Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)
1856-10-18 / 241. szám
Budapest, 7-ik évi folyamat. 241. Szombat. Október 18-án. 1850. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivevőn,mi Ilii ezt nap délután , d 1- látképek s egyéb műmélékletekkel, és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Újvilág-utca, 1-s. sz., 2- dik emelet,hová minden » lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés , és hirdetések utasítandók. Szerkesztőségi ügyekben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1 óráig. Felelős szerkesztő s kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj: Postás, HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köreitől. rzesz évre félére . . évnegyedre Ift frt. 95 Budapesten, házhozküldéssel egész évre . ... 13 frt. félévre .... 7,, évnegyedre . . 4 ,, Egy hónapra, t ft. 30 kr. Hirdetések soronkint 3 ezüstkrajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. M a r a wS z t a i á s. Oh ne menj, ne menj , Oh maradj velem ! Maradj velem mind a sírig Édes szerelem! Mind a sírig, mind Hordjam azt a kint Mit hatalmad édes tündér , Gyötrelemmel hint, Homlokom felett, A babér helyett, Ékeskedjék tövisrózsa Mit kezed szedett. Hír , dicsőség , fény , Hatalom-remény, Párák nékem istenséged Örök szép egén. — Oh ne menj, ne menj , Maradj ide lenn! Kebelembe üti véled Sátorát a menny. Lomb , virág terül Sátorunk körül, — S fürtös fejjel a leányka Karjainkon ül. Megrendül a dal Lágy hangjaival; Szivütés a szivütésre, Csók a csókra hal. Szellőn ing az ág , Suttognak a fák; Titkainkról szól a nyíló S hervadó virág. — Oh ne menj , ne menj , Oh maradj velem Túlvilág titkos követje — Édes szerelem!! Tóth Endre. F I R Ó L F I R Á. Beszély Abonyi Lajostól. (Folytatás.) A gróf szemeit dörzsülé meg, s fölemelkedett. — Nos ? Nos ? . . kérdé az öt türelmetlenül— Kelljen fel ön gróf, rendkívüli dolgok történnek nálunk. — Beszéljen . . . beszéljen ! — Igen, reám van parancsolva, hogy egy hangot se szóljak, de én meg nem állhatom, méltóságod anyira szivemen fekszik, hogy én a dologból titkot nem csinálok. — Te szóljon hát mi történt ? — Tudtam mindjárt, hogy méltóságod semmit sem tud, eholni .... tudtam mindjárt, hogy semmi sincs közölve méltóságoddal. Aha türelmetlenül feszengett. — Ido meg vagyok győződve, hogy méltóságod a dolgot úgy nem hagyja. — Semmit sem értek! . . nem tud maga Jakab okosan beszélni. — De hogy nem, hanem anyira zavarban vagyok, hogy nem tudom hol kezdjem. . . . Csak türelmet méltóságod, hogy zúgó fejemmel tisztába jöjjek. ... Az éjjel itt rendkívüli dolgok történtek.... Urak jöttek, Vármegye urai, Vhispaal főszolgabíró, esküst, fiskális, s megköt idegen úr. . . Hoszasan beszélgettek az öreg gróffal, ma reggel már mindent öszenéztek . . . most épen a beregszegi majort járják. — Gyorsan, gyorsan Jakab, tehát mit jelent mindez? — Nem is gyanúja, úgy-é méltóságod. . . . Itt van ii, mindjárt tudtam, azt jelenti mind ez édes méltóságod, hogy az öreg gróf az ön minden örökségét zálogba adta. Aba gróf erre oly dühös kiáltást hallatott, hogy Jakab úr maga is megrémült, az ifjú gróf arca egészen fel volt dúlva, szemei a haragtól forogtak, s nem bírt magával, úgy reszketett az elfojtott boszúságtól . . . s ingerülten felugrott. — Ruháimat! ...kiáltott vad ingerültséggel. Jakab úr reszketve nyújta át. Aba csak úgy tépte a ruhákat, amig magára ráncigálta. Jakab úr mint egy alázatos bárány állott előtte ... amint látni szőtt, még szeretett volna mást mondogatni, de anyira megrettent Aba arckifejezésétől, hogy a szó elhalt ajkain. Aba amint kész volt, az udvarra rohant. Épen abban a percben érkeztek oda a falu elöjárói, tisztességes öreg parasztok , levett kalapjaikat tartva kezeikben, azok is rémülve hátráltak az ifjú előtt. — Gyorsan, gyorsan lovaimat, kiáltott Aba, a leggyorsabb lovakat kell befogni!.. A kocsisok mintha korbácsolták volna őket, úgy rohantak e hangnak engedelmedni, egy perc alatt a lovak elő voltak vezetve. . . — Fogni, fogni gyorsan! . . . kiáltozott dühöngve Aba. Maguk a tisztességes bírák uraimék is oda álltak és segítettek a kocsisoknak. Épen e pillanatban a hátulsó kapun bezörögtek a majorban volt kocsik a vármegye uraival s az öreg gróffal. Az ifjú gróf dacos ingerültséggel tekintett fel, s büszkén lenézé az egész társaságot. Kezét felemelő, s harsány hangon kiáltott. — Én ellenállok !...*) Az öreg gróf színéből kikelve ugrott le a kocsiról . . . s Aba gróf felé sietett, egész arcát a harag bélyegezte, s ajkai vonaglottak a dühtől. . . — Hova készülsz ? rivalga reá. — Megakadályozni ez aljas eljárást, mely tudtomon kívül történt .. e kényelmü pazarlást, melylyel egy gondolatlan vén ember egy egész ragyogó családot megakar alázni. Az öreg gróf gúnyosan kacagott . . . megvetőleg, mig öklei egészen öszegörcsösödtek a haragtól. — Vicispán úr! . . . én ellenállok! . . . ismétlő a dühtől reszkető Aba gróf. *) Opponálok IUÜS.Ő helyett.