Hölgyfutár, 1861. jűlius-december (12. évfolyam, 79-157. szám)

1861-08-27 / 103. szám

IASz. Figyelő a polgármesteri névre a több helyen elfogadott polgárnagy he­lyett a városnagy elnevezést ajánlja.­­ A kalandorkodásáról ismere­tessé lett Krúdy Kálmánt, Diószeghi Taddé nógrádi csendbiztos elfogta. A diós-jenői er­dőkben találkozott vele, hol viadal fejlődött ki köztük. A csendbiztos pisztolyból lőtt rá, s kezét és oldalát megsebesíté. A két pandúr pedig kardvágásokkal sebesíté meg, s úgy vitték be a megye börtönébe.­­ J­ö­n a naptár­szüret. Eleintén a véko­nyabb füzetű humorisztikus naptárak jelennek meg , a Kakas Mártoné, a Bolond Miskáé, s nem sokára a „Kipfelhauseré.“ Lessz „H­ét­fej­ű sárkány“ is, melyet Lauka Gusz­táv szerkeszt, s e napokban Mandellónál jele­nik meg. Bizonyára mindeniknek nagy kelete leend.­­ A nemzeti színház maradt, a­mint volt. Most is N­y­é­k­y M. az igazgatója, a­ki már maga is szívesen menne, ha helyére ki­neveznének valakit. De most már azt sem tud­hatjuk, hogy kinek volna joga e kinevezésre.­­ A főispánok a múlt hét végén gróf Károlyi György termeiben értekezletet tar­tottak, hogy közös irányukat megállapítsák. Ezúttal elhatárzák, hogy a szigorú tör-­ vényesség leend választott jelszavuk.­­ A helytartó tanács nem csinál sok­­ akadályt arra nézve, hogy azon hazánkfiai, kiknek neve németesen hangzik, azt magyarra változtassák. E napokban azonban visszauta­sított egy folyamodványt, melynek beadója azt kérte, hogy jelenlegi Németh nevét M­a­g­y­a­r­ra változtathassa.­­ A belső-szolnoki honvédsegély­­ző egylet emlékiratot küldött özvegy gróf M­i­­k­e­s Istvánnénak, elmondva, hogy hős fiának, a Szebennél Bem mellett elesett Mikes Kele­mennek emléke sohsem hal ki az erdélyi ma­gyarság kebléből. Egy lap megemlíti, hogy mindazok, kik a Mikes családban eddig Kele­men nevet viseltek, eddigelé mind csatában vagy száműzetésben haltak el. f Egerben új könyvkereskedés nyílt meg, a Violet Ottóé. f A zenedének ez évi pályajutalmát egy magyar lassú és friss nótára Pető János nevelő, és K­e­ll­é­r János pesti ügyvéd nyerék. Az első báró P­r­ó­n­a­y Gábor tiz, a másik Weisz Bernát 5 db aranyát.­­ A budai népszínházban sept. 15-én már megkezdik az eladásokat. Páholy 20, ülőszék 312, támlány 5 leend benne. I Vay Miklósnak aug. 21-kén azt mondá a képviselőházban valaki: „akkor ér­kezel uram, közénk, mikor szétvernek ben­nünket.“ — „Jobb ha azok közt vagyok, a kiket szétvernek, — viszonzá a nemes báró — mintha azok között volnék, a k­i­k szét­vernek.“ „ Egy szép reményű ifjú, Kovács Gyula debreceni iskolai növendék, ki már első költeményével (ha nem csalódunk Kazinczy apotheosisével,­ maga iránt nagy várakozást ébresztett, aug. 5-kén Gelejen meghalt. Min­denki mélyen sajnálja, a ki ismeré. A halál szép jövőt zárt el tőle. tönte, mondá, hogy katonává legyek — és ké­sőbb, mint magyarnak, a magyar ügy mellett kelle harcolnom. A vád ellene az volt, hogy egyik matróz­társának, ki őt sértéssel illette, mérget öntött fejébe, s e tény megállapittat­­ván, a törvény által egy évi nehéz fogságra ítéltetett. Ritka eset a magyar nép életében, hogy ily alattomos bosszúra adja valaki ma­gát. A magyar szembeszáll ellenségével. Ezért ez a kivétel kétszeresen sajnos eset. ** A „Narodny Listy“ és „Humo­­ristinecké Lissy“ című cseh lapok szerkesztői ellen a „Prager Zig“ tudósítása szerint sajtó­­per van folyamatban. Bécsi hírek. ** A bécsi törvényszék előtt Kenyeres Mihály, gyöngyösi származású és a dunagőz­­hajózási társulatnál matróz-segédi szolgálat­ban levő egyén, méregkeverési vád miatt a vádlottak padján ült. A „Morgenpost“ követ­kezőleg jellemzi a vádlottat: Kenyeres Mihály, igen kellemes külsejű, nagy és erős termetű férfi, sötét arcszinnel — igazi puszták fia. — Előéletéből nem minden büszkeség nélkül be­szélte el, hogy a Radeczky-huszároknál szol­gált, és az 1848-ki fölkelés alkalmával a ma­gyarokhoz ment át, hol a honvédeknél tiszti rangot viselt. Királyom iránti szeretetem ősz­ 823 Külföld. “Egy nyertes magya­r Doberan-ban tartott aug­­senyben, a Pesten ismeretes „Peeres“ paripa az Alexandrina-verseny első diját nyerte. A nyeremény egy ezüst serleg, Alexandrina mecklenburg-schwerini nagyhercegnő ajándé­­ka. Peeres ifj. gróf Batthyányi István tulajdona, ezúttal lovagló Lehndorf gróf­­Montenegróból. Uj hírek szerint a fekete hegyek közt megint harc les­z. Legalább Omer basa ren­deletet kapott, hogy Montenegróba nyomuljon. * Ki ad többet érte? Londonban egy nevezetes ékszergyűjte­ményt árvereznek, tán a legpompásabbat, mely valaha kótyavetye alá került. Ez a meg­halt Abdul-Medsid­zultán ékszergyűjte­ménye. Vannak benne nyakláncok, fülbeva­lók, karperecek, broche-ok, diadémok, virág­csoportok természetes nagyságba , ragyogók a brillantoktól, gyémánt madarak, szelencék, órák stb. Egy 264 brillanttal ékes kosár 1800 parton kelt el, 12 kávés csésze, nagyszerű gyémántokkal ékes 3450 pfrton ; egy rózsákkal diszített gyűrű 2190 pft ; egy gyémántos vállkapocs 4550 frton; a zultán egy diadém­­je brillantos madárral 6050 pfrt stb. Külö­nös szépek a női ékszerek. Ezekre a zultán sokat költött, miután neki trónralépte óta 1200 felesége volt. 15 gyermeke maradt, 7 1­0, 8 lány. A mostani zultánnak csak egy felesége van. * Az elutazott svéd király, XV. Károlytól melegen búcsúznak a pá­risi lapok. A „Const.“ írja, hogy a nagy fran­cia csapatszemle alkalmával illetékes í)­ítélő alig akadt volna, mint a svéd király. Továbbá beszél a svéd sereg újra­szervezéséről, mond­ván: Svédország jövője nem fogja megenged­ni, hogy hadsergét mostani patriarchális álla­potában hagyja meg. A király arra látszik hivatva, hogy minden skandináv népfajnak új lendületet adjon. Midőn az északi tengernél 1852-ben harci zaj támadt, az orosz skandi­návok papjaik és költőik által adták harci kedvek jelét.­­ Egyik költőjük, N y m b o n fegyverre szólította őket. A költő hangja két­ségtelenül a nép szava volt stb. “Nagy vétel. A kölni lap szerint Franciaország, a köl­ni börze által 70,000 zsák búzát vett Magyar­­országban. “Egy boldog pincér. Egy boulevardi kávéházi pincér e na­pokban lemondott állomásáról, és falusi jó­szágára vonul. Valóban a szerencsés fickó, jó gazdálkodás és börzejáték folytán 80,000 ftnyi évi jövedelemhez jutott. * Királyfiuk és királyleányok­­r­ó­l. Az angol királyné tengerparti kéjlakában, Wight szigetén Osborne-ban, a kert nagy ré­sze a hercegek és hercegnők számára van át­adva. Mindeniknek megvan a maga virágos és veteményes ágya, melyeket nagy buzgalom­mal művelnek. Mindenik kertrész birtokosa nevét viseli. Van asztalos műhelyök is. Az épület alsó részében gyakran láthatni a fiatal hercegnőket, a mint a sütés-főzés titkait ta­nulják , saját termesztésű növényeiket és gyümölcseiket főzik be. Láthatni, a­mint néha saját főztüket egész örömmel eszik, vagy a szomszédok közt kiosztják. A királynő szép példát ad a gyermeknevelésre, azonban ezt az aristocratia nem követi. A királyi szülöt­tek sehol sem oly boldogok, mint Osborneban. Van ott egy természettani múzeum is, kő és növény­gyűjtemény, kitömött állatok, sat. melyet a kis hercegek és hercegnők maguk rendeztek és állítottak föl. ** A svéd király nyilatkozata. A svéd király, ki St. Cloudban a kertre szolgáló pavillonban az egykor I. Napoleon császár által használt lakrészt, Párisban pedig a Marsan pavillont foglalta el ideiglenes lak­helyéül, közelebb­ az operábeli kijövetelekor a császárhoz e szavakat intézte: — Sire, ha módomban volna egyszerű polgárnak lenni, nem óhajtanék másutt, mint Párisban élni. Más alkalommal meg C­a­s­t­e­­­­n a­u úr előtt így nyilatkozott: — Az önök fővárosa terem, színház és erőd. **A „Morning Post“ a svéd ki­rály párisi látogatásáról. A „Morning Post" aug. 10-ei számában a svéd király párisi látogatását illetőleg, kö­vetkező érdekes felvilágosítást közöl: „Két nemzedéki időszak alatt két házas­ság jött létre a Bonaparte és Bernadotte családok között. Először is Bonaparte József és Bernadotte két nővért vettek nőül a Clary családból; másod ízben pedig a boldogult svéd király jegyezte el magának J­o­s­e­p­h­i­­ne császárné unokáját, ki Beauharnais Jenőnek , Olaszország alkirályának leánya volt. így tehát nem valami meglepő do­log, ha XV. Károly és herceg öcscse Oskár, jól, sőt lelkesedéssel fogadtattak a francia császár által, kivel ily atyafiságos kapcsolat­ban állanak.“ Nemzeti szinház. 1 Aug. 23. „Köszörületlen gyé­mánt“ és „A nyolcadik pont“, uj, egy felvonásos forditmányok. Az első mű angol vígjáték , melyet Buckstone után Tóth József magya­rított. — Legelőször is ki kell mondanunk, hogy mi mindennemű irodalmi magyarosí­tásnak határzott ellenzői vagyunk. Néze­tünk szerint ez, az irodalmi művek ellen elkö­vetett sérelem, s mindenesetre oly csonkítás, melylyel a nemzeties sajátszerűségek és ere­deti színezés zománcát kíméletlenül letörlik. Azzal, hogy a nevek megmagyaríttatnak, az alakok még nem válnak magyarokká, s a he­lyi vonatkozások kicserélése magában véve még korántsem teszi természetessé a színhely könnyedén vett megváltoztatását. Ennélfogva a „Köszörületlen gyémánt“-nak sem igen használhatott, hogy eredeti angolos színeiből kivetkőztetek. Sokkal jobb lett volna egysze­rűen lefordítani. A vígjáték gondolata elég jó, ha nem meg­lehetősen elcsépelt. A „köszörületlen gyémánt“ egy fiatal fa­lusi pár­nő, kit egy különc fiatal úr azért vett nőül, mert elve, hogy legjobb, ha az ember maga nevel magának nőt. Azonban sok baja van vele. — A természet leánya, a mesterek minden nevelési igyekezete mellett is, meg­marad régi bőbeszédűsége, túlságos őszinte­sége és naiv kérdezősködései mellett, s ennél fogva sokszor megsérti az úgy nevezett ille­met. De szívében jó, nemes, teli szeretet és ártatlansággal. A fiatal pár mellett egy nagy­bátya van feltüntetve, kinek felesége „e­g­é­­szen más.“ Ez finom, sima, műveit, de egyszersmind csalfa és tettető, ki nem férjét szereti, hanem egy lovas tisztet. Mindnyájan észreveszik e viszonyt, csak maga a férj nem.

Next