Hölgyfutár, 1857. január-július (8. évfolyam, 1-145. szám)

1857-03-04 / 51. szám

íí/17 uodfiöí/jjí 989.. fioir.­ ­ Minden emberbaráti s hazafias tettet örömmel jegyztünk fel. Ily örömmel említjük, hogy Sán Sándor lelkes hazánkfia, Jász­berényben egy kölcsön könyvtárt alapított, mi­után e célra több száz kötetre menő könyv­tárát fölajánlotta. E célra szinte két bált ren­deztek, 158 p.­ft tiszta jövedelemmel. Mahol­nap az emberek nem csak a pénzt, hanem könyveket is örömest olvasnak.­­ Fabinyi János férfi ruha készítő szülő­városának,a szepességi Matheócnak egy templomi becses csillárt küldött. Ezt Feldhoffer Imre nádor utcai gyárában véve, hol igen szép üveg csillárok készittet­­nek, s melyhez hasonló gyár csak Berlinben van még egy. Vidék. * (K.) A holdmező­­­vásárhelyi sétatér bálról (febr. 11-kén) még egy pótlóla­gos értesítést kaptunk. Benne legkiváltkép a szellemdús és lel­kes nővilág emeltetik ki, mely pártolja az irodalmat, s a társaséletbe szellemet lehel. írják, hogy a múlt levélben említett szép nőkön kívül bájaik és ízletes öltözékükkel, szinte igen kitűntek Dobosy szül. Kaszap Il­ma, Kiss, született Nagy Emma úrhölgyek, és Gosztonyi Lini, Nagy Elemi, Kovács Lotti és Simonides Berta kisasszonyok. A sétatér létesülése küszöbön áll. Különben Holdmező-Vásárhely a közü­gyek, s kivált az irodalom pártolás által ma­gának szép nevet szerzett az ország előtt. Sok igénytelen ház van ott, hova belépve az asztalon Petőfi, Garay vagy Vörösmarty s több költőnk összes művei tűnnek legelőbb is szemünkbe. * Balatonfelvidékéről, télutó 24. Tegnap tartatott meg a b.-fü­redi uradal­mi vendéglő nagy termében a második téli bál. A terem — mint az első vigalom alkal­mával , ízletesen volt díszítve. Nem anyira pazar fény — mint ízletes rendezés tűnt ki. A zöld folyondárral átszőtt é­s művészileg ra­kott kőhalom csoportozatok , a gazdag zöld növényzeti ékitménynyel a természetben ki­halt életet, mintegy e terembe varázsolák. A csillárok alját zöld koszorú övezé, — a ki­világítás nappali fényt árasztott a teremben, tündéri fényt vetve a terem ékítményére , s a hullámzó szép vendégkoszorúra. De a csillárok fényénél még tündéribb s igézőbb fény sugárzott a szebbnél szebb höl­gyek szeméből. Nem emelek ki senkit — mint hölgyet — e hölgyek közül, mert ha a szép­ség koszorújának minden egyes virágát ki­akarnám emelni — e kiemelés már maga túl­­hosszúra nyújtaná levelemet. Egyiket kül szép­sége , másikat kedélye harmadikat szellem­­dússága, negyediket lelkes érzülete emelték ki, s voltak elegen, kikben mindezen kül és bel-szépségek egyesültek. Ezeket mind bál­­királynőknek nevezhetném. Öltözékét illetőleg tóthvázsonyi földesúr, tek. Pap Ferenc úr szerény leánya, Emilia kisasszony tűnt ki — festői öltözéke által, ki bájai — és kedves társalgása által is átalános figyelmet gerjesztett. , Mayer ugyanazon szívélyes házi gazda volt, mint az előbbi bálban. Mindenki elis­meréssel nyilatkozott szolgálatkészsége­s szí­­vességéről. Vacsora előtt fagylaltot hordoz­tatok körül, s pihenő alatt a táncteremből az étterembe ment át a 200-on fölül összesereg­­lett vendégkoszorú. A főasztalon a legnagyobb fogas — mint vezér — után 15 fogas volt sorba fektetve... az első pompásan volt fölékitve, fejérnés etelszó homlokirattal: „Csak előre — utánam ! a b.-füredi húshagyó hétfőre.“] A vacsora gazdag — s az étkek ízletesek voltak. Étkezés alatt egymást érték az estélyt fűsze­rező t­o­a­s­z­t­ok , melyek sorát Scharnbeck mérnök úr kezdé meg talpraesett felköszön­tésével, s mely felköszöntések Füred jövőjére s leendő emelkedésére vonatkoztak — a be­­nedekrendü dicső szerzetnek, mint e helyiség földesu­rának, érdemei kiemelésével, mely ki­emelést hogy az uradalom megérdemli, már csak azon áldozatkészsége is tanúsítja, hogy a vendégek számára nem csak szobákat nyit­tatott , hanem a nyári szobák nagy részét — mint szinte a tánc s étkezési teremet is kály­hákkal láttatta el, s­ füttette — minden díj­­követelés nélkül. Étkezés után ismét megkezdődött a tánc, s ki virradtig tartott. S még ez sem volt elég, s vagy hatvan vendég még a reggeli után is megmaradt, kik rövid alvás után újra kezdék a mulatságot. Mérsékelt díjért Mayer vendég­lős gazdag ebéddel látta el a megmaradt ven­dégeket , s az ebédet táncolás válta föl. Ebéd alatt több talpraesett toaszt — mon­datott, melyek közt kiválólag megérdemli a fölemlitést­­. Écsy László uradalmi fölü­gyelő úré, melynek minden sorát zajos éljen követé. Ez estély — mint az első — feledhetetlen leend. Nyári életét nem eléggé B.­Füred, s most téli életet teremtett. E dalidó létéve B.­­Füred téli életének alapkövét. Most már ta­vaszi életet óhajtanak, s majálist terveznek. 1. 1. Bécsi rövid hírek. □ Boldogbécsiek! A jelenkor leg­nagyobb művésznője, E­­­s­t­o­r­i még e héten közéjük érkezik, és­­ 2-szer fog fellépni a ka­­rinthiai kapu melletti udv. dalszínházban. R i s t­o­r­i novemberben ittlétekor anyi­ra megszerette a magyarokat, miszerint nem kétkedünk, hogy a nemz.­színházi igazgató­ság felszólítására néhány vendégszerepre hoz­zánk is lerándulna. Adja isten ! Külföld. □ Azon nagyszerű álarcos jelmez­bálról , a francia külügyminisztérium termei­ben, melyet közelebb mi is leírtunk, a francia lapok egy új adatot közölnek , mely kétség­kívül az egész bálnak legjelentékenyebb rész­letét képezi. Mintegy tizenegy óra tájban egy fekete és sárga domino- férfi­ és nő lépett a bálte­rembe. — Noha álarcot viseltek, még is úgy látszott, hogy mindenki megismerte őket. Mindenki félre állt és meghajta magát előttük. Egyedül egy ifjú, titkár a kü­lügyminis­­teriumnál, bátorkodott a női dominóhoz köze­ledni , és útját állván szólt: — Ismerlek szép álarc. Az elegáns dominó e megszóllításra kis­sé megütközött, de csak hamar magához tér­vén viszonzá: — Miről ismertél meg.­­ — Legyeződről. — Ah! — Legyeződ egy kormánybot, szólt a if­jú tiszteletteljes hangon, azután vidámabban hozzá téve, szépség kormánybotja. —­ Ej, talán történetesen udvarolni akarsz nekem, kérdé a domino. — Asszonyom, viszontá az ifjú mélyen meghajtva magát, kétségkívül ez lehetne egyedüli alkalom életemben, midőn ezt te­hetném. A domino mosolygott és folytatá útját. Nem szükség hozzá tenni, hogy a két álarcos a francia császár és császárné volt. A császár háromszor változtató dominá­­ n 119/ - ját , a császárné kétszer. Ő felségeik álarcukat nem vették le, nem táncoltak, és csak másfél óráig maradtak a bálban. Nemzeti színház.­ ­ Március 3-án : „Lecouvreur Adrien­ne“ — Seribe és Legouvé drámája. A modern francia színirodalom ez egyik legkedvesebb terméke, — mi kivált Rachel debütirozása által lön világhírűvé — színpa­dunkon rég nem adatott. Azonban mindenki jól emlékezik még annak meséjére, s tudja, hogy Lecouvreur Adriennét, a „comedie francaise“ jeles szí­nésznőjét, egy virágcsokor által mint mérge­­ző meg, egy hercegné, ki miatta Maurice szász gróf által mellőztetett. Adrienne szerepét ma Bulyovszkyné ját­szotta, s megjelenésekor (midőn Roxane festői jelmezében lépett ki) zajosan megtapsoltatott. E szerepben széles tere van egy jeles művésznőnek egész erejét kitüntetni, s ez előnyt Bulyovszkyné nem hagyá fölhasználat­­lanul, s az érzelmek, és szenvedélyek minden váltakozó árnyalatát igyekezett szavalat és tagjáték által híven vissza­tükrözni. Be kell azonban vallanunk, hogy ez alak nála mégsem oly öszhangzatos, és bevégzett, mint például Julia vagy Gauthier Margit. Ma legszebben sikerültek neki a meste­­rileg elszavalt „két kis galamb meséje“ (mi­nek hatását csak Maurice — Lendvai — prózai hangú feleletei kisebbítheték,) a hercegnőveli találkozás a pavillonban, és haldoklása. Meg kell még dicsérnünk költői ízlését az öltözékek választásában. A férfi szereplők közt leginkább kielégí­tett Szilágyi, kinek Michonnet szerepe eléggé sikerült. Lackóciné egyes mozzanatai s fényes öl­tözékei által tűnt ki. A nagy számú közönség zajos tapsokkal és kihívásokkal tisztelé meg Bulyovszkinét, kit minél többször óhajtanánk kiválóbb ta­­nulmány-szerepekben látni. 218 Tulajdonos: Nagy Ignác özvegye Kilencedik műmellékletünk mai számunk mellett, márciusi divatké­pet hoz. Az öltönyrészek oly világosan vannak festve, hogy azok magyarázatával lapunk teremből mit sem akarunk elfoglalni. Midőn némely, mellékleteikkel legjobban di­csekvő lapok „eredeti párisi divatképek“ címe alatt közönségüket gyarló után nyomatokkal misztifikál­ják , kétszeresen örvendünk , hogy mi olvasóinknak kevesebb dicsekvés után is , egyenesen a divat me­tropolisában készült divatképekkel kedveskedhe­tünk , mi a kép páratlan finomsága után egy tekin­­tetre is előnyösen kitűnik. Alkalmilag érdekesnek tartjuk megemlíteni, miként jövőre Londonból is kapunk divatképeket, s egész tableaux-kat, melyek egy nagy lapon 10-12 alakot fognak hozni. Nyílt posta. IPP“* Azon tisztelt előfizetőink neveit, kik­nek Mohács csataképünket legutóbb küldők szét, fölöslegesnek tartjuk közleni , miután a név­közlés csak arra szolgált, hogy kik szorgalmaz­zák a képet illető postáikon, s miután már most a példányok mind elküldvék , az utóbbi figyelmeztetés is fölöslegessé vált. — Azon t. előfizetőink neveit sem közlők , kiknek a képet magán után kézbesítettük. MA ADATIK: LAMMERMOORI LUCIA. Opera 3 felv. Irta Camarano Salvator. Zené­jét Donizetti, fordította Egressy Béni. (. .1 .IPÉteT, 1857. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA, TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ.

Next