Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)

1861-04-16 / 46. szám

fNagy Pálnak, a régi országgyűlé­sek hires bajnokának, Sopron megye emléket akar emelni. fEgy pár lap megcáfolja azon hírt, mintha Napóleon herceg a gödöllői sat. rradalmat b. Szinától meg akarná venni. De azért mégis csak beszélik, s valónak mondják. fTörök János urat múlt csütörtökön este megmacskazenélték. Nem szük­ség mondanunk, hogy kimért kapta a politika ezen lármás zenéjét. Ő hónapok óta izgat né­mely 1848 diki törvénycikk és az izraeliták ellen , s így a vissza­felé haladásnak nagyon jó szolgálatokat tesz. E kitüntetést tehát úgy megérdemelte, mint a szűz lány a koszorút. A Rózsavölgyinél igen érdekes ze­­nemüvek jelentek meg. Címeik: „Két 1848- k i népszerű magyar (Kossuth és Klapka) induló“ Egressy B. és Mü­l­ler­től, négy kézre zongorára alkalmazta: Ábrányi Kornél, ára 80 uj kr. —• „G­a­­r­iba­­­di- in du­­­ó és nótája“ zongorára, a címlapon a szabadsághős csinos rézmet­­szetü képével a caprerai sziklák előterén ; ára 50 kr. — „Pesti nóta“ eredeti csárdás, zongorára szorzó: Kupp Zsiga; ára 54 kr. — „Szózat“ négy kézre alkalmazta, s bá­ró Eötvös Józsefné szül. Kosti Ágnes asszonynak ajánlá: Huber József; ára egy ft. — „Magyar zenevázla­t,“ zon­gorára négy kézre Volk­mann Róbert­­től, Fuchs Henrika urhölgynek ajánl­va; ára egy ft. 20 kr. Mind­ez érdekes zene­művek igen csinos kiállításban jelentek meg.­­ A „nemzeti k­ö­r“-ben uj lakoma­tervek forognak szőnyegen. Ezt az itt mulató külföldi hírlapírók tiszteletére akarják rendez­ni, s a kivitelre Jókai Mór és Tóth Kálmán vállalkoztak.­­ H­­­r­­­i­k, hogy a magyar koronás őrsé­get fölállitják. Ez őrség két tiszt és 50 emberből állana s a magyar ezredek kiszolgált embereiből ből válogattatnék össze. Ruházatjuk : medve­bőr süveg s oly egyenruha, mint a magyar ezredeké. fNestroyt hir szerint becsukták, mert , a „Szózatából ” találó szójátékot, mondta: „wir hob’n jo a sósat­­.“ Denique jó vigyáz­ni a­­ rögtönzőknek. s Katona síremlékét Dunaiszky elkészité, s e héten Kecskemétre szállitatja. A leleplezés május elején (ján elsején) fog megtörténni. f Egy egész szepességi falu folyamodott, hogy ott az ez­rel végződő ném­etes neveket megakarván változtatni, küldjenek nekik egy magyar névsorozatot. Válogatni akarnak benne.­­ Az „ A­n­y­á­k hetilapja“ V­a­c­h­o­t Sándorné szerkesztése mellett megjelent. Iránya és minden cikke: családias. f A debreceni új színházat már e nyárban építeni kezdik. A nézőtérre ezer em­ber fog terni. fA zenede alapját még mindig növelik. Nákó Já­nosnél 20 ftot, herceg San Ma­­r­i­o Gyuláné szül.N­á­k­ó M­i­l­e­v­a szintén 120 ftot alapítottak kötelezvényekben. Idősb La­tino­vics János 126 fiút küldött, Joa­chim hangversenyéből pedig 537 ft 60 kr. gyűlt be.­­ A lapok erősen mossák a D­u­n­a­­gőzhajózási társulatot, (szerecsent mos­nak,) a­zért a Széchenyi-emléknapon még csak egy gyászlobogót sem tűzetett ki. Pedig Széchenyi teremté és alapitá az egész társu­latot. E szerint a megfeledkezés igazi hálát­lanság. s Királyi Pált a letenyei kerület egy­hangúlag kiáltá ki képviselőnek. f Szabó Sámuel tiszaföldvári lel­készt, az aradi államügyész felségsértési pörbe fogta, követjelölti kinyomatait hitvallomá­­sáért.­­ N­é­h­o­l a régi Kossuth-bankókat elve­szik, így a „Magyarország“ irja: „Orosházán egy vendéglői haszonbér­etet ezer Kossuth-fo­­rintért árvereztek, s a bérlő kötelezte magát akár a régi, akár új Kossuth-bankóval kifi­zetni. ” Valaki a magyar kormány „K­ö­z- l­ö­n­y­é­n­e­k“ 184%-dik­i teljes példányát ke­resteti. Száz forintot ad érte. s A tárnok Majláth György atyja meghalt. f A b­é­c­s­i „Presse“ pesti levelezője irja, (igaz és nem tudjuk,) hogy fővárosunkba egy bájos angol hölgy érkezett, s a „Hotel d’ Eu­­rope“-ba szállt, leveket hozva Károlyi György, István, Eduard grófoknak, Zsedényinek, b. Vaynak, Lichtensteinnak, Zichynek és még másoknak. Egy nap látogatásokat fogadott el, s este többek társaságában a városerdő­be kilovagolt. A levelező athletai termetűnek irja, s Blax Borris, szül. Stuartnak nevezi. Pár nap előtt Triest és Milánón át London fe­lé vissza­indult. A „Pressernek nem minden sora szent irás, azért meglehet, hogy ez sem igaz. ” Szekrényesy József kivette a b­o­d­á­j­k­i fürdőt, (Fehér megyében), s ott tár­saival együtt tetemes nyitásokat tetet.­­ Rózsaági beszély-kötete „Esti órák“ címmel megjelent. Négy beszély van benne, Kacskovics Károlyné szül. An­tal Kornéliának ajánlva. A kiállítás (Emick nyomdájából) csinos s ára egy forint.­­ A Récsi Emil által irt „Magyaror­szág közjogáéból a második füzet is megje­lent. E has­zos munka kiadója, Pfeiffer Ferdinand, s a három füzet előfizetési ára 3 ft.­­ A nők iránti udvariasság mindig kötelesség, de sajnálatraméltó, midőn szolgai (és nevetséges) hízelgéssé fajul. Így tesz egy divatlap, midőn egy pályakezdő s alig ismert írónőt a „halhatlanság“ útjára állít „aeol-bár­­fával“, s csak úgy ott­ja rá a „genitalis“ sat. neveket. Ily eljárás undort kelt a jó és komoly emberekben, a­mitől pedig meg kellene őriz­nünk a lapok irodalmi rovatait.­­ Miután egy felsőházban történt k­e­­s­e­r­ű epizód bécsi lapokban névcserékre adott alkalmat, szükséges nyiltan kijelenteni, hogy azon gróf, kit egy derék hazafi a felső­­házból, (mint oda nem való egyént) kiutasított, nem más, mint gróf­ Forgács Sándor, egy időben a muszkák vezetője, ki a múlt évtized majd minden politikai s rögtönbirósági kivé­geztetésénél jelen vola. Nem kell tehát össze­téveszteni más, érdemdús Forgácsokkal. f A dunaparton két fegyveres finán­cot a nép ugyancsak megagyalt, mivel szegény asszonyoktól magyar dohányt akartak elvenni. f K­ét hét múlva a múzeum­kertben föl­állítják Széchenyi azon életnagyság fölötti mellszobrát, melyet hazafias buzgalomból Schlick Ignác budai ércöntő készített, s melynek talapzatát Meyer József építész minden dij nélkül szolgáltatja. f Helfy Ignác barátunk Milanóba ér­kezett, s a „Perseveranza“ egyik főmunkatár­­sa lett. A magyar lapokat — viszonyaink is­mertetése végett — ily cím alatt kéri küldet­ni: „Dr. Helfy Ignác Milan­o.“ f A szép mély hangú R­á­c­z Fanny k. a­­ki közelebb Bécsben képezteté magát, a fő­városi közönség előtt föllépni óhajt. Mi is óhajtjuk hallani. f Miután Török János macska muzsikát kapott, a zenének ezen különös fa­ját ezután némelyek török muzsikának akarják nevezni. fA Széchenyi téren az idén is lesz­nek sétaestélyek. f Kő várvidéken Deák, b. Eötvös, b. Vay, Majláth, gr. Apponyi, továbbá Fáik, Pompéry, Urbázy, Pálffy Albert, P.Á kh Albert, Vas Gereben , Tóth Kálmán, Hajnik Károly közgyülésileg tiszteletbeli vál­­tagokká válasz­tattak.­­ Beale Vilmos angol zongoramű­vész búcsú-hangversenyén az Európa-terem egészen megtelt. A hangversenynek szép rész­letei voltak, s az egész nagyobbára a múlt számunkban közlött műsorozat szerint ment véghez. Csak a megbetegült H­o 11­ó­s­y L-n­é maradt el, s helyette Füredi énekelt egy pár hatásos és korszerű szövegű dalt. Almá­­sy Tihamér nem „V. László halálát,“ ha­nem Petőfi „Talpra magyarját“ szavald, igen szerény hanghordozással. Beale az Ígérteken kívül egy pár darabot, s végül Rem­é­n­y­i­­vel a „Rákóczy-indulót“ is tapsok közt zon­­gorázta el. Legnagyobb hatású volt azon ket­tős a „Normából,“ melyet Vrabely Sze­­rafin és Beale igazán hatalmasan adtak elő. A derék zongoraművész, kit, mint Remé­nyi társát, az egész ország ismert néhány nap múlva Angliába utazik, 3­6 Tasnádról. (April 3.) A véletlen úgy akarta, hogy a húsvéti szünidőt Tasnádon, a Szilágyság egyik lelkes városában töltsem, s mondhatom az itt töltött napok éltem legszebb napjai közé tartoznak, s úgy hiszem, mindenki hasonlót mondana, ki­nek alkalma lenne a derék tasnádiak körében csak néhány órát is tölteni. E lelkes nép semmi tekintetben sem akar hátra maradni édes honunk előre törekvő vá­rosaitól. Mindig részt vett a közös öröm és kö­zös szenvedésben. Ők a mulatságot rendesen a haszonnal kötik egybe. Nem mulatnak a nélkül, hogy elő ne mozdítanának valamely jótékony célt, így történt ez most is. A ka­szinó igazgatója, Helei János helybeli földbirtokos tudván, hogy a még fiatal intéz­mény, a kaszinó könyvtára csakugyan kez­detleges lábon áll, gondolkodott, mint lehetne e bajon sikerrel és még­is minden megerőlte­tés nélkül segíteni, és csakugyan oly módot talált ki, mely a közönséget nem terheli és még­is jövedelmez. Fölkérte tehát a városi és vidéki ifjúsá­got, hogy saját elnöklete alatt alakítsanak ál­landó műkedvelő társulatot, mely társulat fáradozásaiból bejövő összeg fordítas­­sék a könyvtár gyarapítására. Az igazgató ernyedetlen buzgalmának köszönhető, hogy csakugyan oly szép társulat alakult, mely min­denki igényének megfelel; csak az a baj, hogy a női kar igen gyöngén van képviselve. Kívá­natos lenne, hogy Tasnád többi lelkes leányai is, követve Koricsánszky B­e­r­t­a és Bük­falvi Róza lelkes hölgyek példáit, részt vennének e fiatal társulat működésében, mely csak is díszükre válnék és mire minden­kor büszkék lehetnek! A kis társulat ernyedetlen szorgalmának husvét másod napján igen szép jelét adá. E na­pon adatott Sziget­ek ismert műve „A vénba­kancsos és fia a huszár.“ A környékbeli lelkes nép, megértve nem­zetünk feladatát, oly számmal sereglett egybe, hogy a terembe nem fértek be. Ily szép vendég­koszorút Tasnád csak ritkán láthatott falai közt. Ez még jobban ösztönözte a vállalkozó­­kat, kik csakugyan oly ügyesen játszottak, hogy a jelenlevők legnagyobb megelégedése­­ket nyilvániták, midőn a fáradozókat virág­­özönnel tisztelek meg! Kitartást, szorgalmat ajánlok e társulatnak, hogy minél bővebben teljesíthesse a feladatot, mi nekünk magyarok­nak jutott. Buzdítja őket a gondolat, hogy egy nemzet jóllétéért fáradoznak, s hogy e pá­lyán mindenkor csak méltánylattal fognak ta­lálkozni ! Fogadják őszinte köszönetünket fá­radozásukért. Dicsérnünk kell Helei igaz­gató urat, hogy ily jó erőket tudott ily jó cél elérésére öszpontosítani, ezáltal megmutatta, hogy ép oly ügyesen föl tudja most használni az eszközöket a közügyek előmozdítására.

Next