Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1858-06-24 / 142. szám
Budapest 9-dik évi folyam 142 Csütörtök, Június 24-én, 1858. HÖLGYFUTÁR Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivéve , mindennap délután, évenként 30—40 önálló műmelléklettel,műlapok, albumok, arc-, színpadi-, divat-, és genre képekkel, s egyéb rajzokkal. Szerkesztőségi szállás : Ujvilág utca, 1-s. sz., 2-dik emelet , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , és előfizetések utasítandók. Napilap az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő, és kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj : Postán: egész évre..........................Ki írt félévre .................................7 évnegyedre............................5 „ Budapesten, házhozküldetéssel egész évre....................................13 frt félévre ........................... 7 évnegyedre............................4 „ Egy hónapra . . . frt. 30 kr. ■m A „HÖLGYFUTÁR“ július—decemberi, és júliusi - septemberi folyamára előfizetést nyitunk. A „Hölgyfutár“ jövőre is mindennap megjelenik, s jelesb íróink költeményei, és novellái mellett naponként változatos tárcarészt hoz. Adni fog a jövő félévben 12 szép műmellékletet, s ezek közt Bikerszeth-Teleki grófnő, és Hegedüsné arcképét, — valamint egy nagy jutalomképet „Szeret — nem szeret“ cím alatt. Előfizetés júliustól december végéig vidékre 9 pft, helyben 7 pft; júliustól September végéig vidékre 5 pft, helyben 4 pft. Az előfizetéseket —a magunk tájékoztatása végett — mielőbb beküldetni kérjük ily cím alatt: „a Hölgyfutár“ szerkesztőségének, ujvilág-utca, 1-ső szám. Gyűjtőknek minden hat után egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Szerk. Emlékezés. Mint vándor egy kies szép tájra, hol Gyönyör között egy percre megpihent, — Mint tengeren hányattatott hajós , Szelíd szigetre, melyet elhagyott: Emlékezem még néha-néha rád. Mélázva hogyha fölmerül a hold, S a hársak közt magamra bolygok én, Mint rezgő habnak tükrében az ég , Élőmbe leng árnyad, meg elenyész , Bágyadtan elmosódó kép gyanánt. Együtt bolygónk egykor e fák alatt, Szép holdvilágos nyári éjeken, Együtt szívák a hársak illatát, S a hold, — a mint mi összesimulánk, — Mosolygva egyesité árnyaink. Elmúlt a szép, elmúlt örökre már, Mint hársvirág emlékek illata! Hiába jön föl majd a hold megint, Szép csendes méla nyári éjeken. Nem folynak össze többé árnyaink . Nem folynak össze többé soha sem! Turul. EGY NŐ, KI REJTÉLY. (Beszély.) Komáromy Ferenctől. (Folytatás.) — Arthur alig ismerek önre! — szólt Szeréna, nyugalmát visszanyerve — ön a mulatságok és élvezetek embere, a könnyelmű világfi, enyire megváltozott volna ? — Nem voltam-e mindig becsület embere? Úgy van, úgy ! —szólt Szeréna és hamisan mosolygott, mely azt látszott mondani: ne szóljunk erről, s csakhamar más tárgyra fordította a beszédet. — E szokatlan, ez ünnepélyes komolyság! jegyezte meg nevetve. — Az évek, Szeréna! az évek ! Aztán az ember megunja végre a könnyű érveket, alaposabb és komolyabb boldogság után vágyódik ! — Nemde a családi boldogságot érti ? Szívemből örvendek, ha végre föltalálta! — Vajba könnyelműen ne játsztam volna el, midőn fiatalságom anyi kedvező alkalmat nyújtott. — De a dologra Szeréna! — A kis Arthurt óhajtom látni! . . Nem képzelheti, hogy főleg az utóbbi években, egy édes fájó érzés és a kötelesség tudata menyire nem engedett nyugtot. — A fiú tiz éves, nevelésére és jövőjére kell gondolnunk. — Kérem küldjön érte! — kimondhatlanul óhajtom őt látni! — Mit gondol ön az istenért? — szólt Szeréna zavarral — a gyanú, a mendemonda, ő házamnál a francia gouvernant gyermeke. — Ha távol lesz öntől, a mendemondák és gyanúsítások hamarább megszűnnek, az emberek semmiben sem oly következetesek, mint a feledésben. — Igen . . . igen ... de eltávozása kapcsolatban az ön megjelenésével ! . . a jövés menés ! a készülődések ! Istenem !... Istenem! A komorba ezen pillanatban jelenti Szerénának , Vince gyanús kérdezősködését és nyugtalanságát. Szeréna egykori viszonyáról még mit sem szólt Vincének. ■— E nehéz vallomás szükségét érezte ugyan, sőt tudta, hogy annak nem soká bekövetkezni is kell ... és mégis könnyen halogatta. Szeréna, mint láttuk néha csupa szeszélyből is otthonlétét elszokta titkolni, anyival inkább ha titkolózásra oka volt. — A komorna ismervén úrnőjének kedvenc cselfogását, saját fejüleg folyamodott e frivol hazugsághoz. — Szerénának nem volt más választása, mint következetesen megmaradni a szinlés mellett . . . mégis rendelte azonnal, hogy zárt kocsi hajtson ki a kastélyból, és az inasok szobaleányok következetesen állítsák, hogy ő elutazott. Midőn a komorna távozott, Szeréna visszatért vendégéhez, és a vele átellenes karszékben helyet foglalva szólt: — Hallgasson meg Arthur ! Önnek nemes és lovagias szándéka fölbátorít, hogy nyíltan szóljak önhöz. — A mi szerelmünk bűnös félrelépés volt. — Ön idő előtti nősüléssel nem kockáztathatta pályáját, és egy lehető fényesebb összeköttetés reményét. Én elég kényelmű voltam a pillanat varázsitalát kiüríteni, türelem és kitartás helyett.— A következmény súlyos volt ugyan, de elhordoztam anélkül, hogy panaszkodtam volna. Hanem most — most — önnek jelenléte aggaszt. Arthur — én szeretek. —• Eddigi életem folyása csupa kényelműség volt, de most oly bőn, oly komolyan, oly önföláldozással szeretek, mikép meg vagyok győződve, hogy e szenvedély boldogulni vagy eltemetni fog. — Igénytelen, de magasztos érzelmű férfiú az, akit szeretek. — Távozzék Arthur! Az isten nevére kérem önt, távozzék !.. Ne aggódjék gyermekünk jövőjén! —Nevelésnél, vagyonnál, szóval mindennél elsőbbet, én . . . én . . . atyát és becsületes nevet adok neki ! ! . . . — Ön most is oly ábrándozó, a minő mindig volt... és mostani eszményképe is csak úgy fog dacolni a múlandósággal. — Örökre! . . . esküszöm örökre élni fog! — tört ki Szeréna arcán és tekintetében a legnemesebb elhatározás tüzével. — De mint békül ki a sperétével ? Vagy vissza akar vonulni egészen ? . . . ■— Ama, magas és fényes körökben hasztalan kerestem a szív boldogságát. . . Ott csupa üledék, csupa modorosság minden! De istenem, istenem, ön miért nem távozik? . . és lám-lám! Szeréna, amint hol az egyik , hol a másik ablakon kitekintett, a