Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1858-05-10 / 106. szám

tyolát. Jövőre már megemlítteti nevét, mi anyi­­val érdekesebb, mert egy n­ő n­é­v. A fátyol (ki hitte volna) egy magyar Birckpfeiffer asz­­szonyt rejtett, kinek íróasztalában jelenleg is több dráma van készen. Nem követünk el ki­­mélytelenséget, ha megmondjuk, hogy a Tar­­quinok érdekes szerzőnője, Tóth József jeles színészünk neje. s Salamon kolozsvári zenekara Ma­gyarország nagyobb városaiban hangverse­nyeket szándékozik adni, s eljövend talán Pestre is, hol négy év előtt oláh dalaival oly nagy lelkesülést gerjesztett. " A m­ű­e­g­y­­­e­­­i új év első napja teg­nap volt, s ez már a míregylet hatodik újév­napja. A képtárlat is tegnap nyílt meg, s ér­dekes képekkel gyönyörködteti a közönséget. s Eg­y helybeli pipereárusnő megun­ta e piperés világot, s unalmát magával együtt a Dunába ölé. S mivel ily szomorú halálkon­­gással nem akarjuk bevégezni mai hírharan­­gunkat, megemlítjük , hogy a pesti takarék­­pénztár épülete — a terv szerint — száznyolc­vanezer p. forintba fog kerülni. Külföld.­ ­ Aladin bűvös lámpája szé­gyent vallott! Eddig csak regékben le­hetett olvasni, hogy e bűvös lámpa lángjánál, bárminő ércből ezüst olvasztható ; most a való­ság mutatja meg, hogy arra nem kell e bűvös lámpa, hanem csak egy utazás Californiába, a­hol legközelebb ismét oly dúsgazdag ezüst bá­nyát fedöztek föl, hogy sokszor az ezüst érc egy tonnája 6000 monold hatezer dollár ér­tékű tiszta ezüstöt ad.­­ Montepin legújabb színműve: „La nuit du 20 Novembre“ a Theatre des Ambigues­­ben tökéletes megbukott­ külföldi lap : a költők általában kevéssé fogé­konyak a zene irányában Lamartine igen jól ismeri a sphaerák zenéjét, érti a tenger­parton hangzó habmorajt, érzi a fülmise dalát, s megrendül a zivatar süvöltésére, hanem a zenétől egészen idegen. Hugo V­iktor min­dig költői rhytmust keres, nyelvének harmó­niáját ki sem ismeri jobban mint ő , s a leg­szebb zene hidegen hagyja; egy síp és egy dob, vagy a legszebb operai kar, rá egyenlő hatást gyakorolnak ; előtte nincs semmi dalla­mosabb , mint az eső suhogása, a kocsik roba­ja a kövezeten, s téli éjben az ebek csaholása. Chateaubriand, a nagy harmonikus köl­tő, ki a vadak dalain fellelkesült, a harangok zúgására roszul lett; a harmónia szépsé­geit épen nem hiszi — Schiller nem volt zenekedvelő, Byron szinte nem, Walter Scott pedig nem tűrt semmi más zeneszert, mint a dudát. Wordsworth, az angol költők egyik legjelesbje a legnagyobb lelkesedésre ragad­tatott a vadludak zsivaja, vagy a cserebogár tompa dongása által, míg a legszívrehatóbb zenére érzéketlen maradt. A világ legzeneel­­lenesb férfiai Franciaország első szónokai: u. m. Guizot, Dupin, Odilon-Barrot, Villemain, Thiers, Cousin. Maga Seribe, anyi és anyi ope­ra szöveg s vaudeville szerzője, szinte nem nagy zenebarát. Mind­ezekből látjuk, hogy mily nagyon elmúltak a régi jó idők, midőn a költő zené­vel kisérte énekét, s hogy az a sok lant és lant, mit a költő urak emlegetnek, csakugyan nem egyéb puszta merő képzelődésnél. Vegyes.­ ­ Egy ember a ki árnyékát elvesz­tette. A német irodalom tréfás terményei kö­zött bizonyára első helyen áll Chamisso „P­e­­ter S­c­h­­­e m i h l“-je, vagy­is: azon férfiú története, a­ki árnyékát elvesztette. A költő spanyolhoni népmondákból vette tárgyát. A spanyol nép ugyan széltében beszéli a mondát, hogy az ördög egykor tanár volt Salamanká­­ban, s igen népesen látogatott előadásokat tar­tott a bűvészeiről. Tandíj fejében egyik tanít­ványának lelkét kérte, s a sors épen Torrealta grófot találta, a­ki azonban szerencsésen ki­­szabadult az ördög körmei közül, egész vesze­delme csak az lévén, hogy az ördög, a­mint utána kapott, elkapta a gróf árnyékét. Cha­misso maga, munkájának megalkotásáról így szól Trinius, sz. pétervári barátjának írva: „A Schlemihl így származott: egy útam­­ban kalapomat, táskámat, keztyüm s kendő­met, szóval mindenemet elvesztettem. Touqué tréfásan kérdezé,hogy váljon árnyékomat szinte nem vesztettem-e el ? Egy másik alkalommal Lafontaine egyik művéből olvastam, hogy egy tréfás bűvész mind azt előszedte zsebéből a mit kívántak. E fickó egy lovat és kocsit is elő tudna rántani, ha kívánnák mondám és — és Schlemihl kész volt. Egykor unalmamban hozzá ültem, s el is végeztem !“ A munkát Förster Frigyes végeze be, „S­c­h l­e­m­i­h­l Péter visszatérte“ cím alatt, a­ki is nagy hosszú időre rátalál az árnyé­kára, d­e a sátánnal anyira hazavonakodik, hogy az árnyék végre elszakad középen, és Schlemihl csak félárnyékkal tér vissza. A tréfában csak megjárja ez az árnyék­­vesztés , hanem a valóságban, ok menyien vannak a kiknek árnyéka, árnyoldala két akkora mint az egész egyén maga ? ! ^ A zene és költészet. A költők némelyének zenekedvelőségéről igy szól egy PEST 1958. EMICH GUSZTÁV Tulajdonos: Nafcy ignec ázver­i*. KÖNYVNYOMDÁJA EGYETEM-UTCA, TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ. 424 Nemzeti színház.­ ­ Május 8-kán : „Ernán­i­u Verdi e dalműve még azon korból való, midőn az érdemes maestro nem kacérkodott anyi mindenféle dologgal, melyek tehetsége körén kívül esnek. Nem akart nagyszerű ze­nét, csak kedves zenét írni, s ezt szép mér­tékben elérte. Az áriák dallamosak, a zene kellemes , folyékony, bár itt ott azon nyug­talan játszisággal bír, melyért J. Janin,Flotow Mártháját „darázscsipett zenének“ nevezi. Az előadás nem volt igen sikerült. Leg­főbb érdekességének mindenesetre B­i­g­n­­­o föllépését mondhatjuk don Carlos szerepében, mely által sok élvezetet, de még több reményt nyújtott. Hangja, alakja szép , és igen helye­sen teszi, ha jövőre is inkább énekkel, mint kiabálással akar hatni. A művészet jobban szívhez szól a hangerőnél, például a Dopplerek lágy fuvolái százszor inkább gyönyörködtetnek, mint a zenekar harsogó trombitái Bignio ma sok elismerésben és tapsban részesült. Kaiser E­r­n­s­t­n­é asszony mindig némi erőszakot tesz énekesnői természetén, midőn ily könnyűd , hangvirágos szerepeket énekel, mint Elvira.­­ E­rf­i­n­g­e­r (Ernáni) nagy hatással éneklé szerepét, de külsejében , öltözékeiben nem a Hugo Viktor regényes Ernanija volt. Mi a közönséget illeti, elegen voltunk, hanem többen is lehettünk volna.­­ Május 9-én : „Szökött katona.“ Érdekes volna megtudni, hogy Szigligeti e híres „katonája“, a nemzeti színpadon ezút­tal hányadikszor szökött meg. A közönség mindazonáltal most sem szökik előre, kivált a karzatközönség. A hatásos történethez, a szép dalokhoz, a Zrinyi-kávéházi élethű jelenethez, régi szép emlékek csatlakoznak, hogy e művet — ha­bár meglátszik rajta, hogy első kísérlet egy új genreben - ma is érdekessé tegyék. Mi az előadást illeti, ez ma már nem foly oly buzgalommal, mint a régibb időkben. Bajos dolog elhinni, de mégis úgy van, hogy Gergely szerepét ma Lendvai játszotta, s Füredi szép dalait ma Lendvai énekelte._ Kísérletnek elég érdekes volt, hanem — véle­ményünk szerint — a népdalok virágozhatnak Lendvai nélkül is; a drámák és vígjátékok tere pedig sokkal inkább igénylik, hogy a fia­tal színművész minden tehetségét ez irányban ít­­tse ki. — Két úrnak igen bajos egyszerre szolgálni — mondja a példaszó, s még ba­josabb egyszerre az éneknek és szavalatnak. Téli Emilia k. a. (Julcsa) szépen dalolt, és kedvesen játszott, és mindenesetre sok hala­dást tanúsítna, ha minél többször alkalma nyíl­nék, a közönséget meggyőzni e haladásról. Szerdahelyi igen jókedvűleg játsza Lajos arszlán szerepét, s Tóth Soma egészen hozzá illő tigris volt. A komolyabb szereplők elég komolyak voltak. A dalokat megtapsolták ; a hatásosabb játékot is megtapsolták; a jeleneteket is meg­tapsolták ; szóval mindent megtapsoltak. Nyílt posta. P. Zsi­gmond urnák, Pankotán. Ön a múlt évnegyedben, midőn kilenc első műmellék­­letünk megjelent, nem volt előfizetőnk, s így ter­mészetesen csak a jelen évnegyedi képeket kap­hatja, melyek kezdetüket a lü-dik számmal ve­szik. Nem teszünk mi előfizetőinken soha „in­­turiát “ K. György urnak l­tt. Levelezését szí­­vesen vesszük, hanem „csak tényeket ! csak té­nyeket!“ A kérdéses levélre nem emlékezünk, egyébiránt a­mint ön futólagos érintéséből ki­vesszük , az nem is volt oly fontos, s fölösleges miatta reklamálni. K K M V­á n. Egyes szép sorok, és több helyütt föltünően egészséges nyelv. Kár, hogy hi­ányos a forma A mi „füredi“ barátunknak. Épen azok a jók , melyeket ön kisebb becsüeknek tart. Miért? majd elmondjuk egyszer Füreden. Egyéb­iránt vala­menyit köszönjük, s számítunk az ígé­retre is. Turulnak. Használjuk , hát még azt a, másikat, azt hogy használnék ! MA ADATIK: O l e II II I 1 urnák, hegedűművésznek első Lang er­énye. Részei: 1. „Hangverseny“ (Es) három tételben: a) „Allegro maestoso,“ b)­­„ Adagio espressivo,“ c) „Rondo spiritoso,“ Paganinitől, zene­­karkisérettel előadja „Ole Buli“ ut. 2. Pár dal, Rossini „Hamupipőke“ operájá­ból , éneklik Ellingerné és Jekelfalussy. 3. „Az anya imája“ Adagio religiosio ; szer­zetté és zenekarkisérettel előadja „Öle Bull“ ur. 4. „Magyar pusztán“ magyar dal Erkel Fe­renciül ; énekli „Ellinger “ 5. „Polacca guerrera“ ábránd, szerzetté és zenekarkisérettel előadja „Öle Bull“ ur. Ezt megelőzi: Három­­­ezerre. Eredeti vígjáték 1 felv. Irta Kisfaludy Károly. Lorányiné, tanácsosné — Bartháné. Adél, öcsének leánya — Lendvainé. Ormi Sándor —­­ Szerdahelyi. Balkai Móric — — Szigetig Lajos, vadász — ■— Lendvai. Mártha, kulcsárné — Horváth Teréz. Fü­löp, ormi inasa — Tóth Soma. Ferus, Balkai inasa — Hubenai F. Kezdete 7 órakor, vége 10-ednél.

Next