Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)

1856-10-27 / 248. szám

248. Budapest, 7-ik évi folyamat. Hétfő, Október 27-én, 1850. Megjelenik ünnep- és vasárnapnt kivévén,m­in­­d e­n­. d­a­p délután , d­i­­vatképek­ « egyéb mümellékletekkel, és rajzokkal. Szerkesztőse«­ szállás, Újvilág-utca, 1-ső sz., 2- dik emelet,hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok, előfizetés, és hirdetések utasítandók. KIAfizetési díj: HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Szerkesztőségi ügyek­ben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1­ óráig. Felelős szerkesztő s kiadó : TÓTH KÁLI­IÁN. Postán: egész évre félévre . . évnegyedre 16 frt. Budapesten: házhozküldéssel egész évre..................13 frt. félévre ..... 7 ,, évnegyedre . . 4 ., Egy hónapra 1 ft. 30 kr. Hirdetések soronkint 3 ezüstkraj­­cárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. S Z A N D A. K e in e I 1 a y Gusztávtól. (Vége.) — Rettentő kín vár reád, ha hazudnál nyomorít' — Tudom uram! s ha nem lennék képes bebizonyítani, a­mit mondok — miként mernék előállani ily váddal. •— Tehát beszélj ! — mondj el mindent! szólt a pasa, halaványan rohanva visz a kerevetére. — Az ifjú, kit haza akarsz bocsátani, meglátta nődet, ki túl­ságos engedékenységed következtében szabadon, s fátyol nélkül jár a várban szerte — meglátta, s szerelemre lobbant iránta. Az orvos közben­járójuk jön, — s az ifjú többször megfordult már nőd termeiben. — Ember! ember! meggondoltad­­ , mi vár reád ha hazudsz ? — Meg­ uram! hivasd elő az orvost, — én véletlenül jöttem e titok nyomába, s Allahra esküszöm ! láttam midőn az ifjú, nőd termé­ből kilépett. A pasa elfedte kezével arcát, s több percig zokogott, — majd, parancsolá, hogy az orvost hivják­ elő. Az orvos belépett s Ottmár borzasztó nyugalommal kezdte vál­­lalni.­­ Az orvos eleinte mindent tagadott, de amint Ottmár tudatta vele, hogy kíspadra vonatja, ha nem fedezi fel a valót, s ellenben ke­gyelmet ad, ha igazat mond, végre elbeszélé, hogy neje valóban szereti a magyar ifjút, s hogy az ifjú később visza akar térni Szolnok vidékére, elszöktetve Szandát, ki már dolgozik is a selyem hágcsón, melyen éj­jel le akar ereszkedni a Zagyva partjára, hol majd egy csalnak és egy szerető szív várnak reá. A pasa mély hallgatást parancsolva a vádlóknak, szobájába zár­kózott , s ott iszonyú kínok közt leküzdvén szerelmét, kérlelhetetlen gyűlölettel esküdött meg, hogy borzasztó boszút álland hűtlen nején. Azonban nyájasan, mint mindig ment hozzá,­­ szerelmet, lángoló szerelmet szinlett, habár alig tudta fékezni dühét, látva mily undokúl ravasz e hitelen nő. Meglelte később a félig kész selyem hágcsót is, de helyén hagyta, s a nő mit sem gyanitva, nyugodt volt. . Nyugodt, borzasztón nyugodt volt Ottmár is. VI. A magyar ifjú egy hét múlva elhagyta a várat, de a­mint kilé­pett abból, Ottmár két embere nyomban követni kezdé. Alig haladt az ifjú néhány száz ölnyire, midőn e két ember által elfogatott s kittetett a pasa nyári lakába, mely a Tiszán túl, a vártól mintegy félórányira feküdt. E lakban egykor sok boldog órát töltött a pasa. — Szanda ! mondá harmadnap nejének, megakartalak lepni, Budáról új perzsa szőnyegeket kaptam , s nyári lakunkat ékitettem ki vele, —nézd meg, mily szépek, küntölthetsz néhány napot. — S nélküled? kérdé szerelmi epedést szinteleg a nő. Ottmár elfordult, hogy Szanda ne lássa arca rettenetes kifejezését. — Ne félj nem hagylak magadra! mondá, s bár­mily kínos volt is rá nézve, de keblére vonta e nőt, kit oly végtelenül gyűlölt, mint a mily végtelenül szerette elébb. — Én előre lovaglok ! te gyalog hintóban fogsz követni, ugyan abban, melyen egykor házamba jöttél, éltem legboldogabb napján. A nő ismét forró csókot nyomott ajkaira. — Rettenetes! mivé fajulhat egy nő! gondolá a pasa, s kibonta­kozva hűtlen hitvese karjai közül, a nyári lak felé vágtatott. Ott a szobák egyikébe lépett. — Nos! sikerült e ? kérdte a reá váró orvostól. — Igen! a magyar levente többé nem fog gyönyörködni a szép Szanda szépsége fölött. — Vezesd a háló terem melletti szobába, s ott várj vele. Az orvos eltávozott, mig a pasa nagy léptekkel járt le s fel. A­mint értesült, hogy neje megérkezett, eléje ment, s kiemelte a hintóból, karjain a háló terembe vezette. Mindketten mesterileg játszák szerepüket. Szanda a magyar le­ventére , a pasa boszújára gondolt. — Szolgálati személyzetedben némi változást tettem, mondá mo­­solygva Ottmár, mától egy új eunuch leend szolgád. E szavak után megnyitá a mellékszoba ajtaját, s bevezeté hűtlen neje titkos kedvesét, a szép deli ifjat, a ki nem látta többé szépnek a bájos Szandát, s halott halványan tántorgott a függönyök mögé. Szanda hangos sikorral rogyott esze. — Ottmár kacagott. — Most már legyetek boldogok, mondá — én majd száz szép hölgy karjaiban keresem a feledést, és szórakozást. E szavak után kiment a teremből, s viszalovagolt Szolnokba. *) VII. — Szanda a magyar ifjúval maradt, azon lakban, melyet Ottmár az áruló emneh gondjára s őrizetére bízott. Nyolc nap múlva a pasa jelentést von, hogy az ifjú megörült, Szanda pedig megölte magát. — Temessétek el a nyári lak mellett lévő kertbe ! mondá hideg nyugalommal — s lóra ülve felment Budára, — megkérendő az ottani pasát, hogy bocsássa őt messze, messze ... el keletre. Kérelme, bár nehezen teljesítve jön, s Ottmár eltávozott, és nem tért többé visza soha. Hol, s mikor halt el, nem jegyzé fel a hagyomány, de a puszta hol a nyári lak­át, maiglan is viseli a hűtlen töröknő nevét. **) JÓ SZERENCSE. Beszély. Irta Grandvallet Károly, Franciából — Huszár Imre. (Folytatás.) — Lássuk csak, viszonzá Robinn, hármatoknak négy vagy ötezer frankot kell felhajhászni. Ezzel tizezret lehet nyerni, mert holnap, alkalmasint jókora zavar lesz a börzén. Holnap tízezer frankot, később mindennap legalább enyit. Nos, hát­ meg se köszönitek? Jól van, még ezért nem haragszom. De elvárom, hogy annak idejében meg­jutalmazzatok. Apropos, ne feledjétek, hogy holnap délben szükségem lesz a pénzre. Isten veletek! A viszontlátásig! Ezen új remény lázas erélyt kölcsönzött kalandorainknak.] Egy barátom , kinek e mondát elolvastam , azon észrevételt tette , hogy indokol­nom kellett volna Szanda hűtlenségét, — de én azt hiszem, hogy ott, hol nehűtlen­­ségről van szó, minden indokolás nélkül elég a mindennapi tapasztalatra hivatkozni. R. G. **) Szanda egy puszta neve Szolnok körül, a Tisza jobb partján. R. G*

Next