Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1858-01-02 / 1. szám

Budapest 9-dik évi folyam 1. Szombat, január 2-án. 1858. HÖLGYFUTÁR Megjelenik ünnep- és vasárnapot kezdve , mindennap délután , évenként 30—40 önálló mű melléklettel, műlapok, albumok,arc-, színpadi-, divat-, és lenreképekkel, s egyéb rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Ujvilág utca, 1-BÖ bz., 2-dik emelet , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , és előfizetések utasítandók. Napilap az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből* Felelős szerkesztő, és kiadó :TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj : Postán: egész évre.........................16 frt félévre ................................9 évnegyedre...........................5 „ Budapesten, házhozküldetéssel egész évre...................................13 frt félévre................................7 évnegyedre...........................4 „ Egy hónapra . . . frt. 30 kr. Tisza Domokos költeményeire. Betettük a könyvet, Elolvastuk végig: Fekete betűit, Ragyogó szépségű. Sötét betűiben: Balsorsod van Írva, Mely oly korán, korán Fektetett a sírba. Ragyogó szépségi: A tündér remények, Melyek nekünk rólad Anyit ígérének. Betettük a könyvet Elolvassuk végig, Soh ! minden levelén Egy egy könyünk fénylik. Szász Károly: SYLVESTER ÉJSZAKÁK. (Emlék.) Jókai Mórtól. Különös tréfás öreg úr ez a Sylvester ... egyik kezével sirtás, a másikkal bölcsőt ringat; — odaül a határdombra, mely a jövőt és a múltat elválasztja, ott hízelkedik a közeledőnek, s gorombáskodik a tovább menővel; —• a ma születőnek beszél vidám farsangról, virágos tavaszról, gazdag aratásról; a haldoklónak szemére hányja hosszú böjtjét, száraz nyarát, hiú reményeit. Még alakját is anyut változtatja, majd mind tisztes öreg ember kocogtat be hozzánk, fehér, zúzmarás szakállal, nagy szemöldökei csilognak a dértől; fázó gyermekek csak úgy bújnak előle édes anyjuk ölébe ; majd meg könnyű tavaszruhát vesz magára ; nekivetkőzik nyalkára; zöld levelet, másodibolyát tűz gomblyukába, s pirosítja magát tavaszfelhő - carminnal, mint valami kacér vén gavallér, — másszor megint, mint valami szeles vad legény, nyakába keríti a böjti szelek köpönyegét, úgy nyargal éjszaka az utcákon, mikor minden tisztességes ember alszik, bedörömböl ajtón és ablakon, leénekel a kéményen s cserepekkel hajigálózik a házfödelekről ; — ha pedig olykor eszébe jut a múltak bánata, rákezdi a sírást; ontja a záport reggeltől késő estig; hiába kérlelik, hiába vigasztalják : ne sírjon, elég már! — néha megszállja a jótékony szellem; szereti ha áldják, ha jól emlékeznek felőle, beteríti hópaplannal álmos leánykáit, a mezők füveit; aludjál zöld vetés, álmodjál arany kalászról, kék búzavirágról; itt van az öreg Sylvester apó, betakargat lágy pehelylyel, meleg dumnával; majd meg világgyűlölő kedvében csonttá foglalja a földet; csikorog a jégig ; nem hallgat sem mező füvére, sem ég madarára; beszélhetnek néki! kegyetlen, mint egy uzsorás, egy árva hópelyhet le nem ejtene az égből senki kérelmére, s ha unja látni a nyomorúságot, beburkolja magát ködbundájába orra hegyéig, hogy ne is lehessen vele beszélni. Ilyen szeszélyes agglegény az öreg Sylvester. .... 1822-ben különös jó kedvében lehetett az öreg úr ; meghozta minden ház számára az új esztendei ajándékot, az ablakokra a jégvirágot, a mezőkre a havat, az eresz alját szépen fölcifrázta fényes jégcsapokkal, s a fáknak új lombot adott szép fehér zúzmarából. Az emberek azt mondták, hogy áldott esztendő lesz : „jó tél, jó nyár.“ Kis Körös város utcáján tizenegyet kiáltott már az éji őr ; innen onnan a faluból lámpással mentek haza az emberek, kiket imitt amott mulatságos háznál szinte ott talált az éjfél ; olyan kedves dolog ilyenkor haza felé menni: a friss tiszta jég jól esik a bortúl ködös főnek; elmondott adomák, víg beszédek még most is zúgnak az emlékezetben, a gyönge hó ropog a láb alatt; szép dolog meleg bundában dicsérni a telet; nem árthat az nekünk, legfölebb az arcot csípi mosolygó pirosra. A csillagos ég is sokkal szebb ilyenkor : mindenik csillagnak több kedve van ragyogni, tündér hulló csillagok szállnak nyugatról keletre, arany utat festve maguknak az égen. Oh be együgyű embert lehetett, aki azt legelőször kitalálta, hogy valahányszor egy csillag aláfut, anyiszor meghal egy ember. Mintha megfordítva nem sokkal szebb volna : valahányszor hulló csillag esik, egy ember születik; az a hulló tűz az égből szálló lélek; égből esett csillag minden ember lelke. — Némelyik még aztán vissza is megy az égbe. Elcsöndesültek már lassan kint az utcák, járókelők lépései nem hagytak több nyomot a hóban, minden ablak elsötétült egyenkint a sorban , csak egy háznál volt még gyertyavilág, ottan nem nyughattak. A város székháza az a kis ház, a másfél ajtó, a pirossal festett ökörfej és tagló tanúskodik róla. Itten lakozik a „jó öreg kocsmáros“ még akkor fiatal, jókedvű férfi , ifjú feleségével. Benn a kis szobában nagy jövés menés van : valakire várnak , más világról jövő új vendégre, olyan örömmel várják, pedig még azt sem tudják : úrfi lesz e, vagy kisasszony? pedig még azt sem tudják: örömet hoz ő, vagy húz magával ? A fali óra odabenn nagy nyöszörgéssel hozzá fog az ütéshez; elveri nagy gondolkozva végig a tizenkettőt, mintha minden ütésnél számlálná magában : nem tévesztette-e el ? Sylvester nagyapónak letelt a napja, az 1822. lefeküdt a sírba. Odafenn az égen nagy robogva száll keresztül a pislogó csillagocskák szemei előtt egy roppant meteor, változó színével fényt vetve a földre , szikrázó sörényét csóválva maga után hosszan. Feje útján szétpattant, elveszett. Ide lenn a kis hajlék meleg szobájában fiúcska született, ki fölött örömkönyeket sir a jó öreg korcsmáros s az anyák legjobbika. A csillagocskák odafenn integettek egymásnak, suttogva sugárbeszéddel : „ma született új csillaga a földnek, a ki ragyogni fog egykor, hogy egész nemzete melegszik sugárainál s még a távol népek is meglátják és magasztalni fogják tündöklését. . Ez volt Sylvester új évi ajándéka.