Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)
1857-10-22 / 241. szám
Budapest, 8-dik évi folyamat. 241 Csütörtök, Október 22-én. 1857. HÖLGYFUTÁR Megjelenik ünnepség vaBurna- KiAizetesi díj : pót kivévén, mindennap dél . .. , * Postán, után, divatképek a egyéb KOZlOD? AZ IT0Q & 10 ül . t&rS&Splpt, IDOVcSZCt egész évre........................16 frt m ü melléketekkel és raj- * ' ’ felévre................................9. sokkal. évnegyedre...........................5 . • és divat köréből, házhozküldetéssel egész Újvilág utca, l-so sz.s 2-dik eme- 6 la,.. let, hová minden a lapot illető fxizorP'................................, küldemények , kéziratok, elöfize- évnegyedre...............................4 ’tés, és hirdetések utasítandók. Pf*. ' ‘ /. „n ? Szerkesztőségi ügyekben Felelős szerkesztő s kiadó: TÓTH KÁLMÁN. Egy hónap érdelemel értekezhetni minden nap délelőtt soronkint 3 ezüst kr.ért fogadtat-9-től 1 óráig. nak el, és gyorsan közöltélnek. KÜNN A NAGYVILÁGBAN, — S ODAHAZA A KISDED SZOBÁBAN. (Tükördarab). Irta Lauka Gusztáv. (Vége.) — Parancsol Nagysád! válaszol a pincér. Hogy Kremplit Nagysádnak nevezi, ez rendén van. Ki valamit parancsolhat, az mind Nagyságos úr, a mostani kor társas szabályai szerint. — Kaphatni valami finomabb tésztaneműt ? — A legfinomabbat Nagysád ! Van tirol Strudli, angol pudding , és magyar rétes! ? — Három portio Tirol Strudlit! — Azonnal!? ! A három portio Tirol Strudli csakugyan megérkezik. — Hej pincér! kiállt Stoic is! — Parancsol Nagysád! — Vannak valami jobbféle borok? ! — Van igen, finom érmelléki bakator! — Hát valami édesebb az asszonyoknak. — Van igen finom ménesi. — Két itce érmelléki bakatort, és egy butella Ménesit. Ilyen alkalmakkor , ha az ember parancsol, az ételek, vagy italok ritkán szoktak elmaradni. Megérkeztek a bakatorok is, a Ménesi is. Rózsaszínben mosolygott föl csakhamar a társaság kedélyege, s örömre nyíltak ajkaik nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is. — Principális, mi boldogok vagyunk! Szólt az első legény, tele , lelkesedéssel, és bakatorral. — Boldogok vagyunk, mert több eszünk van, mint az egész céhnek Pénzt érdemelni egy ügyes szabónak nem mesterség , de azt okosan, és uriasan elkölteni, és felélvezni mesterség, válaszolt a principális. — Én igen sokat profitírozok principálisomtól. Ma holnap kiképzett gavallér leszek. — Ha még fél évig nálam dolgozik az úr, bátran fölléphet Bécsben is! — Kedveském! Képzeld csak, a Mahidi ispánné a minap Szabóné asszonyomnak szólított! ? Azt hiszem épen úgy megjárná nekem is a Tenisasszony cim, mint neki a Nagyságos. Nem hiszem, hogy itt vasárnap délután is anyit elköltenének szegények, mint mi ma délután. Csak addig rendelkezzenek velünk, mig fizetnek, s én meg is hagyom neked, hogy többé kontóra ne dolgozz nekik! — Ne gondolj a címekkel angyalom. Nincs szebb cím a világon, mint rántott csirkével, és érmelléki bakatorral rakott asztal. — Igaza van komám uramnak! Nem bánom én, ha legénynének gúnyolnak is, csak mindennap rántott csirkét ehessem! — Lottinak igaza van. Lottinak épnyi esze van, mint principális urnák. — Kevesebb uram , kevesebb, amenyivel rövidebb az asszony a férfinál, anyival ostobább is ! Az első legényné elpirult a principális durvaságán. Krempli mindinkább feledni kezdé a tegnapot, és holnapot, szabad tért engedett indulat rohamainak, s még Stolcné asszonyt is arcon csipkedte. Stolc mint politicus subalternus, nyugodtan tűrte a principális rakoncátlankodásait. — Ugyan kérem Stole úr, nincs egy heverő zsebbelije,— én az enyimet otthon feledtem. A principális bizalmas kezdett lenni. Keresztet vethetsz selyem zsebbelidre Lacim , szólt az első legényné tele keserűséggel, s elszomorodott. — Lassan beszélj liba! inté őt a szemes férj , s átnyujtá zsebbelijét a principálisnak. Egypár gazdátlan cigány kitapogatván az asztal körüli derűt, arra felé sompolygott. — Nagyságos uraim , s Nagyságos asszonyságoknak is húznánk egy pár gyönyörűséges nótát! A nagyságos címek megtették a hatást, a cigányok meghallgattattak. A principális is , az első legény is egy pengő ftát fizetett. Az idő a mulatókra sem szokott várakozni. Tizenkét órakor aki nem akart is, haza kellett mennie. Kövessük csöndesen e kiváló vendégeket. A principálist hat, az első legényt négy éhező gyermek várja oda haza. Az álom kevés időre megnyugtatá a szomjúhozókat, és éhezőket. Reggel a principális borzasztó rész kedélyre ébredett. Az első legény früstökölni sem tudott a maga emberségéből. — Anyjuk mit eszünk ma! ? — Kérődzünk apjok a tegnapi rántott csirkéken. — Szaladj csak a selyemruháddal Knoblauchné asszonyhoz, adjon rá jövő vasárnapig vagy kétezresz forintot. — Megint az én ruhámat! Bezzeg a 6 pengő forintból, mit tegnap megettünk, és megittunk, kijöttünk volna legalább csütörtökig. — Én is azt mondom. Te mulatni akartál minden áron! — Igen mulatni akartam! Ha a Pékné, Asztalosné, és Mészárosné mulathat, mulathatok én is. Dolgozzál többet, több lesz a jövedelem is, marad a háztartáson felül mulatságra is. — Nincs Kunschaft. Aki van, roszul fizet. — Fischer vagy! — Vigyázz a nyelvedre feleség! — Ha elvettél, tarts uriásan. Szépülj szabónénak selyemruhája is van, de van arany karperece, s nyaklánca is. — Annak egy úr udvarol. — Ha nem tudsz keresni, én is udvaroltatok magamnak. — Akkor megöllek. — Akkor téged is megöllek. E párbeszéd alatt egy ügyvéd lépett a terembe. — Maiszter uram pénzért jöttem ! — Épen olyanért jött a mi nincs. — Van zálog. Egyik a kettő közöl. — Csak egy heti várakozást kérek ! Már négy hónapja várakozunk! Egy órát sem tovább! Úgy