Hölgyfutár, 1859. július-december (10. évfolyam, 78-156. szám)

1859-10-06 / 119. szám

kell mutatnunk. Ez Bartalus István, kinek „Egy bukott zenész élete“ cimk nagyobb elbeszélését mai számunkban kezdjük meg. Bartalus neve ismeretes a zenész világban. Több év előtt zongora-hangversenyei, és sikerük magyar zenekölteményei által tűnt ki. Folytonos zenetanulmányai mellett azonban mindig nagy előszeretettel tanulmányozá a külföldi remek, és a hazai jobb írókat is. Tavaly a Sz. Közlönyben megjelent elmés és tanulságos „Zenészeti levelei,“s a politikai lapokban közlött bírálati és művészeti értekezései után több felől kapott buzdítást, hogy irótollát ne pihentesse. Hivatottságának és e buzdításnak köszönhetjük ez újabb művét, mely valóban sok tehetséget tanúsít. Bartalus e művet „azon reményben írá, hogy közrebocsátása által játékszerekkel tanító rendszerünknek hasznos szolgálatot teend,és az olvasók bizonyosan sok élvezetet fognak találni e tollrajzokban, melyeket a kedély melege és a humor szikrái világosítnak meg. A szerelmi történetek Eduardo Kunigunda-féle egyhangú változatai után, jól fog esni a zenészvilág eredeti alakjaival találkozni. Atalában Bartalus, ki zenészvilágunk első bajnokairól Csermák, Lavotta és a többiekről is írni szándékozik, olyanforma helyet foglalhat el irodalmunban, mint a franciáknál Berlioz, ki egyik héten egy Szép zeneművet, a másikban egy szellemdús könyvet ír. Jeles Svastits Jánosunk hat legszebb darabja, u. m. „Huszár-csárdás“ „Hangbokréta-csárdás,“ „Récsei emlék,“ „Ida csárdás,“ „Balta vári emlék“ és „Széplakiemlék,“ — melyek egy gyászos emlékű kiadó által adatván ki, sokáig nem voltak keletbe bocsátva — most már megint kaphatók, Rózsavölgyinél 1 ft. 50.kron. Csekély arenyisok igazi jóért. f Markovics Ilka fiatal énekesnő — újabb értesítés szerint — maholnap megérkezik a nemzeti színházhoz, s első föllépése a jövő hét elejére van kitűzve. f Tóth József, jutalomjátékául Shakspeare remek „III. Rikhardját“ választá. E nagy tragoediát Ira Aldridge vendégszereplése óta nem láttuk. Anyival nagyobb érdekkel várjuk most. f Örvendetes hírképpen írhatjuk, hogy színházunk volt tagja, K o r c se k Leopoldina k. a. az orvosok gondos ápolása folytán, teljesen fölgyógyult. f A „Nefelejts,“ feledhetlen Hegedüsnénk photograph-arcképével fogja megörvendeztetni előfizetőit. Most már háromféle arcképe lesz. Első nagy arcképét a „Hölgyfutár“ adá ki, a másik kisebbet a „Nővilág.“ E photograph képet a Telepy festménye után, mely a művésznőt egy liget zöld lombjai közt ábrázolja, Beszédes Sándor árnyképész készíti, 8 olyan nagyságú leend, mint az említett divatlap alakja. A váci püspök úr, az elhanyagolt Migazzi-kastélyt, hová a dalárda kirándulásokat szokott tenni, egészen megnyitatja, 8 elvadult kertjét szép parkká rendezteti, mégpedig a jövő tavasszal. Kár is lett volna ez őshirü kastélynak porrá leírni. A Dumas hires „Kameliás hölgy“ regényét, Lampel Róbert csakugyan önállólag is ki fogja adni, azon fordításban, melyben több év előtt a „Hölgyfutár“ közlé. Fordítója: az irodalmi műveltségéről ismert Babos Pál. s Nyizsnyai Gusztáv szép tehetségű dalköltő, megkezdé összes zeneműveinek kiadását. Az első füzet címe : „Dalvirágok, Petőfi Sándor ismeretlen sírjáról.“ Van benne tizenegy dal. Egy kis furcsa történetet mondunk el, mely mutatja, hogy nálunk némelyek mint ismerik első rangú költőinket. Van nekünk többi közt egy jeles költőnk, aki egy időben — a korviharok után — kénytelen volt elhagyni eddigi jó hivatalát. Egy ismerőse, a ki magát „műveit“ embernek gondolja, megszólítja: „nos barátom, mit fog már most tenni?“ — „Pestre megyek — mondá a költő — s írogatok.“ — „A bizony jó lesz, — viszonzá a derék úr — önnek igen szép írása van, megélhet belőle.“ Azt hitte a jámbor, hogy a költő, ügyvédek számára készül másolgatni, mert nyilván nem is tudá, hogy ez az egyszerű ember oly műveket szokott írni, melyek egyik legnagyobb díszére válnak a magyar nemzetnek. f A pesti ügyvédi kar, okt. 2-kán Agárdy Mihályban egyik derék, lelkes, közügyekért buzgó és ritka becsüetességü tagját veszté el. f Hány ember vágyik rá és el nem éri, a mit egy csomó tiszai hal közelebb elér, a nélkül, hogy vágyott volna rá valaha. T. i. meglátni a szép , híres Franciaországot. Szegedről nevezetesen halakat szállítottak oda, hogy a francia folyóvizekben meghonosítsák. Vigyenek aztán egy pár halászt is, hogy oly jó „paprikás halat“ készítsen a francia gourmandok számára, aminő most minden pénteken a Zrínyi sörcsarnokban kapható. f Ki egy Pesten van, s új aratógépet talált föl. Azt mondják, hogy e géppel egy ember két három óra alatt egy holdat learathat. f Beszélik, hogy Hauser, a híres hegedűművész, ki még Ausztráliát is behangversenyezte, közelebb szülővárosába Pozsonyba érkezik. Akkor bizonyosan Pestre is lejön, hűséges és beszédes kísérőjével, a hegedűvel. Egy érdekes arany lakodalomról értesít a B. H. Dévényen (Pozson megyében) — írja — Artner Pál és Cecília házastársak sept. 29 én arany menyegzőjüket ünnepelték. A férj 78, a nő 70 éves, a szent házasság rózsaláncait minden szakadás nélkül 52 éve viselik. Följegyzésre méltó, hogy a vőfély neje, ki 1807 ben is jelen volt az esküvőn, most is mint nyoszolyó asszony vett részt; és az a fiú, ki akkori szokás szerint egy virággal koszorúzott boros kancsót vitt a nászmenet előtt a templomba és vissza, most is vitte azt, csak hogy ez a kisfiú most — 60 éves. Az egyházi szertartást víg lakoma és tánc rekeszte be. A nádor-vendéglő első emeletében bizonyos Fridrik úr, optoplastikai világkiállítást mutogat. Az őszintébb időkben az effélét panorámának nevezték. 976 Vidék, Szeged, octóber 3. A mi csinos színházunk is ebül van most. — Hol eddig „Hunyady László,“ „Zrínyi Miklós,“ „Egy Királynét“ sat. adták, ott most kutyák ugatnak, s majmok táncolnak; oda jutott a művészet temploma, édes anyanyelvünk iskolája, s nemzetiségünk egyik oszlopa — hogy kutya-majom „hetz“ színhelyévé törpült ?! — Az ilyféle komédiák piaci fabódéba valók. — Hahnel karigazgató urat pedig figyelmeztetjük , midőn kutyák és majmok ugrándoznak a színpadon, akkor ne játsza „Hunyady László“ indulóját, mert ha ő nem viseltetik is kegyelettel nemzeti zenénk iránt, mi nem tűrjük, hogy azt holmi kutya táncra használja föl. A helybeli nőegylet egyik fő oszlopát, éltető szellemét vesztette alelnöknő Kiss Emilia kisasszony, t. Kiss Károly úr, m. t. társasági tag nővérének halálával. Fáradhatlanul működött a jó lélek a kisdedóvás mezején, s e buzgalmának is jön áldozata , mert az utósó próbatét alkalmával meghitvén magát, innen következett közveszteségű halála. Pedig még fájdalmasan sajgott a seb, mely kedvencünk, a felejthetlen Hegedüsné halála okozott keblünkben. Nem emlékezem, hogy egyhamar leverőbb halálhír jött volna Szegedre, mint Hegedüsné kimúlta, s a nők sírva olvasták a „Szegedi Híradó“ tudósítását, s férfi is elég volt, kinek fájdalmas könyeket facsart ki szemeiből nemzeti színügyünk eme pótolhatlan vesztesége. Szabó, színtársulatával 20 előadásra Szabadkára utazott, s november elején ismét viszszajön Szegedre. Ezalatt itt bérlet készül számára, melynek kivitelén derék polgármesterünk buzgalommal működik Remélem, hogy a szegedi közönség kiteend magáért, s ekkor joggal követelheti majd, hogy Szabó is eleget tegyen kötelességének. Nem csak a kereskedők nevében, kiknek érdekükben van, hogy tudósításaikat minél gyorsabban megkapják, s nem csak a szerelmesek nevében, kik az epedve várt levélkék tartalmát szomjúhozzák , hanem a hírlap olvasó közönség részéről is köszönetet kell mondanunk azon intézkedésért, hogy utóbbi időben a levélhordozók számát egy gyes megszaporíták, különben is dicséretet érdemel a helybeli postahivatal, hogy hírlapok menesztésében visszaélés soha nem történik, s hogy azon hírlapok, melyekre nézve nem a postán történt az előfizetés, szintén oly pontossággal kezeltetnek, mint amelyekért percent jár a hivatalnoknak. Az ily lelkiismeretes eljárás pedig nagy ritkaság a mai világban .*) Keméndy: Veszprémvidéki levelek. X. September 24. A gyermekek önmagukkal is jótehetlenek, ugyanazért a szülei őrködő szeretet által virraszt fölöttük a gondviselés. A szülőknek soha sem szabad megfeledkezniük azon szép hivattatásukról, mely a gyermekeikre való vigyázásban áll. Ennek elhanyagolása nem egyszer termett már keserű gyümölcsöt, a gondatlan szülők büntetéséül, melynek fanyar izét egész koporsójuk bezártáig érezik. A gondatlanságnak Rátóthon (egy Veszprémhez közel levő helységben) ismét egy áldozata lett. Két család lakott egy udvarban, s az egyik családban egy eszelőd gyermek is volt, ki (állítólag megveretés következtében annyira megzavarodott, hogy orvosolni kellett, de azóta is többször mutatkozott rajta az elmeháborodás. A másik családban két kisgyermek volt, a kisebbik még bölcsőben fekvő csecsemő. Ezek szülei látogatóba átmentek a másik családhoz, s e látogatás ideje alatt az eszelős gyermek egy kezébe került késsel átmegy a magukra hagyatott gyermekekhez, s a bölcsőben fekvő csecsemőhöz közeledve, oly mozdulatot tesz, mintha azt meg akarta volna ölni. A csecsemő testvére (bár ez is kicsi volt még) a testvéri szeretettől bátorítva oda ugrik, s mert az erősebb kezet fönntartóztatni ereje nem volt, könyörgött az eszelősnek, hogy ne bántsa testvérét , egyúttal közbe közbe segedelemért is kiáltozott. Ez az eszelőst anyira felbőszíté, hogy késet — nem ugyan a csecsemőbe, hanem a védelmére sietett testvérbe, s úgy szúrta bele, hogy az esebben meg is halt. A segély későn jött, s az eszelőst — ki már ekkor magához tért — mint hallom, be akarták vinni Veszprémbe, de ez anyira visszadöbbent józan esze birtokában az általa elkövetett bűntény iszonyuságától, hogy már az úton szörnyet halt. De beszéljünk vidámabb ügyekről. A színészet mind inkább szélesebb körben pártoltatik, s ezt nem is lehet csodálni, ha meggondoljuk, hogy e különben is tehetségdús tagokból álló társulatnál vendégszerepel a nemzeti színház két sajnosan érzett vesztesége : Rét,hi és Szigeti. Az izraeliták f. hó 20-kán , igy az országos veszprémi vásár másod napján hozták meg uj rabbijokat. A fogadási ünnepély fényes volt. Két üdvözlő küldöttség ment a rabbi éleibe, az első, mely négy férfi s egy nőtagból állt. *) Valóban ritkaság, a ezért mi is őszinte köszönetet szavazunk a t. c. szegedi postahivatalnak. Szerk.