Hölgyfutár, 1859. július-december (10. évfolyam, 78-156. szám)
1859-11-05 / 132. szám
Kazinczy-ünnep Szegeden. Rég volt városunk oly átalános lelkesült- Bég színhelye, mint f. hó 27-én, midőn nyelvünk megalapitójának évszázados ünnepét ültük. A színházi bejárat mindkét oldalán lámpa csillagok égtek annak jeléül, hogy a kire emlékezünk, e hazának tündöklő csillaga volt. A színház kapuja fölött két életnagyságú angyal babérkoszorút tartott nemzeti szílobogókkal ékítve eme felirattal: „Kazinczy Ferenc évszázados ünnepe.“ A betűk szintén nemzetiszinűek valának és kivilágítva. A színpad, úgy a nézőtér fényárban úszott. A jobb oldalán Kazinczy képe életnagyságban (Joó Ferenc festész által híven találva, ki azt dij nélkül készité). A kép keretét természetes virágokból készült koszorú képezé, körülé magas fák s virágok díszében , az állvány talapzatánál eme fölirat: „Ki honáért élve, nemzetéért szenved, Évszázad után igy tiszteli a nemzet.“ A színpadnak átellenében a karzat homlokzatán Magyarország koszorúval kötött címere nemzeti lobogók alatt; a páholyoszlopok mindegyikén babérkoszorú hárományi gyertyalánggal , a nagy csillárt nemzetiszin-zászlókból koszorú övezző körül. Szóval a színház nemzeti „tündér-kastély“ jön. Előadatott: „Emlékbeszéd“ Kazinczy fölött Kölcseytől, fölolvasta Kempelen Gy. „A költő imája,“ szerző és fölolvasá Kmetty István. A költemény sikerült, s nem hiába szerző maga adá elő, hanem szívből is volt szavalva. „Szózat“, énekelte Pajor Anna úrhölgy, még pedig oly lelkesedéssel és anyi lánggal, hogy mindenkit elragadott. Minden szakadt meg új tapsvihart, és hangos hosszan tartó éljeneket idézett elő. „Kazinczy F. születésének százados évnapja,“ írta Losonczy László, szavalta F. Szabó Amália szivrehatólag és oly művészileg, hogy semmi kívánni valónk sem maradt. „A hazához“ magyar hangok, hegedűre szerző Hauser, játszotta Hahnel karnagy úr, oly kitűnően és elragadólag, hogy a közönség többször zajos tapsokban nyilvánítá tetszését. „Híradó és hírmondó,“ vagy: kinek van most jó dolga? Víg ruhába öltöztetett komolyságok, szerző és fölolvasta Keméndy. (Ezt — mások állításai után — mi dicsérjük meg. Szerk.) „Széphalom“ Kazinczy Jaka, költemény, irta Petőfi Sándor, szavalta Fogarassy Paulin k. a., még pedig igen csinosan. „Ereszkedik már a felhő népdal, írta Petőfi, zenéjét Egressi Béni, és „Rózsa,“ Kovács Endrétől, mindkettőt énekelte Pajor Anna úrhölgy. A közönség számtalanszor kihiva az előadót és újra kívánta hallani a dalokat. Mire ő Vörösmarty „Szózata“ első versét ismétlé, melyet a közönség kitörő lelkesedéssel fogadott. „Magyar hölgy“ költemény Garaytól, szavalta F. Szabó Amália kitűnőleg. Záradékul „Kazinczy Ferenc emlékezete“ pályakoszorúzott költemény Szász Károlytól, fölolvasta Kempelen Győző. A fulladásig telt színházban a közönség mindenkit szívélyesen fogadott, és megadá a megérdemlett jutalmat; fogadja Kempelen Győző úr is elismerésünket, a díszesen rendezett ünnepélyért. Színház után a casinói termek épen úgy mint a sétatéri sörcsarnok szorongásig megteltek vendégekkel, s tartott a vig lakoma reggelig. Hogy felköszöntések nem hiányzottak, képzelhető. Az első gróf Széchényi István, hazánk nagy fiára emeltetett. Keméndy, 1080 Október 27-dike Pápán. Városunk és vidékünk közönségét legelébb is ref.retanoda nagy teremébe húztuk össze, hogy százados ünnepét tartsuk meg azon férfiúnak , ki nyelvünk megváltója volt. Az idő nem a legkedvezőbb, de az alkalom a legszebb kedves vendégeink elfogadására, s főtanodánkban tartandó több ily kedves ünnepet, megkezdésére. A kikről csak tudtuk , hogy szeretnek nagy Kazincynkról, azon ifjúsággal együtt, mely mindig a leghűbb kegyelettel van nyelve és irodalmának bajnokai iránt — megemlékezni: azokat ez ünnepre d. u. hat órára mind meghívtuk. E célból szépen földiszitök elég nagy teremlinket. A nagy ajtóval szemben a belépő Széchényi Istvánnak, olajba festett életnagyságú arcképére tekinthetett, mit kasinónk szívességének köszönhetünk. Várady és Kazai, — tanodánknak két áldott emlékezetű jóltevője — volt ennek megfelelőleg átellenben látható. Az előtér pedig, a közönséggel szemben , egy szőnyegekkel beterített emelvényt mutatott, melynek mindenik szögletén egy egy borostyánnal körülfolyt, s kivilágított oszlop állt. Ez emelvény két oszlopa között volt Kazinczy képe gazdag borostyánkoszorúval körítve. — E főkép körül csoportultak, ízléses beosztással, íróink és más jeleseink arcképei. A megnyitáskor melegen ki volt fejezve, hogy az ifjúság Kazinczy emlékezetéért volt bátor összehívni a közönséget. E célra egy kis Füzeskét is adott ki, az ifjúsági könyvtár javára, melyet bátrak vagyunk a t. közönség becses részvétébe ajánlani, anyival és inkább, mert mi nem leszünk utósok, kik a fölállítandó Kazinczy szobor talapzatára letesszük áldozatunkat; a mint hogy arra már akkor is, midőn ez emlék eszméje először lett megpendítve, százhuszonnégy pengőt ajánlottunk, mint ezt akkor e lapokban is közzé tettük. De azok számára, kik e füzeiket nem látnák, írjuk ide az előadott darabokat. 1. Megnyitó beszéd: tartó Csepedi úr. 2. Szózat: éneklő az ifjúság énekkara. 3. Magyar költő Vörösmartytól, szavalá Nagy Ignác úr. 4. Kardal- nemzeties népdalokból. 5. Kazinczy élete: fölolvasá Molnár úr. 6. Kard al. 7. Kazinczy emlékezete Tompától szavaló Cibor úr. 8. Hymnusz: éneklő az ifjúság énekkara. Azon ihlet, mely az egész ünnepen megszentesitette, sokkal nagyobb volt, mintsem bírálatoknak itt helye lehetne. Meleg elismerést és köszönetet kell mondanunk mind azoknak, kik inditványozák s kivivék, hogy e nagy napot együtt ünnepelhessük meg. Aki kritizálni is ráért ott, hol érezni kellett, aki szétfejté az emlékezet legszebb virágát, mit egészben kellett ma látni, ennek csak a megnyitás előszavával felelünk. Az eső záporának dacára is a nagy terem tömve volt, jeléül, hogy az ünnep lelkétől át valánk hatva. Sőt zálogául annak, hogy az ifjúság kegyelete is menyire volt méltányolva, kis „emlékfüzetének“ megvétele nélkül senki se lépett a terembe. Midőn mindazoknak , kik a lehetőleg segítettek, hogy e kedves ünnepet minél szebbé tehessük, köszönetet mondanánk: meg kell dicsérnünk az ifjúságot, mely kedves vendégeit oly szépen és szerényen fogadá,hogy helyét egészen ezeknek engedvén,a folyosón a legnagyobb rendben és ünnepélyes csendben állt. Míg sajnáljuk, hogy többen meghívásunk késő érkezte, s a rosz idő miatt elmaradtak , nem titkolhatjuk el örömünket, hogy Tétről, Hőgyészről, Békássról oly kedves vendégeket üdvözölhettünk, akik minden ily alkalommal híven és szépen képviselik vidéküket. Legyen örök e nap emlékezete. Csöngei Gyula: Vidék. Deézsi levél. (Okt. 22.). XI. A rész harangozó, nem tudván bánni a húzókötéllel, sokszor félreveri a harangot és félrevezeti a közönséget. Így tett egy deézsi hírharangozó is, ki a „deézsi fiatal emberekről“ többi közt azt írta, hogy azok lapokról, könyvtárról, irodalompártolásról keveset tudnak , a kasinóban nem igen szeretnek alkalmatlankodni, s csak finom szokással (?) segítenek magukon. Ezen alaptalan vád megcáfolásául, csupa tényekre fogok hivatkozni. Ifjúságunk nagyobb része kasinóba jár , könyveket, lapokat olvas, s magát miveli. Nem egynek van saját kis könyvtára. Az ifjúsági közszellemét tanúsítja azon lelkesedés és áldozatkészség is, melylyel a színészet ügyét, a múlt tavaszszal és nyáron fölkarolták , kivált midőn Egressi itt vendégszerepelt. A kereskedő legényi segélyegyletet közelebbről csupán ifjú emberek hozták létre; a Deésen építendő reál tanoda aláírói és az erdélyi múzeum részvényesei között szintén nem egy deési ifjú nevét láthatná a harangozó. Igaz, számban és erőben megfogyatkozánk ; az idő viharai ifjaink sorában is puszttítást idéztek elő, a kor anyagi iránya, s a nyomasztó viszonyok súlya itt is észrevehető ; de hogy a megmaradtak mindent elkövetnek, mi tehetségükben áll, honfiúi kötelességük teljesítésére, jó lelkiismerettel állíthatom, r. 1. Küllőid. * Egy ünnepi lap. Az „Ueber Land und Meer“ című lap Schiller évszázados ünnepén egész Schiller - galériát hozand, mely a költő életét, születésétől fogva halálig, képekben eleveniti meg. Elkezdi azon ház rajzán, melyben a költő született, s aztán kiséri minden viszontagságain át, s végre a költő emlékszobrának 8 jeles színdarabjai szebb jeleneteinek rajzával fejezi be az egészet. * Rómából. Grazioli herceg, a római patríciusok legmodernebbje , Braschi herceggel szerepet cserélt. Megvette ennek 16 gránit oszlopos , egyébként is építészi tekintetben csodás palotáját 400,000 scudiért, míg Braschi herceg, a Grazioli palotát 40,000 scudiban fogadta el, s most ide költözik. Grazioli herceg atyja, még a mi időnkben becsületes sütőmester s huzakereskedő volt; a Brasehi család pedig már VIdik Pius pápa idejében tündöklött. * Rögtöni őrültség. Egy angol utazó a verviersi állomáson egyszerre, s oly dühös őrültségbe esett, hogy a rendőröknek kellett megkötözni. A nála talált iratokból az tűnik ki, hogy már az egész világot beutazta. * Rarey kollégája. Ez ugyan nem lovakat, hanem ebeket szelidít. Lakik Franciaországban, neve Gosselin Péter, s a legdüchösebb ebet is rövid idő alatt oda tudja kényszeríteni, hogy a kijelölt helyekről mindenféle tárgyakat, sőt a fészekből a tojást is sértetlenül elhozza. * Új neme a csalásnak. Egy francia kis városban X. asszonynál lelkendezve jelenik meg egy szolga nő, s tudósítja az asszonyt, hogy csak hamar siessen, mert atyja haldoklik. Az úrnőnek legkissebb oka sem lehet kétkedni arról, mit a gyászhirnek mond, miután abból a faluból való, ahonnét a nő családja, s a gyászhirre elájul. Rövid