Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)
1861-06-29 / 78. szám
Nem szabad elfelednünk báró Simonyi Lajost, ki a híres konok fejű tábornok unokájához illőn, a határozatiak táborában harcolva , a viták egyik napján döntő súlyt adott pártjának, mind tüzes ékesszólása, mind sok helyes nézete által. Gróf Keglevich Béla a ház jóhangu jegyzője, ki a hivatal unalmait is tréfákkal tudja fűszerezni; — szenvedélyes politikus, journalistai mítkedveltő, komoly törekvést! férfi. Jó bor lehet belőle, de még nem forrta ki magát. Gróf Teleki Gyula rajzát akkorra kell hagynom, ha kissé jobban fixírozhattam; a szinetlen s taposó malom gyanánt mindig ugyanazt őrlő fölirati s határozati szónoklatok nem lehettek oly jellemzők, mint a valódi viták fognak lenni — ha megéljük. Gróf Keglevich Gyula még nem adott alkalmat, hogy egy tompa rapier-döféssel kedveskedjem neki, mire kedvem lenne. Szintúgy a finom gróf Hunyady, gróf Zichy Jenő és mások, tetteik és szavaik után fognak megitéltetni. Kocaeméthy Aurél: Budapesti hirharang. f Fáy András, ki élte végperceig soha sem szűnik meg a hazáért érezni és munkálni, e napokban „egy hazai eszmét“ pendített meg a P. N-ban. Ő most az építendő pesti országházban egy országos történelmi levéltár fölállítását indítványozza, hova minden fontosabb okirat összegyűjtendő lenne. Ez most anyival könnyebben eszközölhető, mert az ősiség eltörlésével a családok is minden veszteség nélkül mondhatnak le okmányaik és régi leveleikről, s ennél fogva az úgynevezett hiteles helyek is megszüntethetők. Öreg tudósunk egész szép tervet közöl e levéltár hivatalos kezeléséről, a kiadandó nyomtatványokról sat, mely a képviselőház figyelmét anyival inkább megérdemli, mert a teljesen kiegészítendő hazai történelem, mely az utókornak van fentartva, ily országos levéltár nélkül alig képzelhető. Múlt szerdán a nemzeti színház ügyében három képviselő adott be indítványt: Beniczky Lajos, Kazinczy Gábor és Vajai Károly. Az első új, alkotmányos igazgatóság kinevezését kéri, a második egy hét tagú bizottmány kiküldését, mely vizsgálatot tenne a színház fölvirágoztatására nézve. Ez indítványok folytán a nemzeti színház ügye, a másnapi tárgyak sorába kitüzetett. Csütörtökön többen szóltak e fontos tárgyhoz. Gróf Ráday Gedeon, a színház számára a Duna-parton adott puszta telek biztosítására nézve mondott egy pár észrevételt, melyek elfogadtattak. Besze János belevágott a csomóba, s rossz igazgatásról, protectional, színfali ármányokról, és a szép arcokért magasztalt színésznőkről sat. szólt. Beniczky Lajos mindenekelőtt egy vizsgáló bizottság választását kívánta. Ez meg is történt, s tagjai lőnek: Beniczky Lajos, Kazinczy G. Jókai M. Csengery A. gróf Ráday G. gróf Andrássy Gy. és b. Podmaniczky Fr. — Oly férfiak, kiktől a szinház ügyében minden jót várhatunk, a menyit csak az idők és körülmények szerint tehetni fognak. s Dobsa Lajos színházi emlékirata is most jelent meg a M. Sajtóban. Sok igazság és avatottsággal irt munka, s hisszük, hogy ily nagy kereszttűz mégis csak el fogja pusztítai a jelenlegi igazgatóságot, melynek kezében színházunk egészen szánalomra méltó sorsra jutott. f M a 1 e s s z W i ll m e r s hangversenye a nemzeti színházban, melyben az ő „Hunnia“ című nagy zeneműve fog előadatul. E műben. Írja Willmers a barsi főispánhoz: „Magyarhont akartam jellemezni, nem a mint táncol és szerelmi dalokat énekel, hanem Magyarhont, a mint lovagias hősei által hozzánk beszél, a mint a kardhüvelyre üt, s a jog, a loyalitás, a nemzeti szabadság zászlóját kibontja, s ezt élete vérével oltalmazza. E Magyarhon , melynek tiszteletbeli polgárának lenni büszkeségemnek tartom, kötéle szivem és telkemet Hunniám Írásakor!“ sat. A művész e levelét közelebb közölni fogjuk. Hangversenyének bizonyosan nagy közönsége lessz. A flórinei olasz műbarátok Markó emlékezetére egy sírboltot emelnek, melyre az aláírási íveket gróf G h er al d e s c a bocsátotta szét, kinek villájában — Antellában — sokáig lakott a hires művész. E sírbolt is Antellában fog emeltetni Markó hamvai fölé. Bizonyosan Magyarországon is lessznek, kik e célra adakozni fognak. — Ugyanezen magánlevélből értesülünk, hogy Markó legifjabb fia, Ferenc, Flórencben betegen fekszik. s Molnár Nándor volt honvédezredes nyilvános hálanyilatkozatot közöl azon részvétért, melylyel elhunyt öccsének, Molnár Károly volt honvédőrnagynak temetése alkalmával találkozott. Különös köszönetét fejezi ki a honvédsegélyző bizottmánynak, mely a temetést rendező Székács superintendens úrnak, ki segédletével együtt a végtiszteletet minden dij nélkül a legnagyobb készséggel teljesítő; Gánóczy Flórisnak, ki a sírnál lelkes búcsú beszédet tartott, s mindazon honvédtársainak, kik öccsének hült tetemét egész a sirkertig kisérték. I L ancetot francia festész fővárosunkban mulat, s a Duna tájait és népviseleteit fogja rajzolni, a „Tour de monde“ című nagy irodalmi vállalat számára. f Sréger a jövő hó elején fog énekelni. Tehát pár nap múlva már. f Egy városi bizottmány a Dunapartnak új és célszerű szabályozását reendi munkába. f Monari Rocca, jeles olasz tenorista, kiastambuli magyarok Széchenyi-requiemjén tiszta szabadelvűségből közreműködött, Konstantinápolyból jövet jelenleg fővárosunkban tartózkodik. Föllépni nem tudjuk. f Miután ismételve fordult elő azon eset, hogy a személybiztonság érdekében cirkáló katonákat lövésekkel bosszanták, a városi kapitányság közé teszi, hogy fensőbb parancs folytán a katonák töltött fegyverrel indulnak őrjáratra, s adandó esetben lőfegyvereiket is használhatják. Egy nagy műlovartársaság érkezik fővárosunkba Odesszából. Igazgatója az olasz M i n o r e 11. A „honvéd huszárok“ budai első előadásán, midőn a zenekar egyik lelkesítőbb indulónkat eljátszó, egy úr a hátsó székek egyikén felállt, s (mint a „Sürgöny“ kifejezi) toastot mondott Kossuth Lajosra, Magyarország kormányzójára. A múlt napokban az egész főváros feszült várakozásban volt, s leste a távirati sürgönyöket. Különféle hírek szállongtak a „fölirat“-ot vivő elnökök fogadásáról; most jó, majd rossz. — A legelső jó hír, mit megtudunk, az volt, hogy az elfogadás csütörtökön megtörténik. f Remellai Gusztáv írótársunk, Petőfi négy arcképét küldé meg azon négy derék románnak , kik a segesvári csatahalmokban lévő részeket ingyen engedők át az illető honvédségé sző egyletnek. f Price őrnagy, mint az angol kormány bizalmas ügynöke, e napokban már Pestre fog érkezni. f Báró Sina Simon nakllon nevű leányát, herceg Ypsilanti György augusztusban fogja oltárhoz vezetni. f Tömérdek aláírással ellátott kérvény fog benyuttatni a képviselőházhoz, hogy az akadémiai palota-tervek közül a Hen szmannét fogadják el. De a Stéher tervének is igen sok pártolója van. E tárgyban különben nem a képviselőház, hanem a szakértők dönthetnek illetékesen.A Jász kunság közelebb egyik legérdemesb férfiát veszté el, a 70 éves Bathó Ignácot, kit nagy népség kisért ki végső nyughelyére. 1849-ben négy fia szolgálta — mint honvéd — a hazát. f Az ipolysági hangverseny és táncvigalom, mely Pongrácz István volt honvéd alezredes vezetése mellett tartatott, a honti honvédsegélyző egyletnek hatszáz pártot jövedelmezett. f Alig van földrész , a honnan is volnának most Pestnek látogatói. Nézzék meg önök csak egy napon is az „Európa“ és „Angol királynő“ vendégeinek névsorát, például múlt csütörtökön: Questi Londonból, báró Altenburger Trientből, vicomte de Basterot Páriából, Colthuest Robert Izlandból, Claudio Stegmann Délamerikából, Pleietzer Berlinből, F. Mendes Brazíliából, E. Cobo és Martinez de Hetz Buenos Ayresből, vicomte A. de Segur Párisból sat, sat. f A Temesváron megjelenendő „Grenzbote“ szerkesztője G e 11 i t s e h beend, az „Ungarns Fall“, „Willisen in Schleswig- Holstein“, és „The Hungarian generals of the war“ művek szerzője. Ő kilenc évig élt külföldön, s a krimi hadjárat alatt az angol idegen légióban, mint őrnagy szolgált. f Emich Gusztávnál, mint halljuk, új német lap („Ungarische Post“) fog megjelenni, mely a szélső baloldal szellemében lenne szerkesztve. f Szomorú hir gyanánt írhatjuk,hogy Szacsvai Károly erdélyi hazánkfiát — mint egy német lap írja, —■ a katonai hatóság — politikai vádak miatt — 8 havi börtönre ítélte. * A budai népszínház javára, több egyetemi polgár által rendezett hangverseny, —fájdalom!—nagyon csekély számú közönség előtt ment véghez. De ennek dacára a közreműködők oly buzgalommal énekeltek és szavaltak, hogy a hallgató közönség tetszését teljes mértékben kiérdemlők. S've ts ch i n Miklós ügyesen játszott, s az általa előadott darabok közül saját „Rhapsodiája“ vívta ki leginkább a tetszést. H o 11 ésy Lné, Szerdahelyi, mint mindig, úgy most is zajos tapsokra ragadták a közönséget. Az utóbbi „A légionárius dalát“ szavalta Kakas Mártontól. Markovits Ilka oly kedvesen énekelt,hogy a közönség zajos tapsai kívánatéra, énekét még egyszer ismételni szíveskedett. Bignio és az egyetemi dalárda szabatosan énekeltek. 623 Balatonfelvidéki levelek. (Jun. 11.) Folyó hó 8kán tartotta meg B.-Füreden Zalamegye közönsége nagy Telekinkért a gyászünnepet. A szomszéd megyék közül Veszprém volt ez ünnepélyen legjobban képviselve. Zalának B.-Füredhez közel fekvő helységeiből fekete lobogó alatt gyalog vonultak be a lakosok ... a távolabbi helységek lakosai szintén fekete zászlóval, de kocsin , a megyei tisztviselők, s az úri osztály diszes fogatokon. Az ünnepély 10 óra után kezdődött délelőtt, s oly nagy néptömeg jött össze, hogy a helvéthitvallásúak b.-füredi templomába — bár elég nagy e templom, — fele sem férhetett be. A szószék előtt gyászravatal volt fölállítva, melyen két sorú gyertyák égtek. A koporsót a nagy hazafi arcképe, s a Telekiek családi címere díszítette. 24 ifjú magyar öltönyben, gyászfátyollal átkötött égő viaszfáklyákat tartva, állta körül a gyászravatalt. A templom főajtajánál a balatonfelvidéki énekkar gyász-