Hölgyfutár, 1859. január-június (10. évfolyam, 1-77. szám)
1859-05-03 / 52. szám
Egy kis világutazás. (Melyet Náprádi V. Z. tett közelebb Pakstól S7. Pétervárig, s onnan le Kairóig, noha egész utazása alatt Marosvásárhelyről ki sem mozdult.) Mielőtt a nagy útra indulnánk, kövessünk még el M. Vásárhelyen egy jótékonysági cselekedetet, s vessünk fátyolt a , ho 11 a féle hangversenyre, és a Lhotta-Pepita táncelőadásra ! Kicsoda és micsoda ezen Lhotta? Gróf, báró, nemes ember, polgár vagy paraszt ember? 1856-iki március 16-kán kelt hitelesített bizonyítvány szerint hercegi kamarai énekes, a prágai conservatorium és a salzburgi mozarteum incorporált tagja, ki kedves élete párjával Lhotta Emmeline asszonysággal Melpomene és Terpsychore ,továbbá a marosvásárhelyi műpártoló közönség erszénye) tiszteletére zene- és táncelőadás r ejtélyt rendeze az Apollóban. A közönség annak rendje szerint megjelent és az első ének darab, meg az első tánc után, szerencsésen meg is szökött. A tisztelt művész pár, másnap reggel hasonlót tett. Egy végig ott maradott ismerősünk következőleg bírálgatta az egész estélyt: az énekes csakugyan kamarai énekese lehetett vamelyik főúrnak, hanem 013 formán, hogy alkalmasint csak a fáskamarában énekelgetett , a táncosnő működése pedig akként jellemzendő, hogy az „El Olé“ végén állva, a „Madrilena“ végén a földön feküve maradt; anyit tudunk, hogy sem Krapfelmayereket, sem Stampflbubereket, sem Seniora Pepita mein Name ist Mayer-féle enthusiastákat nem teremtett. Vessünk — mint mondánk — fátyolt a csalódás ezen estéjére, és menjünk Blank plasticai világkiállításába. A la bonne hieure ! Tisztelet, becsület! Ez már megérdemli a fáradtságot és a megnézést. Kevés kivétellel mind, egytől egyig a leghíresebb párisi és londoni stereoscopok , Bertrand és Fenier jeles művei néhány perc alatt a régi és új világot, a gőz által eszközölnél nagyobb sebességgel utazhatjuk be! Mily élethűség,mily természet hűség a legparányibb részletben is! Most vagyunk az egyiptomi pyramisok tövénél a forró homokban , hol a fényképészet csodás tökéletessége által visszaadott napfény vakítja szemünk világát, majd megint farkasbundába szeretnénk burkolódni a Montblanc jeges csúcsán. De szakasszuk félbe saját elmélkedésünk fonalát, hadd szóljon*) helyettünk a bőbeszédű berlini tulajdonos, Blank Theodor: — Uraim és hölgyeim! (Látszik, hogy nem született francia, mert az uraknak ad elsőséget.) A tökéletesség netovábbjáig vitt természetim rendkívüli látvány: Párisi! ! Indokolt feszültséggel tekint most egész Európa egy városra, ezen város pedig a jelenkor Baby Ionja, Páris, melyet egy ember hatalmas parancsszava merőben újjá alakított. — Kedves kötelességet vélek teljesíteni, midőn e világvárosnak, taval ápril 5-kén megnyitott „Sebastopol“ nevet nyert uj boulevardját közszemlére teszem ki. Messze vinne felszámlálni a tömérdek sok utcát, melyeket III Napoleon terve keresztül vitele érdekében lerontatott Lerontana pedig nem csak azért, hogy Parist a párisiak költségén szépítse, hanem főleg azért, mert meggyőződve lévén a felől, hogy a Franciaországban uralkodó központosítási rendszernél fogva Franciaország ura csak az lehet,aki Parist szorítja vasmarkába, hogy egyfelől netaláni utcai zavargások esetében a lerontott zúgutcák által nagyon könnyítve volt torlaszemelést gátolja, másfelől pedig, hogy saját ágyúi csend-helyreállító működésének akadály nélkül való tágabb tér nyíljék. Elég lesz: az oroszok fölött Sebastopolnál nyert győzelem emlékére elnevezett ezen boulevard nevezetességei közül azon egyet említeni föl, hogy hosszában egy vendéglő épül, mely tízezer vendéget fogadhat magába egyszerre, és láthat el minden kigondolható kényelemmel; szóval, mindenesetre nagyobbszerű hotel , mint az „arany keresztmely magában véve ”.Vásárhelyre nézve elég elegáns hely, kivált miután Schönstein a szobákat ízletesen kifestette, és melynek földszinti helyiségeiben világkiállításom látható. — Meine Herren und Damen ! A szélsőségek gyakran érintkeznek ; most szemléltek meg egy boulevardot Párisban, mely a muszkák kudarcát az örök emlékezetnek adja át. Mi természetesebb, minthogy Moszkvába rándüljünk! Moszkvába, az oroszok szent városába, hol a hadak szeszélyes istennője az újabb kor legnagyobb és legbizakodottabb hadvezérének és hódítójának, I. Napóleonnak egy „megállj !“ ot dörgött fülébe. Moszkvába, hol a lakosság fanatismusig vitt hazaszeretete fölhevülésében házait, mindenét a pusztító tűzvésznek martalékul átadó, megmutatni akarván ezáltal, hogy a meggyőzhetlennek vélt hadvezér sem dacolhat büntetlenül az elemek hatalmával, kényszerítvén öt, a kereszténység legóriásabb harangja alázuhanása mellett a Kremlből futni, és az itt látható hírneves Pitrovski-palotában menedéket keresni, és innen is kiűzetve, a Berezinába veszni látni a hatalmas „grand’armée“ babér aratott vitézeit! — Uraim és hölgyeim! Im itt a semmeringi vasút, bécsi munka; itt a krinolin tréfa, Bertrand remekműve ; ez a kedves siervaisi fürdő; ez III. Napoleon díszteremé, Ferrier mestermunkája; München, Stuttgart, San Francisco, Turin, Bécs, Sz. Pétervár, Athén, az Acropolis, Stambul, Kairo sat., ezen darabjaimat Pesten is mutattam a „Tigrisében; átalános elismerést arattam. Brassóban a híres költő Palme is megdicsért, a „Kronstädter Zeitung“ 137 sz. Satellit-jében, hanem anyiban hibázott, hogy fényképeimet így magyarázta: „ezen képeket stereoscopoknak nevezik, mert a tárgyakat az optika által testesítik, és természetbűn élünkbe állítják;“ ez nagyon hibás definitio, mert az én képeimet photographiáknak nevezik, melyeken a tárgyak a stereoscop által (a stereoscop csak a készlet neve) plastikailag, tehát természetbünelünkbe tűnnek. Könyveket írhatnánk, ha mind azt följegyeznők, amit Blank úr elbeszélt, de miután látjuk, hogy rövid tárcalevélbe nem foglalhatjuk, hagyjuk a csalóka photographirozott világot, és lépjünk ki a pezsgő élet zajló színhelyére. (Majd a m -vásárhelyi tárcában.) Budapesti Mrli&rang. f Irodalmunkban - kevés kivétellel— majd minden várr a 1a 101 zajosan kezdenek, lankadtan folytatnak, és szomorún végeznek. Az első évek érdekessége rendesen a közrészvétbe vetett reményt, az utasok a szomorú csalódást képviselik. Ily körülmények közt jól esik látnunk egy tudományos vállalatot, mely füzetről füzetre mindig érdekesebbé válik, s a folytatás egyre pótolni igyekszik a hiányt, mely a kezdetben mutatkozott. Csengery Antal „Budapesti szemléjét“ értjük, melyből a XVI. és XVII. füzet együvé borítékolva e napokban jelent meg. Tartalma a tudományos és szépirodalom barátait egyformán érdekelheti, s becsületére válik a magyar tudományosságnak. Szabó Károly „A magyar vezérek korát“ folytatja, Szász Károly Lewes gyönyörű életrajzát „Goethéről.“ Pauler Tivadar „A nemesközi jog történetét.“ Erdélyi János „A legújabb magyar líra“ ismertetését kezdi, Lukács Móric „A román nyelvek alakulását.“ Az irodalmi szemlében kiváló érdekű Salamon Ferenc második közleménye „Petőfi költeményeiről.“ A magyar tudományos akadémiának egy bő rovat van szentelve, mely érdekesen közli az egylet tevékenységet és osztályülési előadásait, sat. Szóval e vállalat pártolása a közönség részéről nem áldozat, hanem — kötelesség. Az újabb tíz füzetes folyam előfizetési ára — tíz forint. A „Magyarország családainak“ ötödik kötetéből az első és a második füzet, egy szállítmányban megjelent. Úgy látszik , Nagy Iván nem fárad ki e nagy munkából, mert vállalata füzetről füzetre mindig érdekesbbé válik, s Rátli Mór szép szolgálatot tesz a hazai irodalomnak annak kiadása által. E füzet tartalma : Frangepán — Ghiczy, és az e betűk közt eső családok. Bárha mindegyiket oly alaposan és érdekesen ki lehetne dolgozni, mint ahogy a Ghiczy-család van. „A kegyeletek oltára“ épülni kezd, a történelem drágakő-darabjaiból. Az első füzet már megjelent, melyet Boross Mihály ismert írónk „elhunyt szülei emlékének“ szentel. Mi pedig ajánljuk az ifjúságnak, mely jó példákat vehet az itt közlött apró életrajzokból, és sok oldalról megismerheti a családi kegyeletek szépségét. E vállalat Osterlamm Károly könyvárus tulajdona. • 1Hofbauer Zsófia új alténekesnőnk először holnapután fog föllépni „Marillában,“ másodszor pedig „Tell Vilmosban,“ midőn a címszerepet Stighelli fogja énekelni. Zöldi föllépése a „Cigányban“ a jövő vasárnapra maradt. Wallishauser bécsi könyvkereskedő, fölszólita a magyar kiadókat, hogy kiadmányaikból hozzá példányokat küldjenek. A kir. fővárosban anyi magyar főúr, iparos, hivatalnok és tanuló ifjú lakik , hogy e vállalkozásnak szép sikere lehet — irodalmunkra nézve. f Prónay Gábor bárót, a szépművészetek ismert barátját az a kipótolhatlan veszteség érte, hogy édesanyját, Kubinyi Rozá- fa asszonyt, ki erényekben lefolyt nyolcvanöt évet élt — múlt hó 27-én elveszté. Áldás emlékére. f Nagy Jakab tilinkó-művész zajos föllépései után, azt írják Erdélyből, hogy ott többen is vannak, kik a hat lyukacsos kis tilinkót mesterileg kezelik. Ilyen Kolozsvárt egy árpástói Sándor Máté nevű fiú is, ki a magyar dalokat és indulókat szintén művészileg furulyázgatja, főnök ismerik „a legszebb szemeket“, nem azokat értve, melyek a bizalom óráiban oly szelíden tudnak mosolyogni, hanem azt a népszerű német népdalt, melyet a zongorák, órák, verklik és koncertisták oly gyakran zengedeznek. E szép dalt S t i g b e 11 i úr, a nálunk vendégszereplő tenorista szerző, kinek igen magas hangja, s ebből folyólag igen magas követelései is vannak. A Bolond Miska „albumából“ a negyedik füzet megjelent. Van benne egy pár jó adoma, egyéb semmi Legjobb az a párbeszéd , mely egy hatalmas úr és az ő alázatos szolgája közt foly. Hatalmas úr: Nos, én ma éjjel önrül álmodtam. Az alázatos subalternus: Ezerszer *) Az az hogy szólhatna, ha anyi ismerettel bírna, s oly elmésen tudná forgatni nyelvét, mint Náprádi a tollat. Szerk. 439 TÁRCA.