ! Apropos imádandó! szíveskedjék tekintetességed mielőbb 1000 pgőt küldeni, mert már anyira vagyunk, hogy tegnap az aranyórám is megállt, épen a zálogház előtt. — Tisztelettel, satb. Ugyanaz, ugyanannak. Páris, martius 10. 1835. Tekintetességed méltóztatott nekünk megengedni,hogy nyakunkba vehessük a világot, az az utazzuk be Európát. E kegyes engedelmét ezennel siettünk felhasználni, anyival is inkább, minthogy Bécset már kicsinynek találtuk, helyesebben, minket találtak benne nagynak, még pedig azt is szálkának, a menyiben Andor úrfi sok borsot tört itt a férfiak orra alá, dán Juan nem lévén szerencsésebb a hölgyek közt, mint ő. E végett tehát Páris felé vettük utunkat s most itt vagyunk a világfővárosban. Itt vagyunk a divat bölcsőjében és sírjában. A grisettek és lorettek földön. Bejártuk a boulevardeokat, a palais royalt, a jardin des plantest satb, satb. . . . Andor úrfi megint bolondját járja. Egy ide menekült lengyel hölgy után szaladgál, ki szinte anyai ágról bárónő, s igy nekem volna több jogom hozzá, hanem Andor iránti barátságból átengedem neki. Andor nagy hajlandóságot érez a szép kékszemlű, szőke fürtös, amazon termetű lengyel hölgyet nőül venni, hanem egy hiba van a dologban. A szőke fürtös lengyel hölgynek — férje van. Itt nincs más mód , mint ismét a szöktetés. A szöktetéshez azonban pénz kívántatik. Ha tehát hajlandó volna tekintetességed e kis szerelmi csint becses pénzküldeményével elősegíteni, — Andor, — mikint annak ide csatolt saját kézirata is világosan bizonyítja, kész lemondani minden hátra levő vagyonáról, mely még tetemesen nagy öszeg, — oly módon, ha a tekintetes úr a lehető leggyorsabban még 12.000 pengőt küldend részére, mely öszeggel és a bájos lengyel hölgygyel tüstént Amerikába menend, onnan soha többé visza nem tértendő. Ebből láthatja ön, miszerint minden erőmet megfeszítem, ön céljainak elérésére. Mihelyt Andort és hölgyét tengerre szállitom, azonnal viszatérenrendek hazámba Pestre , mint olyan, ki hivatását lelkiismeretesen betöltvén, nincs egyéb feladata. Addig is tisztelettel maradván, sat. * * * Midőn Zokoli ez utósó levelét Bercinek olvasta, melyhez Andornak a lemondást tartalmazó saját írása volt csakugyan csatolva, — örömében szinte kibújt bőréből. — Győzelem! monda magában. — a cél el van érve! a fiú lemond örökségéről, nyomorú tizenkét ezer pengőért és kivándorol egy új világrészbe, honnan sohasem térend többé visza. Szerencsés utat neki tett az ősei időkben valamelyik benszülött fekete számára majd jó lesz fejérpecsenyének! — — Ez az átkozott Penészi Berci aranyoznivaló zseni. Jó gondolat volt hozzá folyamodnom. Az egész tervem, és célom elérése öszesen nem került többe, mint kerek szám 2000 forint, ide számítva még a küldendő 12.000 forintot is, mint utasó szállítmányt. Zokoli ezután rögtön rendelkezett, miszerint a kívánt öszeg mielőbb eljusson rendeltetése helyére. Pár hét múlva, midőn már elérkezettnek hitte az időt,szépen oda simult neje mellé, homlokát megcsókoló, s bánkódó arccal és részvevő hangon mondá neki .