Hölgyfutár, 1859. január-június (10. évfolyam, 1-77. szám)
1859-03-10 / 29. szám
káztatni ? — AP. Napló mindezzel nem sokat törődik, hanem (legalább legközelebbi cikkében) titkos örömet látszik táplálni jeleseink távozása fölött, kik ellenében már „igaz kárpótlást“ is talált — Prielle Kornéliában.] Vidék. Veszprémvidéki levelek IV.télutó 22. Veszprém jelenleg igen élénk, tevékeny. Ki a múlt évi farsangban látta e várost és társaséletét, — az most nem ismerne Veszprémben Veszprémre a társasélet szempontjából, anyira átalakult. S mi okozta ez élénkséget ? Semmi más, mint az összeforrás a zeneestélyek által, melyeket az úri társas egylet rendezett, eleintén belépti dij nélkül, hogy a közönséget e nemes élvekhez minél inkább hozzá szoktassa, s majdan pedig belépti dijakkal, különböző jótékony célok javára, miután kiég sok közintézet hiányzik nálunk, melyeknek Veszprémben nem lenne szabad hiányzani. Az átélvezett zeneestélyek legérdekesbike az volt, mely f. hó 19-kén tartatott. Nem csak Veszprémből, hanem a közelvidékről is, sőt még Tapolca környékéről is vettek részt ez estélyben. A vendégkoszorú igen is népes, s mégis válogatott volt. Az estély hangversenynyel kezdődött és tánccal végződött. A hangverseny értékét nagy mértékben növelte azon körülmény, hogy Pápáról a hírneves magyar tánc zeneszerző Frank Ignác, s a kitűnő zongorajátékú Muck Mari kisasszony is jelen voltak, és szép zongora és hegedű játékuk által a veszprémi közönséget igen szépen gyönyörködteték. A sikerült dal és zeneelőadások közt, egy szavalat is volt: Petőfi „Őrült“-je. Hangverseny után tánc volt, mely egész reggeli öt óráig tartott vidáman, örömmel és kedélyesen. —r. 1. Nagyszombat, febr. 26. Sok helyen a farsang vége a legmulatságosabb. De nálunk már ez évre az egész vigalmi időszakot befejezettnek tekinthetjük. Legfölebb egy pár apró kis mulatság lehet még, mi nagyon kevés vagy semmi vonzerővel nem bír. Táncvigalmaink között említést kettő érdemel, melyek a csinosan diszített városi színházban tartattak meg; az első február 16-kán (Fortuna bál) a kisdedóváda javára, a másik február 23-kán (Convent bál) az ágost felekezet egyház fölsegélésére adatott. Az első sokat ígérő, több év óta mindig élvezetes volt, hanem az idén a jótékony célra anyagilag igen keveset jövedelmezett; kár, hogy e bál nyitánya nem „lassú magyar“ volt, s kár, hogy a polkák halmazában a körmagyart egészen mellőzték , s a csárdást csak igen gyéren lették, habár azok zenéjét igen kedvesen hangoztatok a Farkas és Besznyák Sándor vezetése alatti galanthai jó zenészek. A magyar jó kedv és fesztelenség hiányzott, hanem hölgyek igen szépek jelentek meg, kik közt kitűnt T. Mari kisasszony. Mind jövedelem, mind a mulatságra nézve jobb volt a febr. 23-kán tartott táncvigalom. Itt a táncrend is egészen más volt, s két körtáncban gyönyörködünk. Hölgyeink örömmel lejtik e nemzeti táncunkat, s meg nem foghatjuk , miért vannak mégis többen, kik azt ellenzik, holott nekünk férfiaknak kötelességünk fölkarolni és pártolni mind azt, miáltal a hölgyeknek örömet szerezhetünk. E mulatságban anyi sok szép hölgy között igen nehéz lenne egynek vagy kettőnek nyújtani a koszorút, mégis hogy többek véleményének hangot adjak, megemlítem minden 245 részrehajlás nélkül B. K. és E. P. kisasszonyokat, kik igen kitűntek. Húsvétkor egy magyar szintársaság érkezik körünkbe, fölváltani a most itt tartózkodó német szintársaságot, mely most semmi élvezetet sem ad. —i. Sopron, márc. 4. Elmúlt a híres zenészeiről ismeretes utósó „Nőegyleti bál“ is, s azóta enditésre méltó bál nem is volt, örömére a leányai papáknak, de talán másoknak is. Általában báljaink oly érdektelenek és unalmasak, mint a győri színház repertoirja. Nagy örömünkre a színlap Doppler Ferenc dalművét „Benyovszkij“ hirdeté. A telt ház lelkesülten fogad e darabot, s megérdemlett tapsokban részesíté a darab főszereplőit. De mi — bár remény nélkül! — hozzá gondoltuk azt is: hát ha még Hollósy Kornélia dalaiban gyönyörködhetnénk ! Oh csak jönne közibünk egy magyar művész! Oh csak hirdetné közöttünk a magyar művészetet „a nemzet egy napszámosa!“ Február 27-én egy ügyesen rendezett koncertet hallónk, mely alkalommal Recht Eliza k. a. és M e gy a s z a y Adolf úr, a helybeli opera tagjai a „Kunok”-ból egy kettős dalt magyarul énekeltek, dicséretre méltólag, a szép számmal összegyűlt műveit közönség örömére Március 1-én Bognár k. a., Sonnenthal és Lewinsky úr, a bécsi udvari színház tagjai vendégszerepeltek „Othello“-ban, egy udvari színház tagjaihoz illő sikerrel. Minél inkább hagyjuk el a farsangot, annál inkább több élvezetnek nézünk eleibe, melyet annak idejében önökkel közölni kötelességemnek fogom tartani. — us*) Külföld. * Lyonban egy amerikai — Lees Wilson — tűnt föl különös málhás szekerével. Benne a minden időben és népeknél használatban volt és levő hóhéri műszerek együtt vannak. Az érdemes yanke ezeket utazása alatt nagy gonddal gyűjte össze. Megvette azt a nyaktilót is, mely 1793 ban először használtatott a párisi Maubert téren. E különös tárgyak kiállításával, Lees Wilson Amerikában és Angliában magának sok pénzt szerzett, hanem Franciaországban nem kapott rá engedélyt, hogy azokat kiállíthassa. * Münchenben egy meghiúsult párbajról beszélnek. Pocci gróf, udvari ember, és ismert költő egy „karácsonyi dalt“ írt, melyben több helyt előjött a szabadság szó. Ezért egy banketen Pfordten a költő grófot „udvari demokratának“ nevezé. Ezért a gróf megharagudott, és Pfordtent egy levél által kihívta. Pfordten azonban, (kinek már egy régebben történt párbaj sok bajt okozott) azon véleményben volt, hogy állásának tartozik vele: ez ügyet más úton egyenlíteni ki, így a párbaj elmaradt. * Vapenau Gusztáv :Dictionaire des contemporains“ című műve (1800 sűrűn nyomott lap ára 25 frank,) nagy keletnek örül. Pedig nem nagyon érdemli, mert ha más nemzetek férfiait is oly hibás adatokkal ruházta föl, mint a magyarokat (Józsikát, Eötvöst sat.) akkor az egész mű nem egyéb mint egy hibatár. *Thakeray, a híres regényíró a harrowi iskola tanulóinak e napokban fölolvasást tartott „III. György kora és udvara“ fölött. A hires író azon Dr. Thakeray utódja, ki 1740-- 1760-ban a harrowi iskola igazgatója volt. * Fraikin brüsszeli szobrász műtermében egy életnagyságú Venust ábrázolnak. Venus egy kagylóban áll, melyet Amor nyilazóivével hajt, s fátyola vitorlát képez. — Fraikin a fór * Az emlékiratból vett közlemény nem sokára napvilágot látand. Szerb. mák mestere, ő bírja a görög kellemet, s mint mondják, a belga földön még ily szobrászi mű nem született. *A párisi Lambert-hotelben , hol Czartomsky herceg lakik, évek óta szokásban van vásárt tartani, a külföldön levő beteg és szűkölködő lengyelek fölsegélésére. E „lengyel bazárban“ lengyel úrhölgyek szoktak árulni. E vásár néhány nap előtt ment véghez, s föltünőleg sok orosz volt látható, kik a jótékonyság e munkáját ezúttal nagy részvéttel karolták föl. Nemzeti színház. Márc. 7. „IV. László“ — Dobsa Lajostól. E sok költészettel irt történeti színműnek ma is szép közönsége volt, s kivált a karzat egészen megtelt. Átalában azt hisszük, hogy ha az előadandó színműveket gondosabban válogatnák, s színészeink a drámai jellemeket több lélekkel ábrázolnák, a drámának mindig szép közönsége lenne. A mai est élvezetes volt. Valószínűleg még a bírálók is szépen mosolyogni fognak, midőn színi tudósításaikat írják. Dicsérni fogják (mert az ő mosolyguk a dicséret,) a szép erővel irt művet, a „szép számú“ közönséget, mely figyelt és tapsolt, s a szereplőket, kik gondosan játszottak. E szereplők közt a hölgyeké volt az elsőség, t. i. a Jókainéé és a F. Munkácsy Flóráé. Az első Eduát most is erőteljes pathoszszal és méltósággal személyesíté Munkácsy Flóra mint Ayda legérdekesb színpadi alakjaink közé tartozik, ki ez érdekel nem csupán festői szép arab jelmezének, hanem főkép érzésteljes játékának köszönheti. * Márc. 8-kán : „Alvajáró,“ opera 3 felv. . Elviro szerepében Reichel úr, mind vendég lépett föl, de fátyolozott, érctelen hangjával nem igen hatott a közönségre; van azonban Reichel úr hangjában sok érzelem, s képesség a színezésre, ami neki a hangversenytermekben sokkal több sikert biztosítana,mint a színpadon. Hollósy L.-né elnézést kért, s az előadás alatt láthatólag gyöngélkedett.Kőszeghy jól énekelte szép kis szerepét. A karok igen lanyhán működtek. Nyílt posta. K. Ilma úrhölgynek, Feydeau „Fanny“jának közlésével azért késünk, mert nem tudjuk, hogy nagyon is párisias világnézete miatt megnyerné-e anyira olvasóink tetszését, mint „Colomba.“ Egyébiránt érdekes regényeket jövőre is mindenesetre közlendünk. A „Hölgyfutáron“ kívül léteznek még a következő szépirodalmi lapok: „Nővilág“ szerkeszti Vajda János , „Napkelet“ szerkeszti Vakot Imre, „Divatcsarnok“ szerkeszti Szilágyi Virgil, „Szépirodalmi közlöny“ szerkeszti Székely József; vannak azután úgynevezett ismeretterjesztő lapok is, részben szépirodalmi tartalommal, minek: a „Vasárnapi és Két garasos újság“ aráz Pákh Albert, emez pedig Vas Gereben szerkesztése mellett; „Kalauz“ szerkeszti Magyar Mihály, „Hírmondó“ szerkeszti Hajnik, sat. A tudományos irányt az igen jeles „Budapesti szemle“ képviseli, szerkesztője: Csengeri Antal; van aztán egy karrikatúrás lapunk is, az „Üstökös“, mulatja vele magát: Jókai Mór; nem sokára pedig a „Délibáb“ hamvaiból föltárnád : a „Nefelejts“,szerkeszti: Bulyovszky Gyula, expediálja: Friebeisz Ferenc. Vidéken léteznek: a „Győri“ és „Kolozsvári Közlöny“ az előbbi , Zetyko, az utóbbi Dózsa Dániel szerkesztése mellett. Íme — amenyiben tudomásunk van a részben szépirodalmi vállalatok létszámáról — teljesítettük nagysád kivonatát. Ivánra. Nagysád előfizetését nem kaptuk. Kérdést tetetünk az illető könyvárusnál.