Hölgyfutár, 1861. jűlius-december (12. évfolyam, 79-157. szám)
1861-08-27 / 103. szám
IASz. Figyelő a polgármesteri névre a több helyen elfogadott polgárnagy helyett a városnagy elnevezést ajánlja. A kalandorkodásáról ismeretessé lett Krúdy Kálmánt, Diószeghi Taddé nógrádi csendbiztos elfogta. A diós-jenői erdőkben találkozott vele, hol viadal fejlődött ki köztük. A csendbiztos pisztolyból lőtt rá, s kezét és oldalát megsebesíté. A két pandúr pedig kardvágásokkal sebesíté meg, s úgy vitték be a megye börtönébe. Jön a naptárszüret. Eleintén a vékonyabb füzetű humorisztikus naptárak jelennek meg , a Kakas Mártoné, a Bolond Miskáé, s nem sokára a „Kipfelhauseré.“ Lessz „Hétfejű sárkány“ is, melyet Lauka Gusztáv szerkeszt, s e napokban Mandellónál jelenik meg. Bizonyára mindeniknek nagy kelete leend. A nemzeti színház maradt, amint volt. Most is Nyéky M. az igazgatója, aki már maga is szívesen menne, ha helyére kineveznének valakit. De most már azt sem tudhatjuk, hogy kinek volna joga e kinevezésre. A főispánok a múlt hét végén gróf Károlyi György termeiben értekezletet tartottak, hogy közös irányukat megállapítsák. Ezúttal elhatárzák, hogy a szigorú tör- vényesség leend választott jelszavuk. A helytartó tanács nem csinál sok akadályt arra nézve, hogy azon hazánkfiai, kiknek neve németesen hangzik, azt magyarra változtassák. E napokban azonban visszautasított egy folyamodványt, melynek beadója azt kérte, hogy jelenlegi Németh nevét Magyarra változtathassa. A belső-szolnoki honvédsegélyző egylet emlékiratot küldött özvegy gróf Mikes Istvánnénak, elmondva, hogy hős fiának, a Szebennél Bem mellett elesett Mikes Kelemennek emléke sohsem hal ki az erdélyi magyarság kebléből. Egy lap megemlíti, hogy mindazok, kik a Mikes családban eddig Kelemen nevet viseltek, eddigelé mind csatában vagy száműzetésben haltak el. f Egerben új könyvkereskedés nyílt meg, a Violet Ottóé. f A zenedének ez évi pályajutalmát egy magyar lassú és friss nótára Pető János nevelő, és Kellér János pesti ügyvéd nyerék. Az első báró Prónay Gábor tiz, a másik Weisz Bernát 5 db aranyát. A budai népszínházban sept. 15-én már megkezdik az eladásokat. Páholy 20, ülőszék 312, támlány 5 leend benne. I Vay Miklósnak aug. 21-kén azt mondá a képviselőházban valaki: „akkor érkezel uram, közénk, mikor szétvernek bennünket.“ — „Jobb ha azok közt vagyok, a kiket szétvernek, — viszonzá a nemes báró — mintha azok között volnék, a kik szétvernek.“ „ Egy szép reményű ifjú, Kovács Gyula debreceni iskolai növendék, ki már első költeményével (ha nem csalódunk Kazinczy apotheosisével, maga iránt nagy várakozást ébresztett, aug. 5-kén Gelejen meghalt. Mindenki mélyen sajnálja, a ki ismeré. A halál szép jövőt zárt el tőle. tönte, mondá, hogy katonává legyek — és később, mint magyarnak, a magyar ügy mellett kelle harcolnom. A vád ellene az volt, hogy egyik matróztársának, ki őt sértéssel illette, mérget öntött fejébe, s e tény megállapittatván, a törvény által egy évi nehéz fogságra ítéltetett. Ritka eset a magyar nép életében, hogy ily alattomos bosszúra adja valaki magát. A magyar szembeszáll ellenségével. Ezért ez a kivétel kétszeresen sajnos eset. ** A „Narodny Listy“ és „Humoristinecké Lissy“ című cseh lapok szerkesztői ellen a „Prager Zig“ tudósítása szerint sajtóper van folyamatban. Bécsi hírek. ** A bécsi törvényszék előtt Kenyeres Mihály, gyöngyösi származású és a dunagőzhajózási társulatnál matróz-segédi szolgálatban levő egyén, méregkeverési vád miatt a vádlottak padján ült. A „Morgenpost“ következőleg jellemzi a vádlottat: Kenyeres Mihály, igen kellemes külsejű, nagy és erős termetű férfi, sötét arcszinnel — igazi puszták fia. — Előéletéből nem minden büszkeség nélkül beszélte el, hogy a Radeczky-huszároknál szolgált, és az 1848-ki fölkelés alkalmával a magyarokhoz ment át, hol a honvédeknél tiszti rangot viselt. Királyom iránti szeretetem ősz 823 Külföld. “Egy nyertes magyar Doberan-ban tartott augsenyben, a Pesten ismeretes „Peeres“ paripa az Alexandrina-verseny első diját nyerte. A nyeremény egy ezüst serleg, Alexandrina mecklenburg-schwerini nagyhercegnő ajándéka. Peeres ifj. gróf Batthyányi István tulajdona, ezúttal lovagló Lehndorf grófMontenegróból. Uj hírek szerint a fekete hegyek közt megint harc lesz. Legalább Omer basa rendeletet kapott, hogy Montenegróba nyomuljon. * Ki ad többet érte? Londonban egy nevezetes ékszergyűjteményt árvereznek, tán a legpompásabbat, mely valaha kótyavetye alá került. Ez a meghalt Abdul-Medsidzultán ékszergyűjteménye. Vannak benne nyakláncok, fülbevalók, karperecek, broche-ok, diadémok, virágcsoportok természetes nagyságba , ragyogók a brillantoktól, gyémánt madarak, szelencék, órák stb. Egy 264 brillanttal ékes kosár 1800 parton kelt el, 12 kávés csésze, nagyszerű gyémántokkal ékes 3450 pfrton ; egy rózsákkal diszített gyűrű 2190 pft ; egy gyémántos vállkapocs 4550 frton; a zultán egy diadémje brillantos madárral 6050 pfrt stb. Különös szépek a női ékszerek. Ezekre a zultán sokat költött, miután neki trónralépte óta 1200 felesége volt. 15 gyermeke maradt, 7 10, 8 lány. A mostani zultánnak csak egy felesége van. * Az elutazott svéd király, XV. Károlytól melegen búcsúznak a párisi lapok. A „Const.“ írja, hogy a nagy francia csapatszemle alkalmával illetékes í)ítélő alig akadt volna, mint a svéd király. Továbbá beszél a svéd sereg újraszervezéséről, mondván: Svédország jövője nem fogja megengedni, hogy hadsergét mostani patriarchális állapotában hagyja meg. A király arra látszik hivatva, hogy minden skandináv népfajnak új lendületet adjon. Midőn az északi tengernél 1852-ben harci zaj támadt, az orosz skandinávok papjaik és költőik által adták harci kedvek jelét. Egyik költőjük, N y m b o n fegyverre szólította őket. A költő hangja kétségtelenül a nép szava volt stb. “Nagy vétel. A kölni lap szerint Franciaország, a kölni börze által 70,000 zsák búzát vett Magyarországban. “Egy boldog pincér. Egy boulevardi kávéházi pincér e napokban lemondott állomásáról, és falusi jószágára vonul. Valóban a szerencsés fickó, jó gazdálkodás és börzejáték folytán 80,000 ftnyi évi jövedelemhez jutott. * Királyfiuk és királyleányokról. Az angol királyné tengerparti kéjlakában, Wight szigetén Osborne-ban, a kert nagy része a hercegek és hercegnők számára van átadva. Mindeniknek megvan a maga virágos és veteményes ágya, melyeket nagy buzgalommal művelnek. Mindenik kertrész birtokosa nevét viseli. Van asztalos műhelyök is. Az épület alsó részében gyakran láthatni a fiatal hercegnőket, a mint a sütés-főzés titkait tanulják , saját termesztésű növényeiket és gyümölcseiket főzik be. Láthatni, amint néha saját főztüket egész örömmel eszik, vagy a szomszédok közt kiosztják. A királynő szép példát ad a gyermeknevelésre, azonban ezt az aristocratia nem követi. A királyi szülöttek sehol sem oly boldogok, mint Osborneban. Van ott egy természettani múzeum is, kő és növénygyűjtemény, kitömött állatok, sat. melyet a kis hercegek és hercegnők maguk rendeztek és állítottak föl. ** A svéd király nyilatkozata. A svéd király, ki St. Cloudban a kertre szolgáló pavillonban az egykor I. Napoleon császár által használt lakrészt, Párisban pedig a Marsan pavillont foglalta el ideiglenes lakhelyéül, közelebb az operábeli kijövetelekor a császárhoz e szavakat intézte: — Sire, ha módomban volna egyszerű polgárnak lenni, nem óhajtanék másutt, mint Párisban élni. Más alkalommal meg Casten au úr előtt így nyilatkozott: — Az önök fővárosa terem, színház és erőd. **A „Morning Post“ a svéd király párisi látogatásáról. A „Morning Post" aug. 10-ei számában a svéd király párisi látogatását illetőleg, következő érdekes felvilágosítást közöl: „Két nemzedéki időszak alatt két házasság jött létre a Bonaparte és Bernadotte családok között. Először is Bonaparte József és Bernadotte két nővért vettek nőül a Clary családból; másod ízben pedig a boldogult svéd király jegyezte el magának Josephine császárné unokáját, ki Beauharnais Jenőnek , Olaszország alkirályának leánya volt. így tehát nem valami meglepő dolog, ha XV. Károly és herceg öcscse Oskár, jól, sőt lelkesedéssel fogadtattak a francia császár által, kivel ily atyafiságos kapcsolatban állanak.“ Nemzeti szinház. 1 Aug. 23. „Köszörületlen gyémánt“ és „A nyolcadik pont“, uj, egy felvonásos forditmányok. Az első mű angol vígjáték , melyet Buckstone után Tóth József magyarított. — Legelőször is ki kell mondanunk, hogy mi mindennemű irodalmi magyarosításnak határzott ellenzői vagyunk. Nézetünk szerint ez, az irodalmi művek ellen elkövetett sérelem, s mindenesetre oly csonkítás, melylyel a nemzeties sajátszerűségek és eredeti színezés zománcát kíméletlenül letörlik. Azzal, hogy a nevek megmagyaríttatnak, az alakok még nem válnak magyarokká, s a helyi vonatkozások kicserélése magában véve még korántsem teszi természetessé a színhely könnyedén vett megváltoztatását. Ennélfogva a „Köszörületlen gyémánt“-nak sem igen használhatott, hogy eredeti angolos színeiből kivetkőztetek. Sokkal jobb lett volna egyszerűen lefordítani. A vígjáték gondolata elég jó, ha nem meglehetősen elcsépelt. A „köszörületlen gyémánt“ egy fiatal falusi párnő, kit egy különc fiatal úr azért vett nőül, mert elve, hogy legjobb, ha az ember maga nevel magának nőt. Azonban sok baja van vele. — A természet leánya, a mesterek minden nevelési igyekezete mellett is, megmarad régi bőbeszédűsége, túlságos őszintesége és naiv kérdezősködései mellett, s ennél fogva sokszor megsérti az úgy nevezett illemet. De szívében jó, nemes, teli szeretet és ártatlansággal. A fiatal pár mellett egy nagybátya van feltüntetve, kinek felesége „egészen más.“ Ez finom, sima, műveit, de egyszersmind csalfa és tettető, ki nem férjét szereti, hanem egy lovas tisztet. Mindnyájan észreveszik e viszonyt, csak maga a férj nem.