Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)

1857-07-27 / 169. szám

az oka, mert a zenekarra más helyiségekben is prenumeráltak. Anna napján egy zenekar három-négy helyen is játszik. A pávasziget ez estén temérdek zászlóval volt feltarkázva, s pazarul ki­világítva. * Kassán nemz. színházunktól jelen­leg Szatmári-Lackóciné vendégszere­pel. Bu t­y o v s­z k­i­n­é, most szabadságidő­­vel nem rendelkezhetvén , nem fogadta el a meghívást. * Vahot Imre barátunk — mint lap­jában olvassuk — úgy látszik nem csak elő­fizetési fölhívásokat ad ki, hanem tánc­föl­hívásokat is. A „Napkelet“ szerint a füredi lanyha ifjúság, csak érdemes, és Füreden mulatott barátunk fölhívása óta kezd táncol­ni. — Nevezetesebb ennél, hogy egy másik érdemes laptársunk megemlékezvén Bér­in­ger haláláról, azt mondja, hogy : béke po­raira ! így eddig csak a pesti házi urakat pa­­rentálták. * Mihalszky János, erdélyi ha­zánkfia oly gépet talált föl, mely a teheneket minden segédkéz nélkül megfeji. * Török s­z. Miklóson f. évi októ­ber 4-kén lóverseny lesz. Első mozgalma azon dicséretre méltó egyletnek , melyet gróf S­z­a­­páry Gyula elnöklete alatt, a Szolnok me­gyeiek mezei iparuk emelésére alakítottak. * Hazai iparunk átalában minden irányban szépen halad. A szegszárdi bor­kereskedő-társulat már Gracban is állított föl egy ügynökséget. A fővárosban pedig kerté­szeti egyletet terveznek , mely mint a virágok kétségkivüli barátnőit, szép olvasónőinket kü­lönösen érdekelni fogja. * Barabás már legközelebb készen lesz azon hat képpel, melyeket B. Sina Si­mon részére Gödöllőn készít. E kétségkívül becses képek egyik közelebbi havi műkiállí­­tásban is láthatók lesznek. * Legnépszerűbb mulatóhelyünk a „Komló“ új bérlőt kap. A régi bérlő nehe­zen hagyja el e helyet, a­mit nem úgy kell érteni, mintha nehezen esnék neki a megvá­lás , hanem azért nehezen, mert itt ugyan jól fölszedhette magát. * A P. O. Z csak­nem minden számában közöl egy, néha több vízbefulási esetet, mik­nek egy része öngyilkosság. Budán pár nap előtt más neme is fordult elő az öngyilkosság­nak ; egy ifjú ember főbe lőtte magát. Szinte e napon két munkás, az épülő Lipót templom falairól leesett, s az egyik, nő, rögtön meg­halt , a férfi pedig veszélyes sérüléseket ka­pott. No de ki győzné registrálni, mindazon szerencsétlenségeket, mik ily nagy városban előfordulnak , — mi nem is akarjuk általuk olvasóinkat szomorítani. tolói, mert úgy hiszem erre Csabainek sem igen volt nagy panasza, különösen március és áprilisban, kivált a jutalom­játékok alkal­mával, de az újságot itt is kedvelik, s Carrée lovarda igazgató azon esellel élt, hogy már harmadik előadását utolsónak hirdette, s még­is majd három hétig tartott az „utolsó elő­adás.“ Jelenleg tehát minden élvezetünk csak vasárnaponként a séta­téren a zene halgatásra szorítkozik, ahol hétköznap alig lehet em­bert látni, bár sétatérünkre a főváros is büsz­ke lehetne, ellenben van reményünk télre mindezekért elegendő kárpótlást nyerni, a­me­nyiben a jelenleg I .Váradon működő Hetényi és Molnár-színtársulat folyó évi october ele­jén színielőadásait színházunkban megkezden­­di, a­mire nézve az engedélyt városi taná­csunktól már megnyerték. Nőegyletünk is buzgóan működik, mely feladatán kívül t. i. hogy a szegények intéze­tének jobb létét előmozdítsa, célul tűzte ki, árván maradtak, s henye életet megszokottak­nak roszteli megóvása, s koldusok tökéletes megszüntetése tekintetéből dolgozóházat épít­tetni , melyre nézve az ajánlatok már meg is kezdődtek, s e végett városi tanácsunk is meg­kerestetett, a hol is a pártolás és segítség majdan ha a program részletesen felmutatta­­tik, meg igértetett; bár ugyan némely képvi­selő uraknak feltűnt azon kitétel, mi szerint a gyámoltak kézi munkákra való oktatáson kívül lelki oktatást is nyernek, — máskor egyébről. Gáspár. Vidék. * Szatmár, Július 20. Rendes levelező hallgatása miatt, nehogy azt gondolják, hogy már talán nem is élünk, tollat fogok; nem mintha valami kü­lönös újságokat akarnék írni, mert olyanok­ban mi sem igen bővelkedünk, annál is in­kább, minthogy e hó 9-én Csabai Pál, ki a színtársulatával négy hónapig itt működött, tőlünk búcsút véve, Debrecenbe távozott szí­ni előadásait folytatni. Múlt hó 20-án Carrée Vilmos is lovagló társulatával hozzánk érkezett, s előadásaira nem csak a városi, de a vidéki közönséget is anyira becsábította, hogy míg ide ezerével tódult a nép, a színházban bár számosan elő­béreltek, még­is alig lehetett néhány embert látni, a­miért többször elmaradt az előadás; egyébiránt ebből nem kell azt következtetni, mintha mi, a színészetnek nem volnánk pár­ vegyesek. * * Az egyptomi udvar. Két vagy három mértföldnyire Kairótól egy fügeer­­dőcske közelében fekszik Subra. Kedvenc lakhelye az egyptomi pasának , kinek pa­lotája a Nílus partján sem külfény sem kü­lönös szép fekvés által föl nem tűnik, de kertjei nagyok, gyönyörűk, és bennük oly szép kicsi van, hogy oly pompásat sehol sem látni. Egy illatos narancs erdőből kilépve egy­szerre magas és fényes kapukat látunk ma­gunk előtt, melyekhez föl márvány lépcsők vezetnek. Ha ezeken fölmenve beléptünk, egy négyszegű nagy fehér márványoszlopos folyo­són vagyunk. E folyosó környezete egy kis tó­nak, melyen 3—4 pompásan díszített bárka libeg,mely a parthoz selyemzsinór által van köt­ve A folyosót a víztől egy csodás márvány kar­zat választja,mely a legkülönbfélébb halcsopor­­tozatokat képezi domború faragványban. Az oszlopzat minden szegletén egy-egy lépcső vezet a víz felé, melyeknél remeken dolgozott óriás márványkrokodilok őrködnek. Kevés távolságra a bemenettől az oszlopsor a fényes termek felé vezet, melyek skarlát szövettel vannak elfüggönyözve, hogy az élénk szin angíval szebb ellentétet képezzen a fényes karrarai márvány falakhoz, melyből az egész kiosk épitve van, s a rózsaszines fény örök verőfényt varázsoljon az illatos hús hajlékokba és életet adjon a szobroknak , melyek igy lé­­lekzeni látszanak. Az ezeregy éj minden ténye valósulni látszik az egyptomi udvarnál, a skárlát és aranyba öl­tözött fekete arcos őrsereg, midőn fényes da­mask fegyverét a napsugárban ragyogtatja, és hófehér lován ide­­s­tova száguld, talán a legszebb sereg az egész világon. A népes há­rem , a tömérdek katonai és civil tiszt, a ten­gerész kapitányok gazdag, Nizam­i egyen­ruhásokban , a sok apród, pipa hordozó és egyéb pompásan öltözött alárendelt kiséret. A harsogó katonai zene, a nemes arab mének, és óriás dromedárok, mindez összevéve oly lát­ 752 ványát nyújtja a fény és pompának, mely Bagdad aranykorára emlékeztet. De legnagyobb fényében jelen meg ez udvar a gyönyörű nyári lakban, a subrai ker­tekben. A Bairam ünnep alalmával többnyire e tündéri helyen mulat a pasa. És a­ki egy­szer látta e csodás fényes jelenetet, többé nem fogja egy könnyen feledni. A dísztermek mind nyitvák és fényesen világítottak. Az oszlop­sorok vendégekkel telvek, kik részint állva társalognak, részint a perzsa szőnyegeken ülve dohányoznak, néhány ifjabb nagyúr a faragott márvány karzatra dőlve pihen, és hosszú árnyat vet a hold által tündériesen megvilágított tóra. Minden felől zene hallik és minden szellő illatot hoz a túl partról. Nemzeti színház. * J . 1. 25-én : „Troubadour, opera. Carrion mintha csak ma lett volna hang­jának igazi birtokában,mely ma anyi hatalom­mal , erővel nyilatkozott, hogy vissza kell vonnunk azon állításunkat, mintha t. vendé­günk egyedül lyrai szerepekre volna alkal­mas; ezt kivált a harmadik felvonás záráriá­jában fényesen megcáfolá. A többi szerepek Kaiser­ Ernestné, Fü­redi , és Kőszeghy által szokott sikerrel vol­tak betöltve. * Jul. 26 kán : „Cigány“, népszínmű. Nyílt posta. Tompának. Hozzánk a költemény nem ér­kezett. Igen kérjük önt, küldje el még egyszer. Miskolcra. Hogy azoknak a t­­honleányok­nak nem kell többé a Hölgyfutár, mert ők eztán az „Iris“t járatják, ez igen szép dolog. Hanem hogy a másokra átruházott, s összetört képek , és lapok he­lyett mi újakat küldjünk, ez oly kívánság, mely iránt mi kötelezettséget nem válaltunk. A lapot is csak azon cím alatt küldjük, melyre az előfizetés történt. 1857-ki ápril 1 -étől junius 30-áig a magyar nemzeti museum számára részint ajándékoz­­tatott, részint megvétetett: B. ) Növényország. 1. H. Eszterházy Pál az 1857-ki virágtárlatból egy nagy pálmalevelet. 2. Podmanicky János egy gombát. 3. Garda Márton lelkész egy tengeri mosza­­tot. 4. Dr. Kovács Endre egy érdekes szalagosodást. 5. A magyar gazdasági egylet bizottmánya a köztel­ken tartott tárlatból több százra menő magvakat. 6. Kováts Gyula museumi ér két ritkább növényt, és egy gombát borlétben­­ ajándékoztak. C.­­ Ásványország. 1. Kossuth János üveggyárnok egy kovarcjege­det Cinbányáról. 2. Kuchinka Ferenc 7 nagy példány vasércet Cinabányáról. 3. Szirmay Ödön 6 példány melantheritet Erdőbényéről. 4. Kováts Gyula 10 rit­kább ásványt a Rézbányáról. 3. Molnár József gyógy­szerész egy ostriga kövületet. 6. Liszt József használ egy ős­elefántfog töredéket. 7. Frivaldszky Imre 10 törökországi kövületet. 8. Kováts Gyula 10 darab őscsontot a funácai és fericei barlangokból­­ aján­dékoztak. Pesten, 1857-ki julius 1-én Kubinyi Ágoston m. k. magy. nemz. museum igazg. MA ADATIK: Carrion ur utolsóelőtti föllépteül : ALVAJÁRÓ. Opera 3 felv. Irta Romani Zenéjét szerzette Bellini. Fordította Deáki Fülöp Sámuel. Kezdete 1 órakor, vége 10-edfél. Tulajdonos: Nagy Ignác özvegye. PEST, 1857. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA. TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ.

Next