Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)
1861-01-31 / 14. szám
egyenesen csak azért főtt keresztül a tengeren, hogy megnézhesse ma Talmát, és most, hely hiányában kénytelen fölkérni, engedne át páholyában egy helyet, mert máskülönben elesik céljától stb. Az udvarias Rochfauceauld természetesen bebocsátja, anélkül, hogy az idegen neve után tudakozódnék. Kemble meghajtá magát a páholyban illő delnő előtt s szó nélkül leül tőszomszédságában , a mi Rochfaucauldot természetesen boszantani kezdé. A szép hölgy egy futólagos pillanatot vetve az idegen hanyag uttas öltözetére, restelleni kezdé szomszédságát. — Ezt azonban Kemble nem akarja látni, ő csak Talmát várja. Talma végre megjelenik, játszik, és a közönséget magán kívül ragadja. Az angol színész szemei ragyogni kezdtek a lelkesedés miatt. Elfeledett maga körül mindenkit, a közönséget, talán az egész világot ! A függöny végre legördült, s ez Kemblét is felébresztő elmélyedéséből. A roppantszámú közönség hatalmasan tapsolt, amidőn látta Kemble, hogy a zaj csöndesül, gyakorlott hangszervének egész erejével harsogá le a páholyból : „Beautifull, beautiful!“ Képzelni lehet, mekkora nevetség támadt erre. La Rochefaucault és neje a legnagyobb mértékben compromittálva találták magukat. Az egész közönség reájuk nézett, s nem egy gúnyos megjegyzést lehetett hallani. Szóval a páholy köz gúnytárgya jön. Már épen kérdőre akarta venni magaviseletéért Rochefaucauld Kemblét,midőn a földszinten egy angol felismerve Kemble hangját, igy kiált fel: — Kemble itt van ! E hit mint villám járta be a színházat, s átalános kérdezősködés támadt, hogy hol van ? Az angol felmutatott a páholyra. A közönség ismét föltekint, s átalános tapsviharral üdvözli Anglia legnagyobb művészét. Kemble azonban elég szerény volt nem érteni magára a megtiszteltetést, s visszahúzódott a páholyban. — Vive Kemble! harsog újra az egész ház. Kemble látva, hogy fölismerték, előre jött a páholyban, s meghajta magát a közönségnek, s újból visszavonult, hogy szemeiből letörölje az öröm könyeit. A páholy tulajdonos csak most kezdett magához térni, a szép asszony pedig magán kívül volt örömében, s épen bocsánatot akart kérni Kemblétől a hideg fogadtatásért, de ő nem várta be, udvariasan meghatta magát s rohant föl a színpadra. Öt perc múlva a kor legnagyobb két drámai színésze borult egymás keblére. Közli: Papp Miklós. Budapesti Iiirliarang. f Múlt hétfőn a Duna habjaiból, ajég közül egy uriasan öltözött hullát vontak ki. Megismerék, hogy Baumgarten József, az alagúti részvénytársulat titkára, azelőtt honvéd-alezredes, egy átalánosan tisztelt férfiú, kinek ily balvégzetes elvesztése minden ismerősére fájdalmasan fog hatni.E gyászeset nagy sensatiot költött a főváros köreiben. Mindenki erről beszél, találgatva, hogy a boldogult öngyilkosság,vagy pedig erőszakosság következtében múlt-e ki? Ez utóbbi valószínűbbnek látszik, mivel a derék hazafi higgadt , nyugodt vérmérséklettel bírt, s ezen kívül egyéni és vagyoni viszonyaiban a legkisebb zavar sem volt, mint ily gyászos lépésre tagadta volna. Holtteste a Rókus-kórházban törvényes vizsgálat alá vétetett, s temetéséhez — kivált a volt honvédek — fényes előkészületeket tettek. A magyar orvosok és természetvizsgálók társulata tizenkét év előtt nagy sikerrel működött s működésük leírása az akkori hir és divatlapok egyik érdekes közleményét képezék. De a szigorú idő e társulat munkálkodását is megakasztó. Azonban most már ez is új életre ébred, s e napokban tartott tanácskozást K. Eötvös József alelnök vezetése alatt. Az utósó 1847-diki ülések jegyzőkönyvei felolvastatván, új határozatok hozattak. Nevezetesen az egylet újra a akitván magát, augustus havára (18-tól 26-ig) Pestre gyűlést hí össze; a társulati évkönyvek kiadása folytatta ok, s a legközelebbiben az utósó elnök, herceg Eszterházy Pál arcképe adatik ki; a társaság alapitója, dr. Bene Ferenc tiszteletére emlékérem vezetik; Kubinyi Ágoston elnök vezetése alatt pedig bizottmány neveztetett ki, mely az augusztusi gyűlés előkészületeivel s a programm összeállításával van megbízva. A pénzkérdést illetőleg kitűnt , hogy 1847-ben 1500 ft tőke maradván, ez összeg akkor a takarékpénztárba tétetett be, s azóta folyvást kamatozik. Múlt szombaton a „Maticza Srbska“ szép ünnepélyt tartott.A Tököly-intézet növendékei ítték meg a nagy nevű alapító Tököly Sabbas évfordulati névünnepét. Számosan jelentek meg, s Karagyorgyevics Sándor volt szerb fejdelem nejét, — midőn belépett — élénk „zsivo“-val üdvözlök. Kuváracz Szilárd és Spiró Sándor jogászok mondtak emlékbeszédeket, az szerb, ez magyar nyelven. Az ünnepélyt egy ez alkalomra szerzett szép kardal zárta be. A zenedénél levő szavalati tanszéknek is folyvást akadnak lelkes pártolói, így közelebb is a közügyek egyik ismert barátja Beniczky Ferenc ur 105 írtal az alapítók sorába lépett. f Említettük, hogy Meyer ismert festész Széchenyi tiszteletére egy nagy művészi képet készít, „A haza nemzéje“ címmel. E kép nem sokára megjelen. f Minap a lapok egy magyar hölgyet (Csermák kisasszonyt) házasítottak össze az ifjú Czartoryski herceggel. Most azt írják, hogy a herceg menyasszonya Dubka, a bécsi Carl-színház egyik ismertebb színésznője, tehát színpadi hercegnő. Mindamellett, hogy átalános megkegyelmezés hirdettetett ki mindazon foglyok részére, kik az október előtti rendszer megváltoztatására törekedtek. Táncsics Mihály most is börtönben szenved. Négy fal közé szorítva, kótágyban fekszik, és szeme világát csaknem egészen elvesztő, míg elhagyatott (de a résztvevő szívek által folyvást segélyzett) családja naponkint várja a szegény agy kiszabadulását, ki ha talán tudott volna is valaha ártani, de most már testi lelkileg megtörve, többé nem bír. A júliusi utcai zavarok alatt ártatlanul besorozott Abuda Ferenc jogász is még folyvást katonáskodik. Kiszabadítására tettek ugyan lépéseket, s b. Vay főkancellár meg is igéri, hogy befolyását e tekintetben fel fogja használni, azonban az öreg atya még mindig hiába várja—egyetlen gyámolának,—fiának szabadon bocsáttatását.Valószínüleg csak a megfeledkezés okozá, hogy e két szerencsétlen sorsú hazánkfia eddig még nem részesittetett a megkegyelmezés jótékonyságában.Egy jó hazafival s egy ritka jellemű egyéniséggel ismét kevesebb van. Pongrácz Gyula, Hont megyének 1849-diki erélyes főbírája meghalt. Életére legszebb fényt vet az a körülmény, hogy neki a megyében egyik pártban sem volt ellensége Ünnepélyes temetésénél Dacsó Pál — a megye egyik képviselő jelöltje— tartott rövid,de megható szónoklaton. 110 f A tót „Népbarát“ (Printel Ludu) is megkezdte, 1849-ben félbenszakadt munkáját. Szerkesztője most is, mint akkor — Mácsay Lukács, Lauka Gusztáv írói köreink örömére — állandóan a fővárosba tette át lakását. A magyar akadémiára még folyvást gyűlnek az adakozások, az utosó ülésben is jelentékeny összegeket jelentettek be. Henslmann Imre pedig „A magyar akadémia“ című jeles értekezést olvasott. f Az akadémia tagjai összesen és egyenkint meghivattak azon fényes bálra, melyet a bécsi magyar ifjak az akadémia javára tartanak. E szép táncvigalom háziasszonyául, a jelenleg Bécsben időző lelkes gróf Niczky Tarnóczy Malvin urhölgy kéretett föl. f A közeli Vácon is alakult honvédsegélyező-egylet. Elnöke Niczky Pál, jegyzője Degré Alajos írótársunk. Az 1846-diki honvéd lovas tüzérkar pecsétje a „Magyarországhoz“ beküldetett, hogy a szerkesztőség adja át a nemzeti múzeumnak, megőrzés végett. Thai Kálmán egy nagy érdekű okiratot kapott Erdélyből, II. Rákóczy Ferencnek Pekri Lőrinc kuruc vezérhez saját kezével írt levelét. Ez érdekes okirat pár fac simile-vel együtt, külön kötetben fog megjelenni. Az izraelita magyar egylet közelebbi ülésén Gross Károly „Petőfi életrajzát" olvasá föl, s műveiből a „Bolond Istók“-ot. Nagy tetszésben részesült. s Limbek Dénes volt honvéd őrnagy özvegye 52 ft 10 krnyi összeget vett a jászkunsági honvédgyámolító egylettől. Szerkesztőségünk is kapott meghívást azon febr. 9-aiki kolozsvári táncvigalomra, mely a városi táncteremben zártkörben, közcélra tartotik. Szives köszönet érezte. f A déli szláv akadémiára gróf Jankovics Gyula 10,000, Károly vár pedig 5000 ftot adakoztak. f Komáromi Alajos ismert színészt, győri barátai és tisztelői diszkarddal, és értékes arany gyűrűvel ajándékozák meg. Ez utóbbit az olvasó egylet néhány tagja adá — emlékül. Sajnáljuk, ha az igazgatóság Mizsei Mari kisasszonynak nem ad tért a fölléptetésre, miután a közönség bizonyára igen szívesen fogadta volna, úgy halljuk, hogy a kedves fiatal énekesnő csakugyan Kolozsvárra megy, mégpedig huzamos!) időre. f Zajzoni „Börtöndalai“ Mandellónál nem sokára megjelennek. Maga e dalok tehetséges szerzője Erdélybe utazott, hogy fogságban elgyöngült egésségét a havasok jó levegőjében egészen visszanyerje. f Sárossy Gyula budweisi száműzetésében, a szabadszellemű és csehek számára cseh nyelven „Szózatott“ irt. Elutazásakor emlékül egy igen ügyes fiatal szobrász a költő mellképét a leghívebben mintázta le. fA budapesti „népkör“, ideiglenes szállást az egyetemi papnöveldével szemközt levő sarokházban fogadott. fSzabados János fiatal író, ki közelebb a kórházban szenvedi, már túl van a veszélyen. Elhagyottságában többen szíves részvéttel megemlékeztek róla, legelőször a lelkes báró Földvári Júlia. A „Budapesti képes újság“ ígéri, hogy a jövő számában közlendő képek : Kossuth Lajos legújabb arcképe, és Buda várának ostroma,a bevétele 1849-ben — lesznek. s Biró Imre „Korány“ című zsebkönyvre nyitott előfizetést.Szükséget fog-e pótolni? nem tudjuk. A vállalkozó nem is tart lármás fölhívást, s azt mondja : „fizessen elő reá, ki jónak látja.“ Ha a kellő menyiség adnu kiállításához be nem gyűl, akkor nem is