Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)
1857-07-14 / 158. szám
Budapest, 8-dik évi folyamat, 158. Kedd, Julius 14-én. 1857. 90 HÖLGYFUTÁR. Megjelenik ünnep- én vasárnapot kivévén, mindennap délután , divatképek s egyéb mümellékletekkel és rajzokkal. Szerkesztőségi Beállás: Ujvilág utca, 1-ső sz., 2-dik emelet , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok, előfizetés, és hirdetések utasítandók. Szerkesztőségi ügyekben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1 óráig. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő a kiadó: TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj : Postán: egész évre........................16 frt félévre........................ 9 évnegyedre .................... 5 Budapesten: házhozküldetéssel egész évre..................................13 frt. félévre..............................7 évnegyedre .... 4 „ Egy hónapra . . . frt. 30 kr. Hirdetések soronkint 3 ezüst kirért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. Fű, fa, levél... (Jul. 1856.; „Fű, fa, levél, jó virágok , Oh adjatok orvosságot; Ne hagyjatok igy esengnem. . .. Gyógyítsátok meg jegyesem. Vagy ha talán azért nyíltok , Hogy sírjára boruljatok . Úgy egy levél se hulljon el, Mert két sirra sok virág kell ! Flóra KARBUNKULUS TORONY. Kárpáti monda. Vachott Sándornétól. (Folytatás.) — No most már haragudjék rá az ember! Hej Gáspár, mindig mondtam én, hogy a ki nem szereti e két kedves gyermeket, annak ugyan nem sokat adok ám szivére. Dünnyögő kényes szemekkel a kiengesztelődött öreg asszony, konyhája felé tartva, hogy az ebéd a rendes órára, pontosan elkészüljön. — Nincs a világon semmi könnyebb mint Sára szivét bevenni. — Kezdé Gáspár, ki már féltékeny kezdő lenni az ifjú nyájassága miatt, minthogy ő és Sára, mindig vetélkedve keresék a gyermekek kedvét. — De én most is csak a mellett maradok, mint előbb mondhttani, ha nem szól is hozzám az úrfi. — És jó öreg, mint látom, már magad sem ösmered magadat. Vagy nem te regéled nekem, mint győzi le a lovag a tizenkét fejű sárkányt egy maga ? Nem beszélted-e az ifjú hős tetteit, ki hat óriást győzött le acél fegyverével? — Ugyan Gáspár, ne beszélj magad ellen, mert meglásd , velem gyűl meg bajod! S a hajlékony, sugár fiú sziláján szaladt az agg szolga felé, mintha viaskodni szándékoznék vele, küzdelem helyett azonban megölelé őt, s kibékíté féltékeny szivét. — Már az igaz, hogy nem lehet rá haragudni Mormoga az öreg — szive épen oly jó, mint amilyen bátor, és nemes. És Gáspár szinte távozók , dolgai után látni. E közben Zsigmond mint szakértő, érdekkel tekinté meg a bult zergét, s a lövést, mely a nemes vadat letörité, azután elkérdezgetvén, hogy s mint ment véghez a versengés, következőleg végezé be szavait: — Hiszen mind szép volna ez édes item. Elösmerem hogy helyén van szived, s jó lövész és ügyes nyilazó vagy ; de el ne hagyd magadat idő előtt ragadni, és ne feledd gyermek, hogy a mily szép a józan bátorság, oly oktalan a szilaj vakmerőség. Lásd fiú, mennyivel teljesebb leendő örömnek, ha szemtanúi lehettünk volna győzelmednek. — Ne neheztelj jó bátya! hiszen magad csepegteted szivembe a bátorságot, s igy miután a megtörtént dolgon változtatni többé úgy sem lehet, tekintsd kis győzelmemet pályám kezdetének. A kiengesztelődés általános jön. Zsigmond megölelé a fiút s távozók. Pár pillanat múlva Zele, ne felejtsfüzérrel karján, Zoltán, kupával kezében, a kerti halomnál voltak már. Kis, mohával lepett halom állott virágokkal körözve, a kert közepén, s a halom felett emelkedő durva faragványú sírkereszt, Jollán pihenő helyét jelölé. " Zoltán a hervadt füzér helyébe, ujjat függeszte a keresztre, Zele pedig meghinté nefelejcsésel a halmot, mint naponként szokta, s az azt környező virág ágyacskákat, megöntözé a kupából,gelynek , tiszta vizét, Zoltán merité. Végzett munka után, a halomra ült a két gyermek, s édes beszélgetésbe merülve, megnyílt ártatlan szivök. Körnülük szelíd, enyhe szellő lengedezék, dús földeikkel játszva, tán a lenn szunnyadó anya áldását hintó fejekre. Messziről a nyáj kolompolása s báránykák csilingelése hallatszék, a pásztor gyermek furulyája hangjaitól kisérve. A zárt konyha tűzhelyén lobogó láng, mint a háziasság fáklyája, tekinte a barátságos házból, ki a szabadba. VI. Áldja meg az isten A ki tud magyarul. Népdal. Tőled világom, keblem szép világa Ah tőled kell-é megválnom , leány Szelíd egemből kárhozatra esnem ? Egyszerre kell-é, s mind örökre tán ? ~ ~ — — — — ___ Legyen tehát! én messze útra lépek. Élj boldogul, szerelmem angyala ! s. t. b. Vachott Sándor. Mig a két gyermek a halmon ült, midőn a meredek hegyről lefelé, két vándor közeledék, a völgyi tanyát tartván szem előtt.. Egyik izmos, torzonborz bajúszú aggastyán vala, durva szőrzekében s fején kucsmával; a másik, szikár bocskoros,bajúsztalan szepességi pór, nagy, lebegő karimájú kalapban, vállain szűk, négyszögü köpenyül, goromba, kockázott pokróccal. Sajátos látvány vala a körmönfont magyar ember mellett, a léha szepességi port látni. Még az izmos, vidor képű öreg, hármat, négyet is botlék, sarkantyús csizmáiban sehogy sem szokhatván meg a sziklás, hegyi utat, az alatt a hosszú lábú bocskoros, mint az öszvér, óvatosan lépdegélt utána, nagy fenyőfa botjával tartván fel magát, a siklósabb helyeken. — Ha istened van ember, talán csak megmondod, valljon az ott lenn, nem Pernyesi Zsigmond tanyája-e? Kezdé az öreg megállapodva, midőn a völgyi épületeket megpillantó.