Hölgyfutár, 1859. július-december (10. évfolyam, 78-156. szám)
1859-09-17 / 111. szám
111. Budapest IQ-dik évi folyam. Szombat, September 17-én, 1859 Megjelenik hetenkint hat legiigyebb féliven , másodnapi szét- »7 « küldéssel; évenként két nagy íÜ . nap, és számos műmelléklettel. Szerkesztőségi szállás: szerb utca, 5. sz. 1. em. az egyetem mögött. Minden kézirat, előfizetési , és hirdetői díj ide utasítandó. Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj: Vidékre, és helyben egy iránt Egész évre .... 17 uj Félévre............................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések: Gyorsan közöltétnek, egy hasábozott sorért 5 új krajcár fizetendő. Alány az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. ELŐFIZETÉSI FÖLHÍVÁS A „HÖLGYFUTÁR“ október—decemberi fölamára. Ismét új évnegyed, ismét itt vagyunk a t. közönség előtt. A „Hölgyfutár“ jövő októberre negyvenedik évnegyedét kezdi meg, s ezután is a legnagyobb szépirodalmi lap marad, adván hetenkint hat tömött félévet, minden másodnapi szétküldéssel. Köztünk a jövő évnegyedben legalább két regényt, 10—15 novellát, s számos költeményt, kitelhetőleg oly íróktól, kiket munkásságukból a közönség már szeretni, becsülni tanult. Tárcánkban, megtartván eddigi rovatainkat, a műcikkeket, budapesti hírharangot, vidéket, külföldöt, vegyest, nemzeti színházat sat, igyekezünk minél tartalmasabbak, minél változatosabbak lenni. Műmellékletek tekintetében sem maradunk hátra, s e tekintetben csak a legközelebbi évnegyedre figyelmeztetjük az olvasókat, midőn (beszámítva még e hó folytán adandó mellékleteinket) egy nagy műlapot, egy drámát, két női munka és divattárt, s egy arcképet adtunk. Ily műmellékleteink jövőre se fognak hiányozni, s különösen a már is megkedvelt női munka és divattárt havonként rendesen folytatni fogjuk. Előfizetési díj október, november, és december helyben úgy, mint vidékre 5 új forint. A gylisttí minden hat előfizető után egy tiszteletpéldányban részesülnek. A előfizetések ily cím alatt küldendők: a „HÖLGYFUTÁR" szerkesztőségének az egyetem mögött, szerb utca 5. sz. Pesten.“ Pest, sept. 8.1859. A „Hölgyfutár szerkesztősége.“ És a virágok hallgatnak , Hol sirnak, hol mosolyognak ! Néha egyik ezt susogja : „Mintha csak felőlem szólna!“ S regél mindig csodásabbat, Mindig bűvös bájosabbat. — A virágok elszunnyadnak Kis tündérekről álmodnak. A hold szelíden letekint, — És csak ragyog s regél megint, — Mért oly bánatos sugara ? Mért hull köny a virágokra ? .. Atala. HIGYJ, REMÉLJ, SZERESS. Történeti beszély. Ábrás Károlytól. (Folytatás.) Bánfiné édes, hálás elismeréssel nyujta kezet. — Tehát ennél maradunk kedvesem, mondá a férj , én mindjárt kitudakolom Miklóst, s ha aztán látom, hogy csakugyan igaz a miről értesitél, vagy egy esztendeig hadd menjen el még valamerre, s ha az alatt sem változott meg, visszajövetele után megüljük a lakodalmat. Nem sokára e párbeszéd után Szokolyi Miklóst hivatá Telegdi uram magához. Nagyon sok beszélni valója lehetett az öreg úrnak a mi fiatal barátunkkal, mert jó két órai idő is eltelt, midőn ismét elbocsátá magától. Telegdi megfogd mintegy bucsúzóúl a küszöbön álló ifjú kezét. — Magam is helyeslem szándékodat édes Öcsém ! Miért is tespednél otthon az alatt. Eredj, kisérje áldásom lépteidet, s koszorúzza megérdemlett jutalom fáradozásodat ! Másnap eltávozott Szokolyi Miklós Telegdi uram házától. Annak a gyönyörű leány gyermeknek pedig, ki ott nézeget ki távozó bácsikája után az ablakon kényes szemekkel, s ki nem más mint a mi kis Katinkánk, a nyugalom távozott el szivéből. II. Csakhamar azonban sokat változtak a körülmények Telegdi Mihály érdemes úri házánál. Ugyanis azon szép jószágokhoz, melyeket Telegdi Mihály uram birt Erdélyben, a fejedelem Bátori István uram e nagysága igényeket formált. Melyiknek volt igaza, melyiknek nem , krónikánk nem tudja egész bizonyossággal elhatározni, elég az hozzá , hogy a felek nem tudván egymás közt megegyezni a vitatott birtok tulajdonosi joga fölött, perre került a dolog, s a törvényszék úgy ítélte , hogy az a vagyon Bátori István uramat illeti, melyet tehát Telegdi uramnak ezennel ki kell kezeiből bocsátni. Tudnivaló, hogy ez nem valami nagyon jól esett a Telegdi családnak, de mit csináljanak? hova fordúljanak? midőn a legfőbb törvényszék igy ítélte. Vihar előtt. Estharangnak hangjainál A nap sötét fellegbe száll; A földmivelő és a méh Sietnek már hazafelé. Álmosan cseveg a patak, Elnyugosznak a madarak , — A lenge szellő igy susog: „Jó,éjszakát szép virágok.“ S a virágok lassan-lassan , Oly csöndesen, — oly titkosan , — Hogy csak a költő hallja meg, — Titkaikról beszélgetnek. Beszélgetnek napsugárról, A szerelmes csalogányról, Ezerszinü pillangóról, — A lengéről, — csapongóról. Mily csevegés, — mily suttogás ! Menyi illatos sóhajtás ! Menyi édes vágy és remény ! A virág is remél — szegény !! De egyszerre mily némaság ! ? Feltűnt az ezüst holdvilág, Mélyen hallgat minden levél , A hold tündérregét beszél.