Hölgyfutár, 1857. január-július (8. évfolyam, 1-145. szám)

1857-02-05 / 28. szám

115 reform clubban korteskedve, a jövő öt hónap alatt a parliamentnél egyébbel alig fognak foglalkozni, s de még csak azt se fogják meg­említeni, ha váljon Charles Keant­el és­ő feleségével vagy sem, s igaz , hogy egy utcaseprő Pali Mall­en koszorús íróink egyike előtt kalapot emelt volna, ha lett volna neki; szomorú kötelességfeledés, de nem tehetni róla, s John Bull azt mondja, hogy ennek is meg kell lenni; számadásit kell átnézni, költségvetést csinálni, sáfárjait ki­hallgatni ; s megtekinteni, ha jó karban van é a háztartás ; nincs é a kerítés megrongálva; nem kell e valami támasz a szomszéd felöli fal­nak ; s több eféle unalmas dolgok, melyeket az öreg megszokott ma­­­­ga végezni, s melyek körüli vizsgálódásiban szeret a szerkesztőktől kisértetni, s ezért nem is bánja ha lapjaik egy darabig nem is lesz­nek oly piquant-ok, mint majd midőn ismét eljövend a nyári si- t­e­s t­a, s a tenger melletti étvágyat valami fővárosi erős táplálékkal kellene kielégíteni. Háztartásról lévén szó, a következő részletek nem lesznek tán érdektelenek azok előtt, kik kiváncsiak egyet s mást tudni Mr John Bull életmódjáról. Hiteles kimúlás szerint 1836 első napjától no­vemberig kivitetett ez országból 34 millió pengő forint áru női öltözék, behozatott 3,665,738 pár kesztyű, e szám csekély, de tudni kell, hogy e cikk gyártása néhány év óta nagyon emelkedett itt Angliában, elveszett 1959 hajó i­s füstbe ment, azaz él és felszivatott 80 milló pengő forint áru dohány­ a múlt ti­zenegy hó alatt 29,776,082 font dohány importáltatván. — Ez utósó cikknél természetesen szivarra kell gyujtnom, s minthogy pedig a szi­var füstje kanyargását nézve én rendesen mindig légváraimba szok­tam elbolyongni, s ha pedig egyszer ott vagyok, sem azt nem tudom hogy mi mindent, sem azt, hogy meddig nem firkálnék össze vissza, tán jobb lesz ezúttal tovább nem is menni, s álmaimat, ha jönnek, csak naplómba jegyezni fel, melynek tartalmát majd egyszer szi­ves olvasói elibe terjesztendő Tony. H i r h a r a i­ Budapest. „Urak“ harmadik bálja.­­ Megvalljuk, azt hittük, hogy e bálon némileg látható lessz, a közelebb egymást ért táncvigalmak, soirée dansante-ok, magán­estélyek bágyadt következménye „ mert épen nem volna csodálatos ,ha a h­osszú farsang, némely bálnak rövidségére válna. Azonban ezúttal csalódtunk, s e csaló­dásunk kellemes volt, miután e bált még csak­nem szebbnek találtuk az előbbenieknél. Meglehet, ez csak azért van , hogy e bált ugyanazon szemmel nézzük, melylyel a költő utósó művét, az anya legifjabb gyer­mekét , a művésznő legközelebbi diadalát szokta nézni, melyet — a benyomás legfrissebb lévén — rendesen legkedvesebbnek tart. Anyi azonban igaz, hogy előkelőbb hölgyvilágunkból ezúttal is alig hiányzott va­laki, s az öltözékek szertelen pompásak és ízletesek voltak, a jó kedv egyre nőtt, s csak­nem „ki­világos kiviradtig“ mulattunk, miu­tán a hál, öt órakor a fü­zértánccal végződött. E füzértáncot most egy sajátságos körül­mény tette érdekessé. Nevezetesen a férfiak­nak benne egyszer legalább alkalmuk nyílt a hölgyeknek kosarakat adni, mik azon­ban korántsem keserű, sőt cukros kosarak (kiosztott kotillenjelek) voltak. A megjelent közönség teljesen megtörte az „Europa“ szép termét, mely már tíz óra­kor úgy tele lett szép hölgygyel, mint — egy költőnk szerint —­ „a tenger csöppel.“ A szépség e koszorújából jelenleg is igen sok bájos és szellemdús hölgyet emelhetnénk ki, mint gróf Károlyi Kornis Klára —• Batthyáni Emma — Kun Irma grófnőket, Pázmándi Vilma és Sze­réna — Benicky Nina és Emma — Szendrei Mari — Balogh Meláni — Flukk Pauline — Tölgyessi Ma­­tild és Ida — Fröhlich Irma­— Mi­­zsei Mari — Aigner Betti kisasszo­nyokat és sok más hasonló szép hölgyet, kik­nek egy részét előbbi báljelentéseinkben már említők, más részével pedig reményünk van még találkozni a farsang későbbi elegáns vi­galmaiban. A csárdásokat most is tűzről pattant kedv­­i­vel táncolták. A bűvös vonójú Patikárus Fer­­kot azonban ügy­emeztetnünk kell, hogy folytonos friss nótái közé több andalgó lassút vegyítsen, mint mely a délceg magyar tánc egyik legszebb tősgyökeres részét képezi. Az idegen vendégek közt egy porosz tiszt is volt jelen, kit igen meglepett e nemzeties szellemű mulatság fénye, fesztelensége, és fő­­kép — vidámsága. Átalában — mint látszik — minket pes­tieket a vigalmak folytonos élvei sem igen bírnak kifárasztani, s farsangi örömeink egyre nőnek, hasonlón a patakhoz, mely mennél tovább megy forrásától,annál nagyobb.­­ A pesti zenedében jelenleg igen hazafias tervek forognak szőnyegen. Három pályázatot akarnak közelebb megnyitni. Az első pályadíj egy Petőfi vagy Vörösmarty költeményéhez irt dallamra lenne, melyre egyedül magyar zeneköltő pályázhatna. Má­sodik b. Prónai dija, mely célra a tisztelt fő­úr, elnökségi ideje alatt évenkint 10 aranyat ajánlott. ’Harmadik pályahirdetés klasszikus zeneművekre lenne, mik között a magyaros szellemű szerzeményeknek előny adatik. Zenészetü­nk érdekében óhajtjuk, hogy e szép ige mielőbb testté váljon. 1A Kisfaludi Sándor sírján föl­állítandó emlékszobor terve már elkészült, sőt Ranolder J. a lelkes veszprémi püspök által el is fogadtatott. Az emlék góth stylü lessz, s rá lant és kard , az elhúnyt költő irodalmi és katonai pályájának e szép jelvényei vésetnek.­­ Azon gazdag pénzgyüjtemény, me­lyet az erdélyi múzeumnak Eszterházi László gróf nagylelkűleg ajándékozott, műértők állítása szerint bátran negyvenezer pá­rtra becsülhető.­­Több lap hirdeti, hogy Párá­ból e napokban fővárosunkba egy gyönyörű síremlék szállitatott. Pompáját mindenki el­képzelheti, ki értesül, hogy az tizenkétezer pá­rtba került. E nagybecsű mű gróf Zichy Manó elhúnyt neje Strachan Sarolta britt hölgy hamvai fölé az evang. templom­ban fog fölállitatni. Ez emléket a párisi vés­nökök egyik leghiresbike Guérarde kezdé meg, ki azonban meghalván, azt a művész egyik legkitűnőbb tanítványa végzi be. Ez emlék nem sokára látható lessz, mint a fővá­rosi műremekek egyik legszebb példánya.­­ A többször említett üvegnyo­mat föltalálója Pantocsek orvostudor, kitől bronz vagy ezüsttel befuttatott érmeket darabonkint 15 — az aranyozottakból 18 p­krért lehet megszerezni. Ajánljuk az intéze­tek, s a régi pénzkedvelők figyelmébe.­­ A tánczeneszerzők kezdik el­­sajátítni a „jövendő zenészeinek“ eszmeme­részségét, így közelebb jelent meg egy „Bus­serl (cuppantó) polka,“ melyben a szerző (Pekarrek) a hangszerekkel a csók cuppa­­nást utánoztatja. f A „Komló kert“ f. hó 10-én, „szép leányok, deli szüzek“ virágos kertje lessz. Más szóval ez alkalommal ott, az úri utcai kis­dedóvoda javára táncvigalom fog tartani egy forint belépti díjjal. f Décsei K. erdélyi hazánkfia tudo­mányos célból egy hosszasabb keleti utat foly­tat. Erdély lelkesebb tudománybarátai e szép célra pénzsegélyt gyűjtenek. s Belke Johanna balletkarunktól a bécsi karinthkapui színházhoz szerződött. Sokat nem vesztettünk , miután nyomában egy szép ügyességű magántáncosnő nőtt. — R­o­t­­ter Marit értjük. s Gerenday szobrász mű­termét köze­lebb a Szécsenyi utcában, saját házában fog­ja megnyitni.­­ Nyelvek és fülek (illetőleg tor­kok) csend s figyelem. Scherzer borkereskedő közelebb, ha a Duna gőzhajózás megnyílik, negyvenezer akó bort fog külföldre szállítani tétényi s­zenőfoki pincéiből. A néplap megke­­veselte e menyiséget, s háromszáz­hatvanezer adóval többet mondott. s Berzon Károly a színházunkban is föllépett tizenegy éves hegedűs, febr. 5-én a Péter zongorateremben hangversenyt ren­dez , melyben Bogya Róza­l­a és Jekel­fal­u­s­i közreműködni fognak. f­igyelmeztetjük a költészet me­leg keblű barátait, ez érdekes fölhívásra, mely az előfizetési ívek mai vízáradása közt, mint­egy sokat igérő vaz emelkedik ki. „Előfizetési fölhivás „Az én al­­b­u­m­o­m“ra. E cím alatt fogok kiadni egy húsz évre terjedendő almanachot, arcké­pekkel. Kiállítása a lehetőségig pompás leend ; papírja a legfinomabb vastag regal ve­im, s alakja legnagyobbszerű nyolcadrét. Bél­tartalma megfelelend külső pompájának, mert legnevezetesebb íróink válogatott dolgozatai fogják azt becsessé tenni. Megjele­nik legkésőbben május elejéig. Előfizetési ár: 3 pft. Bolti ára 5 pft. Az előfizetési pénzek február végéig egyenesen hozzám intézendők. Lakásom : or­szágút, Luby ház 3­ szám. Minden 10 példány után egy tiszteletpél­­dánynyal kedveskedem. Pest, jan. 30-án 1838. Sárosy Gyula. E sorokhoz pótlólag hozzá­tesszük, hogy jeles költőnk Sárosy Gyula hazánk legelső író­itól szerzett már­is becses kéziratokat, s így ez album megjelenése mind a közönség, mind az irodalomra nézve nem mindennapi nyere­mény leend.*

Next