Hölgyfutár, 1859. július-december (10. évfolyam, 78-156. szám)

1859-07-23 / 87. szám

Budapest 10-dik évi folyam. 87 Szombat, julius 23-án 1859. Megjelenik hetenkint hat leg­nagyobb féliven, másodnapi szét­küldéssel , évenként két nagy m­űlap, és számos műmel­­léklettel. Szerkesztőségi szállás : szerb utca, 5. sz. 1. em. az egye­tem mögött. Minden kézirat, elő­fizetési , és hirdetési díj ide utasí­tandó. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Felelő­s szerkesztő és kiadó: TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj ■ Vidékre, és helyben egy iránt Egész évre . . . . 17 ujírt Félévre.....................9 „ Évnegyedre .... 11 „ Hirdetések: Gyorsan közöltetnek: egy kasá­­bozott sorért 5 új krajcár fize­tendő. Teljes számú példányokkal a lap homlokán olvas­ható föltételek alatt folyvást szolgálhatunk. A je­len félévi és évnegyedes előfizetők a tudva lévő mellékleten kívü­l a Kazincy-műlapot, s az „Egy királyné“ pályanyertes drámát is megkapják. Téged — sólymát — elvigyen, Elvigyen bő fészkibe ; És a szikla: azon templom , melyben ti egybekeltek ! „Ha ez igy lesz, udvarhölgyem , Nagy jutalmat fogsz te nyerni!“ Másnap erre, jókor reggel Egy levél jött az úrnőhez : Belül írva gyászfeketén, Kívül pedig piros vérrel,— Hozva a hirt szép Aidának : Hogy Rólandja ott veszett a Roncesvallesi ütközetben.*­ Thali Kálmán: Donna Aid­a. Spanyol románc. Párisban ül donna Aida: Róland lovag hű jegyese , Udvarhölgyek háromszázan Hallgatván parancs szavára, Mind egyforma öltözetben, Mind egyforma kis sarokban, Mind egyformán, egy asztalnál Együtt, egyet ebédelve. . . . Ámde nem igy donna Aida — Az ő szép fejdelemnöjük! Száza aranyszálakat fon, Száza lenge fátylakat sző, Száza hárfán s lanton játszik — Hogy búrjának zengzetével Szép Aidát elandalitsa. S a zenének hangja mellett Donna Aida éjszemére Szender szunnyadása száll. . . . S álmot lát ö, álmot, ad de Borzasztót, irtózatost! És fölébred, és fölpattan Éles, harsanó sikorjal, Halvány arca dúlt vonásin Megdöbbenés árnya leng. Szóltak most az udvarhölgyek: — Mondom, jól megjegyezzétek Magatoknak, hogy mit szóltak — Mi bajod van édes úrnőnk ? Híveidnek mondd, mi bánt ? „Vészes álmot álmodám volt: A­z szülé meg rémülésem ! — Magasan a bércek fölött Láttam egy vad sziklaszálon Egy turult alárepülni, És nyomán egy ifjú sast — Mely öt dühhel üldözé. . . . Szállt a sólyom, s félve rejté Magát ruhám fodraiba; Gyorsan vágódott le a sas­át ruhám közül kivonni, És körmével összevérté, És orrával összetépte!“ Erre szólt az egyik diszhölgy: — Mondom, jól megjegyezzétek Magatoknak, hogy mit szóla — Én ez álom megfejtését Édes úrnőm — megkísértem !.. íme halljad hát: a sas A te vőlegényed, a ki Általlő a tengeren, hogy a sári bíró lánya. (Beszélj egy régi nótából.) Abonyi Lajostól. (Folytatás.) Most már csak csöndesen, félénken zörgetett___ De hiába... most is hiába, nem hallgatott reá a leány, az ajtó nem nyílt föl.... Épen ekkor egy furulya hang szólalt meg mellette.... Dani a szivéhez nyúlt annak a fájdalmas hangjától.... Jancsi volt az!.. megismerte a mint az könnyű, vidor léptekkel haladt el mellette---­Dani egyet gondolt, pillanat alatt utána termet, s megállttá, szinte jobban esett a szivének, ha valakinek bánatát elpanaszolhatná.... — Jancsi fejbólintgatva halgatá.... — Úgy! — szólt Jancsi Daninak. Úgy !... már hát kezdődik cimbora a mi én rajtam esett... Tudtam én azt!... — Kezdődik ? ... kérdé Dani szomorúan ! ... — Épen igy ment velem is a dolog!.. épen igy kezdődött velem is, a­mig csak megunatta a dolgot, kicsukott, azután került még a hol látott is , mind­addig mig meg nem is állotta, hogy már máshoz járok.... Téged is most kiesak,... azután úgy elkerül, hogy akármi mesterségedet veted utána, nem beszélhetsz vele... Dani elszorulni érzé­kebtét, és szemeibe két keserű kony tolult... Azonban folyvást Jancsira nézett, mintegy várva tőle, hogy vi­lágosságot deritő szavait folytassa___ Jancsi folytatta is, szinte jól esett neki, ha mindent a mit tud, elmond arról a csalfa, álnok leányról... — Aligha már nincs megint valakije, mert akkor mindig így szokott cselekedni, itt már ismeri minden legény a szokását, s nem is szeretne bele a világért egy se , úgy félnek tőle, mint a tű­ztől.... Hanem más valaki van itt Dani, ,a­kit én tudok.... A darutollas ka­lapot, meg a fehér nadrágot sokszor látom én most az udvarukon!... Valami nagy dologban törik a bircék magukat. ... Kevélyek, gazda­gok ... hidd el nekem cimbora, jobban teszed, ha elfelejted azt a lányt. *) Ez ütközet 809-ben történt a mórok ellen. Az óriás-ölő Róland sírját a Pyrenaek közti roncesvallesi völgyben , — az ütközet helyén — ma is mutatják. A fordító.

Next