Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)
1861-06-01 / 66. szám
Budapest 12-dik évi folyam. 66 Szombat junius 1-én 1860 HÖLGYFUTÁR. Megjelenik hetenkint hat legnagyobb féliven, másodnapi szétküldéssel ; évenként két nagy műlap.és számos mümeléke 11 e 1. Szerkesztőségi szállás: lövész-utca 10. sz. 1. emel., hová minden szerkesztőségi kézirat utasítandó. Az előfizetési- és hirdetési díjak Emich Gusztáv úr kiadó-hiva-Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Felelős szerkesztő: TÓTH KÁLMÁN. talába (ferenciek terén, 7-dik sz. földszint) küldendők. Előfizetési díj Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 új frt Félévre........................9 » » Évnegyedre ... 5 , , Hirdetések Gyorsan közöltetnek: egy hasábozott sorért 5 új krajcár fizetendő. V Teljes számi példányokkal még folyvást szolgálhatunk. A Parisienne. Látjátok a háromszint? . .. Frankhion Gyönyöre az, s a hős bálványa; Mint nap ragyog a fellegormon A szabadságnak szivárványa: Oh feledhetlen nap örökké: Párisban nem lesz zsarnok többé ! Előre, bár az ágyú zengjen, Előre, előre sergök ellen, Rajta, rajta, győzedelemre ! Thaly Kálmán. — A franciák forradalmi dala 1830-ból.— Föl Frankhon népe ! fés ti bátrak ! Karját kitárja a szabadság ! Ők mondák : jók lesztek rabszolgáknak! Mi mondjuk: lesztek mind katonák! Az a dicsőség kezd hajnaliam — Előre hát Fárisnak fiai! Előre, bár az ágyú zengjen, Előre, előre sergök ellen, Rajta, rajta, győzedelemre! Egygyé olvadva, egybe fűzve Föl, föl! Párisnak fiai! A szent honért gyorsan a tűzbe, Áldozni, és vért ontani! . . . Oh feledhetlen nap örökké: Párisban nincsen zsarnok többé! Előre, bár az ágyú zengjen, Előre, előre sergök ellen, Rajta, rajta, győzedelemre ! Hiában öl a golyózápor: Új harcosoknak ezre kél; Látszik az ellen hadsorából Egyegy húsz éves hadvezér . . . Oh feledhetlen nap örökké: Párisban nincsen zsarnok többé ! Előre, bár az ágyú zengjen, Előre, előre sergök ellen, Rajta, rajta, győzedelemre! Mi áttörünk sergök sűrűjén : Mert ezüst fürtű Lafayette, Ki két világban küzdél, győzvén, — Véres zászlónk te lengeted! Oh feledhetlen nap örökké : Párisban nincsen zsarnok többé! Előre, bár az ágyú zengjen, Előre, előre sergök ellen, Rajta, rajta, győzedelemre ! A háromszinü orleansi Zászlókat nem vivétek szintén? Az elhulltaknak vérhullámi közé tenvéretek vegyítvén . . . Zúgjátok most — mint akkor — a csatára, S egész Páris utánatok kiáltja: Előre, bár az ágyú zengjen, Előre, előre sergök ellen, Rajta, rajta, győzedelemre! Dobos testvéreinknek verd el Az utolsó gyászriadalt, S mi halotti füzéreinkkel Díszítjük fel a ravatalt. S te Pantheon, örök hirekkel Párisnak hős vitézit vedd fel! . . . Fiúk, vigyétek a dicsőket, — Nem a halál rablá el őket: Megőrizvék a dicsőségnek! FÜLMILE CSÓKJA. Falusi életkép. Pataki Ferenctől. Cserfalvi ur háza a leglátogatottabb volt a vidéken, mert vendégszeretetben ez idő szerént ritkitá párját, s talán egyetlen ház, hol az ember minden időben szívesen fogadtatott, s hol az emberben csak az embert tekintették. Még a közelebbi 12 keserves év alatt is, midőn a magyar ember magába zárva szive fájdalmát, a honfi bútól leveretten, a hatalom nyomásaival küzdve, elrekeszté magát az emberi társaságtól, s a családi körben keresett szórakozást, s kinek családja nem volt a szoba szűk falai között, szellemi táplálékkal igyekezett betölteni a szárnya szegett lélek vágyait. Cserfalvi úr mindig látogatóknak tudott örvendezni, s embereket összehozni; mert azon becsületes gondolkozásnak közzé tartozott, kik úgy vélekednek , hogy minden ember becsületes addig, mig az ellenkezőnek bizonyságát nem adja. Minden jót hitt, remélt, soha sem esett kétségbe, s mindig azzal vigasztalta magát, hogy a jó ügy diadala előbb utóbb bekövetkezik ; örök vidám kedélye földerítette a legkomolyabb embert is. Jó kedvű, mint szoktak lenni a tiszta lelkű emberek. Ezen jó kedély az elégültségnek volt kifolyása. Mindennel is meg volt elégedve. Termése jobb volt, mint másé,kalangjai több vékát eresztettek, több volt tehene, báránya, mint másnak, legalább ő úgy mondá, és senki sem mert ellenkezőt állítani. Ha akadt ember, ki kétségbe hozta állítását, akkor nem fogyott ki az erősségekből, s jaj volt annak, ki azokat megdönteni próbálta, mert sajátszerű gazdasági nézetei voltak. Neje, a páratlan háziasszony a nőiesség és házias erények ragyogó példányképe. Cserfalvi úr is meg volt győződve, hogy nincs jobb gazdasszony a vidéken, mint kedves felesége , előbb termett salátája, paszulya, ugorkája, mint másnak, veteményeit télen át is meg tudta tartani, anyit fonatott, szeretett, hogy egy tucat leányt ki tudott volna házasítani, ízletes ételeket készített, különösen híres bálmot. Hátra van még szólanunk a kedves kis örökösnőről, az egyetlen gyermekről Mari kisasszonyról, ki igazi természet leánya volt. Az, mivé a természet alkotó,egyszerű és érdekes, kedélyes és vidám, nem valami szép, de mindenesetre vonzó teremtés. A nélkül, hogy magasabb nevelésben részesült volna, maga tette magát azzá, ami. Az egyszerűség gyermeke ugyan, de azért nem műveltség nélküli ragyogó drága gyöngy, mely olyannak termett, a nélkül, hogy érintette volna a művész köszörűje. A honszeretet érzete, mintegy vele született, pártolta a hazai irodalmat, művészetet. Jelesebb költői