Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)

1861-04-30 / 52. szám

PALÓCZY LÁSZLÓ MEGHALT. — Szül. 1783., okt. 14. meghalt 1861., apr. 27. — Midőn az alsóház korelnöke nehány nap előtt helyét a választott elnöknek átengedő, a meghatottság hangján azon nyilatkozatot té­ve, hogy most már örömest száll sírjába, mert isten megengedte érnie a haza derűjét, miért a szomorú évtizedben folyvást imádkozott. S a végzet csakugyan úgy akart, hogy e nagy érdemű öreg a korelnöki székről egye­nest a sírba szálljon. Pár napi betegség után elhunyt, az „Arany sas“ vendéglőben, a­hol szállva volt, s szom­baton reggel a mindenfelé kitűzött gyászlobo­gók, s időnkint harangok zúgása hirdetők a ház és a haza veszteségét. A ház elnöke Ghiczy Kálmán d. e. 10 órakor a képviselőknek a következő jelen­tést téve: „Mielőtt a tanácskozást megkezdenék, megengedendő a tisztelt ház, hogy egy fájda­lomteljes kötelességet teljesítsek annak kije­lentésével , miszerint Magyarhon legnagyobb polgárainak egyike élni megszűnt. Szeretett követtársunk, tisztelt korelnökünk, Palóczy László, ma éjjel éjfél utáni fél órakor körg­­láb következtében beállott szélhűdés folytán, kimúlása előtt néhány perccel végszavaival áldást mondván e házra és a hazára, csende­sen jobb létre szenderült. (Megindulás.) Ős ré­gi római jellemű férfiú vólt ő a Cinci­natusok korából, ki honszeretetből ihletett lelki nagy­sággal megtudta vetni a fényt és hatalmat, melyet neki kitűnő képességeinél és érdemei­nél fogva a hivataloknak viselése nyújthatott volna, azon magasabb dicsőségért, hogy mint egyszerű honpolgár függetlenül és igy annál sikeresebben szolgálhassa a hazát. Hat ország­gyűlésen jelen volt ő, mint hazánk legjelesebb megyéi egyikének követe, mint ékes tollú jegy­ző, fáradhatatlan tevékenységgel, folyvást áll­hatatos és tántorithatlan hazafius jellemmel. Tagja volt­­ az 1848-as képviselőháznak, részt vett ezen örökké nevezetes nemzetgyűlésben, mint sokat fáradozott korelnök is. Részt vett a nemzeti gyűlésnek minden eseményeiben, s az ország jogaiért és törvényeiért ernyedetlen lélekkel vívott küzdelmeiben, s a rabság lán­cait viselte. Mindezekért magasztos öntuda­tán kívül csak egy jutalma volt, de a legszebb­­és legnemesebb, melyben szabad honpolgár részesülhet: a nemzetnek elismerése, melyet a képviselők, halála előtt rövid néhány nappal ünnepélyes határozattal kijelentettek, hogy Palóczy László a haza hálájára érdemes; ha­lálának hite gyászhír lesz az egész hazában, és emléke a nemzetnek szívében örökké élni fog. Mivel tudom, hogy e tisztelt ház is bizo­nyosan leróvandja a tiszteletnek adóját, m­ely­­lyel a nagy polgár, tisztelettel és szeretettel környezeti képviselőtársa és korelnöke iránt tartozik, azért bátor vagyok azon javaslatot tenni: méltóztassék a t. ház egy bizottmányt megbízni azzal, hogy a bánatos családdal érint­kezvén, a teendők iránt intézkedjék, s arról jelentést tegyen.“ (Közhelyeslés.) Majd Kubinyi Ferenc indítványára határzatilag kimondatott, hogy a ház három napig elnapolja üléseit, hat hétig gyászt fog ölteni; a végtisztelet tényéről intézkedik, s bizottmányt nevez, mely intézkedéseket te­gyen. A bizottmány tagjai lőnek az elnök és al­­elnökök, gróf Rádai Gedeon, Kubinyi 413 TÁRCA Ferenc, Révész Imre, Vadnay Lajos, Hajnik Pál, és b. E­ö­t­v­ö­s József. Jókai indítványozá, hogy a ház vállal­ja magára, hogy az elhúnyt nagy hazafi szá­mára síremléket emel. Ez — mint megjegyzék — a bizottmányhoz tartozik. A főváros minden körében mély gyász­érzettel szólnak a nemzetgyűlés bölcs Neszto­rának haláláról. De halálában vigasz és buz­dítás rejlik. Ő mint a jó hadvezér a küzdelem terén halt meg, tisztjét teljesítve, zászlóval kezében, s még a végpercben is a hazára mon­dott áldással ajkain. A gyászisteni tisztelet tegnap (ápril 29-én) d. u. 3 órakor vette kezdetét, a nemzeti múzeum előcsarnokában; aztán a reform, templomában emlékbeszéd tartatott fölötte; s innen a holt­test az országgyűlési tagok és nagy néptömeg által az indóházhoz kísértetett. Végkivonata szerint: kedves szülőföldjén Miskolcon, az avasi temetőben fogja alud­ni a dicsőültek örök álmát. A koporsót a fővárosi nép áldása közt száll­ták el. Remek költőnk, Arany János e so­rokkal búcsúzott el tőle : Ment fáradt veterán ! egy nemzet látta halálod . Közben fegyverrel, harcban elesni dicső! Budapesti liirharang. t M­ég jól emlékezünk azon fényes mű­­versenyre, melyet főrangúink a horvát szü­kölködök javára rendeztek. Az akkori ábrá­zolatok egyikét: „Zrínyi esküjét“, Bu­­lyovszky, Kozma V. és Pompéry János urak — maradandó emlék gyanánt — egy pompás műlapon adák ki, melyet V­­­z­k­e­­­e­­­y fest­ménye után Rohn rajzolt köré, s egyik hires bécsi kőnyomda állita ki. E történeti ábrázo­lásban , (mint egy mellékelt rajzlapon följe­gyezve van,) a következő jól talált arcképek láthatók: gróf Festetich Gyula, gróf B­á­n­f­f­y Erzse , gróf V­a­s­s Jozefa, gróf K­i­n­s­k­y Irén, Beöthy Ákos, Földvári Miklós, B­á­n­f­fy gróf, Blaskovics Ernő, Csekonics-Lipthay Leona bárónő, (Zrínyi Miklósnő,) b. Orczy Irma (Zrinyi Anna,) gr. Károlyi Viktor, (Szecsődy,) gr. Batthyányi Elemér, Odescalchi-Dé­­g­e­n­f­e­l­d Anna hercegné , b. Podma­­ni­czky Frigyes, (Farkassovics,) b. Pod­­maniczky Ármin (Alapi,) b. Lipthay Antal (Deli Vid,) gr. Károlyi Sándor (Gyu­­rics,) gr. Zichy Manó (Zrínyi,) K­e­n­d­e­f­f­y Árpád, gr. K­á­r­o­l­y­i Gyula (Guzics,) gróf Szapáry Gejza (Juranics,) gr. Sztáray Alexandra, gr. V­a­s­s Emma, gr. Andrássy Aladár (Csáky,) gróf Keglevich Béla (Győri,) hg. O­d­e­s­c­a­l­h­i Gyula, gróf D­e­­genfe­ld Emma, gr. Zichy-Kornis Anna. — E kép oly érdekes és sikerült, hogy bizo­nyára igen sok vevője leend.­­Palóczy Lászlónak igen jó arc­képe jelent meg, épen most Pfeiffernél. A Heckenast kiadásából ismét több könyvet kaptunk. Ezek: „Költemények Szász K­ár­o­ly­t­ó­l“, két kötetben; meleg, finom érzésű, költői művek, melyeket az olva­sónak nem szükség ajánlani; a tartalmas és díszesen kiállitott két kötet ára 2 ft. 50 kr. — „S­z­i­k­l­á­r­y Ilona“ történeti beszély az if­júság számára, V­a­c­h­o­tt Sándornétól,két szí­nezett képpel, ára egy ft. — A Vachott Sándorné által szerkesztett „Gyermekvi­lág“ 5 és 6 — utósó — füzete, két szép acél­metszettel, s igen jól válogatott tartalommal. — „Honfidalok“ a legjelesb magyar köl­tők munkáiból ; két vékony füzet, Petőfi és Vörösmarty fametsző arcképével; ára 15—15 kr. Mind ajánlatra méltó művek.­­ M o s o n­y i Mihály­tól, a kitűnő magyar zeneszerző és zenetudóstól két jeles mű­ jelent meg. Egyik: a „Tanulmányok“ zongo­rára negyedik füzete, (13 lap, ára egy ft.) és „Két népdal“ („Az ég alatt a földszinén“, „Már ezután nem is bánom“,) zongorára írva, s T­örök Gabriela kisasszonynak ajánlva ; ára 80 kr. Mind­kettő Rózsavölgyinél je­lent meg.­­ A b­u­d­a­i színkörben több új kis víg­játék fog szinre kerülni. Például „A kis árva“ Kis Andortól, (álnév­) „Épen most volt itt“, Almássy Tihamértól; „A kritikus“ Bodor Ká­­rolytól. f Farkas Miskától „Csornai emlék“ csárdás jelent meg, Sándorffy Antalnak ajánlva. f Pfeiffer Nándornál — mint halljuk — a „Magyar vezérek“ képcsarnoka egy nagy műlapon megjelent. f D­e­á­k Ferencnek több megye bizalmi szavazatot küldött. — Van-e rá szükség? f Kubinyi Ferenc egy kis régiség­­gyűjteményt vett, melyből a múzeumnak sza­bad választást engedett. f Az­t halljuk, hogy a városi tanács az úrtéri színház elbontását elhatározta volna, mivel nagyon sokba kerül. f A lelkes fiumeiek egy ifjút tarta­nak fővárosunkba, hogy ez nekik innen na­ponkint minden fontosb eseményt rögtön táv­iratozzon. Ez az igazi érdekeltség, mely mu­tatja, hogy Fiume a miénk. f É r­ E n­d r­é­d r­ö­­­írják,hogy még nagy Magyarországban is csak ritkán temetnek test­ben délibb, szebb, szívben , lélekben nemesb, egész lényében vonzóbb s kedvesebb honleányt, mint minő Latinovics Fanni k. a. volt, ki közelebb 17 éves korában meghalt. Fájó veszteség!­s S­arlón közelebb, a dicsőséges csata évnapján (ápril 19-dikén) nagy emlék­ünnepet tartottak, szónoklat és áldó énekkel. A s­a­rl­ó­i elesett honvédek sírjára emlékkövet emelnek, melynek létesítésére bi­zottmány alakult; elnöke lön B­á­t­h­o­r­i Schulz Bódog, a sarlói csata egyik hőse, kinek keblére az ünnepélyen lelkes hölgyek koszorút tűztek. A kitűnő katonánál ezen a napon sokan tisztelegtek, V­á­r­a­d­y János volt honvédőrnagy vezetése mellett. fA jelenlegi országgyűlés emlékére vert magyar érmet árulnak. f Szentesen b. Masburg Sándor el­nöklete alatt honvédsegélyző egylet alakult. f Jó tudni, hogy a Kossuth féle ban­kóperben az osztrák kormány feleletét három magyar : Beke Kálmán, Hengelmüller Mihály és Beborovszky Miklós készíték, szent eskü­vel bizonyítva oly dolgokat is, minthogy az adó­kivetést, beszedést saj. nálunk a király intézi, az országgyűlés minden beavatkozása nélkül.­­ Vidéki apró hírek: Pápán négy századból álló helyőrséget alakitnak, s kettő­höz már tiszteket is neveztek.—M­edgyesen (a szászok egyik fő helyén) a két­ főnököt me­g­ Tö­r­ö­k-m­u­z­s­ik­á­lták, sőt még az ablakait is beverték.— Tas­nádon, Bálint Elek volt hivatalnok részesült hasonló kitün­tetésben. — Miskolc minden köreiben nagy aggódás uralkodott Palóczy László súlyos megbetegülése miatt. — A honti honvéd gyámolító egylet Klapka Györgyhöz üd­vözlő iratot intéz.­­ A bájos Weiss Alphonsine bárónő múlt csötörtöki hangversenyéről jól ír­nak a lapok. A „Rákóczy indulót“ is játszót-

Next