Hölgyfutár, 1859. július-december (10. évfolyam, 78-156. szám)

1859-08-11 / 95. szám

s Pompéry János a P. N. volt ügyes újdonságírója, megszűnt az említett lap mun­katársa lenni, s életbiztosítási tanulmányainak folytatása végett Triesztbe utazik. A P. N. új­donságait jövőre a mi igen kedves tudós ba­rátunk Greguss Ágost írja, az operabírálatok vezetésével pedig — a­mint látszik — Kövér Lajos van megbízva. A­z Beszélik hogy Nagy-Várad mellett vasúti szerencsétlenség történt, mely sok en a­ber életébe került. Bárha alaptalan hír lenne, azonban úgy tapasztaljuk , hogy a rész hír rendesen megvalósul , csak a jókban szoktunk többnyire csalódni.­­ Közeledik az augusztusi vásár, s ve­le megkezdődik a naptárak árja. Az első Szé­kes Fehérváron jelent meg, s szerkesztő: Kör­nyei János, ki természettani közleményeket szokott írni.­­ s Oroszországról panaszkodnak, hogy már is vége van a rövid nyári álomnak, hideg szél fú, s egész világ­palotáiban jár. — Konstantinápolyban is a fölött sopánkodnak, hogy az időjárás ott nagyon hüvös. Mi pestiek — ellenkezőleg — a hőség ellen panaszko­dunk. Szóval az is baj, ha tran, az is baj ha nincs.­­ L i­s­z t a cigányzenéről írt könyvében írja, hogy az úgynevezett magyar nemzeti ze­ne tulajdonképen nem is a magyarok sajátja, hanem a cigányoké. Azonban vigasztalásképen hozzá­teszi, hogy Magyarország e csodás ze­nének ápolója és megtartója, s így ahhoz bizo­nyos tekintetben közös joga van. Liszt feledi, vagy nem tudja, hogy nemzeti zenénk hősei közt sokan vannak, például Lavota, Ruzsitska, Csermák sat., kik nem voltak cigányok. E mel­lett cigányzenészeink nem teremtik, hanem csak szépen játszák magyar dalainkat, az ere­deti nemzeti zenét Úgy látszik, Liszt erről is megfeledkezett.­­ A Beleznay cirkus primadonnája: Laura. Kedves kis majom, s még csak meg sem neheztelhet e kifejezésért, miután valóban ma­jom. Azonban úgy lovagol, úgy ugorja az ab­roncsokat, mint maga miss Ella. Ügyességeivel egészen boldoggá teszi a kis és nagy­­ gyer­mekeket.­­A külvárosokban „Damen-soirée“­­eket hirdetnek. Ez azonban nem azt teszi, hogy a a dánák valami táncteremben összejönnek, és kivilág­os kiviradtig táncolnak, hanem hogy­­ egy tiroli dáma szivrehatólag guitározik, a má­sik mellette torka szakadtából jodlirozik, az érdemes publikum pedig e hangok mellett issza a sört, a­hogy csak tőle telik. Mindezt azért mondtuk el, nehogy egy egy táncszomjas vi­déki lányka megirigyelje a „boldog pestiek“ helyzetét, kik még a meleg nyáron át is egyre spirceznek.­­ A hazatérő sebesült harcosok iránt mindenfelé illendő emberbaráti szeretet és részvét nyilvánul. Sok adakozás foly be ré­szükre. Többi közt Karácsonyi Guidó gróf is ezer ftút és tizezer szivart ajándékozott nekik.­­ A dalárda mulat jövő hétfőn csakugyan megteszi a visegrádi kirándulást. Az elutazás reggeli hat órakor történik gőzö­sön ; tiz órakor vokal misét tartanak a vise­grádi kápolnában; tizenkét órakor a terítékhez ülnek a hajón, aztán átmennek a Migazzi várba, s esti hat órakor vissza. Jegyeket minden da­lárda-tag válthat a nemtagok számára is más­fél új úton. Az utazás vidám, zajos lesz. A meg­jelenésre kürtszó, a terítékhez a gőzös csön­­getyű­je által adnak jelt. Egy katonai zenekar is csatlakozik a kiránduláshoz. Szóval e napot alig lehetne kellemesebben eltölteni. Fordul­­junk tehát a társulat titkárához Krenner Ká­roly úrhoz (nagyhid utca 3 sz.) kinél szombat estig kaphatunk jegyeket.­­ Ménfőn Györmegyében a múlt hó­napban érdekes arany lakodalom történt, B­e­­zerédi Ignác udv. tanácsos úr és neje, Vidék, mely alkalommal a nagy zenekar szebbnél szebb darabokat adott elő. Az é­venkint előforduló „Magyar öröm­­ünnepély“ a soproni ág. hitv. főtanodai if­júság által ez idén is julius harmadikán, d. u. 5 órakor, a csinosan elrendezett főtanodai nagy teremben tartatott meg. A nagy terem falait Vörösmarty, s Petőfi életnagyságú, s a neve­zetesebb magyar írók és irodalmat elősegítő férfiak arcképei, s „Mátyás“, és a „Hunyady­­ház“ cimű­ hazai képek — disziték. — A te­rem falain nagy betűkkel készült „Isten ho­zott“ felirat Üdvözlé a közönséget, mely nagy számmal jelentkezett, s az előadást figyelem­mel és méltánylással kíséré. A főtanodai, Zsar­novitzky György főgymnasiumi tanár vezény­lete alatt működő énekkar „Magyarország édes fia vagyok én" címűt négyesbeni karénekkel elkezdé az ünnepélyt, mire a szónoklatok az első részben e képen következtek : „Tudomány a magyarnak“, folyó beszéd, Kund Samutól; „A pataknál“, lantos költe­­m­ény, Torkos Lászlótól; „Napkeletkor“, lan­tos költemény, Koch Adolftól; „Vilmos bátyám­hoz“, költői levél, Lehr Zsigától; „Alkonyat kor“, lantos költemény, Illés Károlytól; „A rész S o p r­o n ”, julius 20. Az itteni ev. kec. főtanodában (mely nyilv. főgymnasiumból, theologiából és seminarium­­ból — tehát három különlévő, de egy célra tö­rekvő intézetből áll, — a menyibenMiind a há­romnak célja a hazának haszna^ulgárokat, az egyháznak jámbor és istenfélő^rSakat ne­velni) alig van ifjú, ki a magyar irodalmat* ne pártolná, mi már abból is kitűnik, hogy ma­gyar irodalmi* lapok, füzetek, könyvek, szályo­­san járnak a tanodába; e részben a tanári­ kar is jó példával menvén elől. A theologiai fő­­gymnasiumi ifjak már több évektől fogva ma­guk is szerkesztettek két folyóiratot, mindiz a világrend ellenében lehetetlen“, Thebusz egyikből egy egy példányt a tanári karnak át­nyújtván, a másikat a dolgozó- és olvasó ta­gok között köröztetvén. Ezen két folyóiratban sok jó prosai és költészeti munkát és bírálatot lehet olvasni. — Volt e tanodában sok oly ifjú, ki a rendes iskolai tanulmányokon kívül, a műénekléssel is örömmel foglalkozott, mi leg­inkább abból tűnik ki, hogy a főtanodának 50 tagból álló énekkara volt, mely fölváltva Ki­rály József Pál főgymnasiumi igazgató és Zsar­­novitzky György főgymnás­ tanár által heten­kénti két órában oktattatott, a német tárgya­kat Király­ig, a magyar tárgyakat Zsarno­­vitzky J. vezeté. Volt e tanodában sok oly if­jú , ki a kötelezett tantárgyakon kívül, zené­­szeti hangszerek betanulásával foglalkozott, mi kitűnik abból, hogy ez idén a tanodában három zenekar létezett: a nagy zenekar — theologiai és főgymnasiumi ifjakból, mely ez idén igen tökéletesíté magát; a kisebb zene­kar némely főgymnasiumi és al-gymnasiumi if­jakból állott. Végre a képezdei zenekar, mely némely seminaristákból és praeparandistákból állott. Mind a három zenekar az igazgatóság tudtával és engedelmével gyakorta magát. Volt ez idén sok jó zongorázó ifjú, mi leginkább ab­ból tűnik ki, hogy egy évben sem lépett föl oly sok zongorázó ifjú a „Hála-ünnepél­yen“, mint az idén. Voltak oly ifjak is, kik, magán­körökben , hölgyek társaságában, (mint már némely lapokban is említve volt) fölolvasáso­kat tartottak és húsvétkor egy igen tisztelt csa­ládnál „Pál fordulása“ című­ színdarabot szép számú vendégkoszorú jelenlétében köz­­megelégedéssel adták elő, több kisasszony hoz­zá­járultával. Az előadásban működtek : Sz. L., T. J és T. F. kisasszonyok. József napján több képezdei növendék Vahot Imre „Országgyűlési szállás“ színmű­vét adá elő. A színpad a képezdei csinosan el­rendezett étteremben volt fölállítva, hol midőn a szép számú vendégek beléptek, megszólalt a képezdei zenekar által előadott kedvenc ma­gyar induló. Azután „Népek nagy istene“ szép fohász adatott elő zenekísérettel Zsarnovitzky­­tól. A színi előadásban több kisasszony (P. I. — K. L. — T. M. k. a.) vett részt. A fölvonások között a képezdei zenekar játszott, s az előadás : „Örök üdvösség“ című karénekkel rekesztetett be. Az egészből kitet­szett, hogy menyire szeretik mind ifjaink, mind a kisasszonyok a magyar irodalmat, s a mű­vészetet, mert a darab eljátszásában, a legna­gyobb igyekezetét tanúsították. A színi előadás a közönségnek tetszését megnyerte. A próbák úgy a színdarabban, mint az énekben és zené­ben Zsarnovitzky György, gym. tanár jelenlé­tében tartattak. Azután volt egy kis tánc is, Jánostól; „Kedvenc dalom“, lantos költemény, Bauer Adolftól; „A fazekas“, költői beszély, Szalay Józseftől. A második részben változa­tosság kedvéért, a nagy zenekar lépett föl, szép lassú és friss magyarokkal, melyek nagy tetszést nyertek. Ezután következtek a többi szónoklatok: „Emlékezés Humboldt Sándor­­ra, folyó beszéd, Kolbenheyer Ferenctől; „Átok és áldás dombja“, néprege , Turcsányi Endré­től; „Az ifjú vágya“, lantos költemény, Hor­váth Károlytól; „Az ifjúkor szépségei“, folyó beszéd, Poszvék Sándortól; „A hazatérő ka­tona“, nép­románc, Pec Ernőtől; „Kinizsy ifi -­köve“, ballada, Karsay Gyulától; „Ábránd“, lantos költemény, Hirschler Samutól; „Búcsú a tanodától“, lantos költemény, Magassy Dé­­nestől. Az előadás, helyes, élénk, és készültséget tanúsító volt. Mindenből az tűnt ki, hogy a sopronyi főtanodai ifjak érdemes fiai e hon­nak. Az örömünnep az ifjúsági énekkar ked­venc kardalaival: u. m. „Búsan, búsan szól a harang temetnek“, és „Anyám, édesanyám mit miveltél velem?“ című­ énekkel fejezte­tett be. Az ifjúság e szép törekvése maradjon meg ezentúl is! -------kb. 785 szül. Bezerédi Anna nagy társaság je­lenlétében tárták meg e ritka szép családi ün­nepélyt. Az ősz pár aranynászát Deáky Zsig­­mond fölszentelt püspök úr áldá meg. A vő­fély ugyanaz volt, ki ötven év előtt: Gyulai Gaál József. A nyoszolyó leány, a vőfély testvére özv­­ipeki Balázs Józsefné szül. Gaál Anna még szintén él. Ez aranyla­­kodalomra minden ismerős áldása szállt; a boldog öregek ötvenéves frigye a legboldogabb házasság példánya . Miskolc, aug. 1. Ma délután 2 órakor a vészharangok kon­­gása, és a megdöbbentő „Tűz van“ kiáltozás riasztá ki a saharai forróság elöl hajlékaikba vonult lakosokat. A város középpontjához leg­közelebb eső részen, a Major utca végén gyűlt meg egy gabna­asztag, szoros helyen, melyet sok apró szalmafedeles ház környez sűrű cso­­portozatban. A szél a városnak fújt, s rekkenő volt a hőség, — mindkét elem hatalmas táp­lálója a tűz gyors elharapózásának. A rémü­let és levertség, mely az arcokon mutatkozott, nagyon is elárulá azon közaggodalmat, hogy a várost borzasztóan sújtott 1843-ks csapás is­mét bekövetkezhetik. Ugyanazért fölhábo­rodott tengerként hullámzott a megriadt nép­tömeg a vész helyére. Kezdetben csüggedezett a remény , míg nem a lakosoknak a tűzoltás­ban anyiszor tanúsított elszántsága gátat ve­tett a vész terjedésének. A sok közöl egyesek tetteit nem emelhetjük ki, mert a­hol buzgó együttműködés szüli a dicső eredményt, ott közös a dicsőség. Hanem néhány ember élete megmentését némileg Ray János ügyvéd éber maga föltalálásának tulajdonítják, a­ki látván, hogy az égő házak egyikének leszakadt zsú­­pos eresze már teljesen elzárta a bennlevőket, egy kemény fejszevágással feszítette ki az ab­lak vasrostélyzatát, s úgy húzták ki az abla-

Next