Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)
1861-04-16 / 46. szám
fNagy Pálnak, a régi országgyűlések hires bajnokának, Sopron megye emléket akar emelni. fEgy pár lap megcáfolja azon hírt, mintha Napóleon herceg a gödöllői sat. rradalmat b. Szinától meg akarná venni. De azért mégis csak beszélik, s valónak mondják. fTörök János urat múlt csütörtökön este megmacskazenélték. Nem szükség mondanunk, hogy kimért kapta a politika ezen lármás zenéjét. Ő hónapok óta izgat némely 1848 diki törvénycikk és az izraeliták ellen , s így a visszafelé haladásnak nagyon jó szolgálatokat tesz. E kitüntetést tehát úgy megérdemelte, mint a szűz lány a koszorút. A Rózsavölgyinél igen érdekes zenemüvek jelentek meg. Címeik: „Két 1848- k i népszerű magyar (Kossuth és Klapka) induló“ Egressy B. és Müllertől, négy kézre zongorára alkalmazta: Ábrányi Kornél, ára 80 uj kr. —• „Garibadi- in duó és nótája“ zongorára, a címlapon a szabadsághős csinos rézmetszetü képével a caprerai sziklák előterén ; ára 50 kr. — „Pesti nóta“ eredeti csárdás, zongorára szorzó: Kupp Zsiga; ára 54 kr. — „Szózat“ négy kézre alkalmazta, s báró Eötvös Józsefné szül. Kosti Ágnes asszonynak ajánlá: Huber József; ára egy ft. — „Magyar zenevázlat,“ zongorára négy kézre Volkmann Róberttől, Fuchs Henrika urhölgynek ajánlva; ára egy ft. 20 kr. Mindez érdekes zeneművek igen csinos kiállításban jelentek meg. A „nemzeti kör“-ben uj lakomatervek forognak szőnyegen. Ezt az itt mulató külföldi hírlapírók tiszteletére akarják rendezni, s a kivitelre Jókai Mór és Tóth Kálmán vállalkoztak. Hrik, hogy a magyar koronás őrséget fölállitják. Ez őrség két tiszt és 50 emberből állana s a magyar ezredek kiszolgált embereiből ből válogattatnék össze. Ruházatjuk : medvebőr süveg s oly egyenruha, mint a magyar ezredeké. fNestroyt hir szerint becsukták, mert , a „Szózatából ” találó szójátékot, mondta: „wir hob’n jo a sósat.“ Denique jó vigyázni a rögtönzőknek. s Katona síremlékét Dunaiszky elkészité, s e héten Kecskemétre szállitatja. A leleplezés május elején (ján elsején) fog megtörténni. f Egy egész szepességi falu folyamodott, hogy ott az ezrel végződő németes neveket megakarván változtatni, küldjenek nekik egy magyar névsorozatot. Válogatni akarnak benne. Az „ Anyák hetilapja“ Vachot Sándorné szerkesztése mellett megjelent. Iránya és minden cikke: családias. f A debreceni új színházat már e nyárban építeni kezdik. A nézőtérre ezer ember fog terni. fA zenede alapját még mindig növelik. Nákó Jánosnél 20 ftot, herceg San Mario Gyuláné szül.Nákó Mileva szintén 120 ftot alapítottak kötelezvényekben. Idősb Latinovics János 126 fiút küldött, Joachim hangversenyéből pedig 537 ft 60 kr. gyűlt be. A lapok erősen mossák a Dunagőzhajózási társulatot, (szerecsent mosnak,) azért a Széchenyi-emléknapon még csak egy gyászlobogót sem tűzetett ki. Pedig Széchenyi teremté és alapitá az egész társulatot. E szerint a megfeledkezés igazi hálátlanság. s Királyi Pált a letenyei kerület egyhangúlag kiáltá ki képviselőnek. f Szabó Sámuel tiszaföldvári lelkészt, az aradi államügyész felségsértési pörbe fogta, követjelölti kinyomatait hitvallomásáért. Néhol a régi Kossuth-bankókat elveszik, így a „Magyarország“ irja: „Orosházán egy vendéglői haszonbéretet ezer Kossuth-forintért árvereztek, s a bérlő kötelezte magát akár a régi, akár új Kossuth-bankóval kifizetni. ” Valaki a magyar kormány „Köz- lönyének“ 184%-diki teljes példányát keresteti. Száz forintot ad érte. s A tárnok Majláth György atyja meghalt. f A bécsi „Presse“ pesti levelezője irja, (igaz és nem tudjuk,) hogy fővárosunkba egy bájos angol hölgy érkezett, s a „Hotel d’ Europe“-ba szállt, leveket hozva Károlyi György, István, Eduard grófoknak, Zsedényinek, b. Vaynak, Lichtensteinnak, Zichynek és még másoknak. Egy nap látogatásokat fogadott el, s este többek társaságában a városerdőbe kilovagolt. A levelező athletai termetűnek irja, s Blax Borris, szül. Stuartnak nevezi. Pár nap előtt Triest és Milánón át London felé visszaindult. A „Pressernek nem minden sora szent irás, azért meglehet, hogy ez sem igaz. ” Szekrényesy József kivette a bodájki fürdőt, (Fehér megyében), s ott társaival együtt tetemes nyitásokat tetet. Rózsaági beszély-kötete „Esti órák“ címmel megjelent. Négy beszély van benne, Kacskovics Károlyné szül. Antal Kornéliának ajánlva. A kiállítás (Emick nyomdájából) csinos s ára egy forint. A Récsi Emil által irt „Magyarország közjogáéból a második füzet is megjelent. E haszos munka kiadója, Pfeiffer Ferdinand, s a három füzet előfizetési ára 3 ft. A nők iránti udvariasság mindig kötelesség, de sajnálatraméltó, midőn szolgai (és nevetséges) hízelgéssé fajul. Így tesz egy divatlap, midőn egy pályakezdő s alig ismert írónőt a „halhatlanság“ útjára állít „aeol-bárfával“, s csak úgy ottja rá a „genitalis“ sat. neveket. Ily eljárás undort kelt a jó és komoly emberekben, amitől pedig meg kellene őriznünk a lapok irodalmi rovatait. Miután egy felsőházban történt keserű epizód bécsi lapokban névcserékre adott alkalmat, szükséges nyiltan kijelenteni, hogy azon gróf, kit egy derék hazafi a felsőházból, (mint oda nem való egyént) kiutasított, nem más, mint gróf Forgács Sándor, egy időben a muszkák vezetője, ki a múlt évtized majd minden politikai s rögtönbirósági kivégeztetésénél jelen vola. Nem kell tehát összetéveszteni más, érdemdús Forgácsokkal. f A dunaparton két fegyveres fináncot a nép ugyancsak megagyalt, mivel szegény asszonyoktól magyar dohányt akartak elvenni. f Két hét múlva a múzeumkertben fölállítják Széchenyi azon életnagyság fölötti mellszobrát, melyet hazafias buzgalomból Schlick Ignác budai ércöntő készített, s melynek talapzatát Meyer József építész minden dij nélkül szolgáltatja. f Helfy Ignác barátunk Milanóba érkezett, s a „Perseveranza“ egyik főmunkatársa lett. A magyar lapokat — viszonyaink ismertetése végett — ily cím alatt kéri küldetni: „Dr. Helfy Ignác Milano.“ f A szép mély hangú Rácz Fanny k. aki közelebb Bécsben képezteté magát, a fővárosi közönség előtt föllépni óhajt. Mi is óhajtjuk hallani. f Miután Török János macska muzsikát kapott, a zenének ezen különös faját ezután némelyek török muzsikának akarják nevezni. fA Széchenyi téren az idén is lesznek sétaestélyek. f Kő várvidéken Deák, b. Eötvös, b. Vay, Majláth, gr. Apponyi, továbbá Fáik, Pompéry, Urbázy, Pálffy Albert, P.Á kh Albert, Vas Gereben , Tóth Kálmán, Hajnik Károly közgyülésileg tiszteletbeli váltagokká választattak. Beale Vilmos angol zongoraművész búcsú-hangversenyén az Európa-terem egészen megtelt. A hangversenynek szép részletei voltak, s az egész nagyobbára a múlt számunkban közlött műsorozat szerint ment véghez. Csak a megbetegült Ho 11ósy L-né maradt el, s helyette Füredi énekelt egy pár hatásos és korszerű szövegű dalt. Almásy Tihamér nem „V. László halálát,“ hanem Petőfi „Talpra magyarját“ szavald, igen szerény hanghordozással. Beale az Ígérteken kívül egy pár darabot, s végül Reményivel a „Rákóczy-indulót“ is tapsok közt zongorázta el. Legnagyobb hatású volt azon kettős a „Normából,“ melyet Vrabely Szerafin és Beale igazán hatalmasan adtak elő. A derék zongoraművész, kit, mint Reményi társát, az egész ország ismert néhány nap múlva Angliába utazik, 36 Tasnádról. (April 3.) A véletlen úgy akarta, hogy a húsvéti szünidőt Tasnádon, a Szilágyság egyik lelkes városában töltsem, s mondhatom az itt töltött napok éltem legszebb napjai közé tartoznak, s úgy hiszem, mindenki hasonlót mondana, kinek alkalma lenne a derék tasnádiak körében csak néhány órát is tölteni. E lelkes nép semmi tekintetben sem akar hátra maradni édes honunk előre törekvő városaitól. Mindig részt vett a közös öröm és közös szenvedésben. Ők a mulatságot rendesen a haszonnal kötik egybe. Nem mulatnak a nélkül, hogy elő ne mozdítanának valamely jótékony célt, így történt ez most is. A kaszinó igazgatója, Helei János helybeli földbirtokos tudván, hogy a még fiatal intézmény, a kaszinó könyvtára csakugyan kezdetleges lábon áll, gondolkodott, mint lehetne e bajon sikerrel és mégis minden megerőltetés nélkül segíteni, és csakugyan oly módot talált ki, mely a közönséget nem terheli és mégis jövedelmez. Fölkérte tehát a városi és vidéki ifjúságot, hogy saját elnöklete alatt alakítsanak állandó műkedvelő társulatot, mely társulat fáradozásaiból bejövő összeg fordítassék a könyvtár gyarapítására. Az igazgató ernyedetlen buzgalmának köszönhető, hogy csakugyan oly szép társulat alakult, mely mindenki igényének megfelel; csak az a baj, hogy a női kar igen gyöngén van képviselve. Kívánatos lenne, hogy Tasnád többi lelkes leányai is, követve Koricsánszky Berta és Bükfalvi Róza lelkes hölgyek példáit, részt vennének e fiatal társulat működésében, mely csak is díszükre válnék és mire mindenkor büszkék lehetnek! A kis társulat ernyedetlen szorgalmának husvét másod napján igen szép jelét adá. E napon adatott Szigetek ismert műve „A vénbakancsos és fia a huszár.“ A környékbeli lelkes nép, megértve nemzetünk feladatát, oly számmal sereglett egybe, hogy a terembe nem fértek be. Ily szép vendégkoszorút Tasnád csak ritkán láthatott falai közt. Ez még jobban ösztönözte a vállalkozókat, kik csakugyan oly ügyesen játszottak, hogy a jelenlevők legnagyobb megelégedéseket nyilvániták, midőn a fáradozókat virágözönnel tisztelek meg! Kitartást, szorgalmat ajánlok e társulatnak, hogy minél bővebben teljesíthesse a feladatot, mi nekünk magyaroknak jutott. Buzdítja őket a gondolat, hogy egy nemzet jóllétéért fáradoznak, s hogy e pályán mindenkor csak méltánylattal fognak találkozni ! Fogadják őszinte köszönetünket fáradozásukért. Dicsérnünk kell Helei igazgató urat, hogy ily jó erőket tudott ily jó cél elérésére öszpontosítani, ezáltal megmutatta, hogy ép oly ügyesen föl tudja most használni az eszközöket a közügyek előmozdítására.