Hölgyfutár, 1861. jűlius-december (12. évfolyam, 79-157. szám)

1861-11-30 / 144. szám

ngyos népsége a valódi sansculottok en­gednék. A rokkantak házának siri csendje, mely Párisnak helyrajzi képét ez oldalról bezárja, fájdalmas hangulatot kelt a kiváncsi nézőben. Jobbra a Mars-mező, s a tábornokok nevét vi­selő utcák Párisnak egészen katonai szint köl­csönöznek. Páris a két utosó évtizedben anyira na­gyobbodott , hogy az újonnan keletkezett fal­vak, mint: Passy, Auteuil, Point du Jour, Bollainvilliers, Chaillot, Batignollet, Montmar­tre, Clignantcourt, la Chapelle, Vilette, Prés St. Gervais, Belleville, Charonne, Bercy, Aus­terlitz, Gentilly, Grande Piété, Montrouge, Grenelle, Vaugirard — a főváros külvárosaiul tekintendők. A közbeeső tereket a legkete­­sebb falusi lakók, elegáns stylben épült palo­ták tömege tölti be. A kör bővítése, melyet a belső boulevar­­dok (a fentnevezett kettőn kívül: Boulevard de la Madelaine, du Montmartre, de Bonne Nouvelle, de St. Denis, de St. Marrin, du Tem­ple, de Füles du Calvaire, de St. Antoine, de Bourdon, de l’ Hôpital, des Gobelins, de St. Jacques, d’ Enfer, du Mont Parnasse, des In­valides) képeznek, ily körülmények közt min­dig sürgetőbb szükséggé vált, míg végre Na­póleon Lajos kimondotta azon tartalomdús, de sok párisi polgártól zokon vett szavakat: „a régi boulevardokat le kell rombolni!“ Ez már megtörtént, s azóta nagyobb figyelmet fordítanak az új boulevardokra, melyek közül különösen kiemelendő a Boulevard de Sebas­topol. Ez fekszik a Szajna balpartján, s a jobb oldali városrészekkel a Saint-Michel hidja által köttetik össze. Közli: Bíró Imre. Budapesti hirharang. f X­á­n­­­u­s Ján. nem csak a múzeumnak hozott becses kolibri gyűjteményt, (közte egy ritka bíborvörös szinti íbiszt,­ hanem az aka­démiának is több igen becses könyvet.­­ Gróf Batthyányi Julia legújabb regénye, „Szeréndi Ilona naplója“ ma­gyar nyelven is megjelent. Forditá Toldy Ist­ván , kiadó igen csinos kiállításban Emich G. : Nálunk a képző­művészetek terén igen kevés nővel találkozhatunk , anyival in­kább elismerést érdemel tehát azon egy kettő, ki e nehéz pályán halad. Ezek egyike, a kö­zönség által még nem ismert, de szép tehet­ségű Pethi Vályi Mari asszony, (Jókaink unokahuga,a­ki többi közt Madarász Gy. méltán nagyhírű „Hunyady Lászlóját“ is oly szépen másolá le, hogy az bármely díszterem­nek is ékességére válnék. Valamely egylet vagy kaszinó alig tehetne egy-egy érdekesebb mű­­vételt, miután jutányosan kapna egy szép ke­zektől készített jó másolatot. Ajánljuk az il­letők figyelmébe.­­ Bolnai közelebb a nemzeti színház­ban föl fog lépni, a népszínház javára. (T. i. a jövedelem harmadrésze e folyvást­­gyarapo­­dó intézetnek lesz szentelve.) A vendégjátékra választott szerep „Hamlet“, melyben Bolnai legelső ízben is megtudá nyerni a közönség és bírálók tetszését.­­ K­ő­v­á­r­y László írótársunkat súlyos veszteség érte. Édes­anyját veszté el, kit nov. 24-én nagy tömeg kisért a tordai temetőbe.­­ Az aldunai európai bizottság,Szabó József lev. tag kérelme folytán, az akadémiá­nak Gáláéról megküldé a dunatorkolati mun­kálatokra vonatkozó tervrajzokat, s az ottani munkálatok eredményeit fölmutató térképe­ket, melyek könyvárusi utón nem kaphatók. Az akadémia e becses ajándékot levélben fogja megköszönni.­­ Liedemannn Frigyes pesti nagyke­reskedő meghalt, egy nappal előbb, mint 70- dik születése napját ünnepelte volna. A pesti kereskedelmi világ egyik legtekintélyesb tag­ját veszté el benne.­­ A­s­b­ó­t­h Lajos emlékiratai ez idő sze­rint nem jelenhetnek meg. Mivel azonban az akadályok elhárulhatnak, szerző az aláírási ívek beküldését kéri. A­ki a munka megjele­nését bevárni nem akarja, annak Asbóth az előfizetési összeget azonnal visszakülden­i.­­ A fővárosunkban lakó angolok — az angol nyelv gyakorlása végett — a va­dász­ utcai 6 sz. házban meetingeket rendez­nek. Az első már megtörtént.­­ A bécsi skótok templomában e na­pokban egy Andrássy grófnő kelt össze gróf M e 11 e g a­n bajor kamarással. Az össze­­kelésen számos magyar mágnás volt jelen, mely után az új házaspár Münchenbe utazott.­­ A budai népszínházi bizottmány el­lenzi Molnár azon szándékát, hogy a pá­holyokból körszékek csináltassanak. E szerint marad úgy, a mint volt. s Merényi László, ki két kötet jól összeválogatott „népmesét“ adott ki, az akadémiához folyamodott, hogy pártfogolja és segélje őt azon útjában, melyet a népmesék összegyűjtése végett Erdélyben — a Szilágy­ságban és székely­földön —teend. Az illető osztály ennélfogva elhatárzó, hogy 300 frt utalványozását fogja e célra javasolni az igaz­gató­tanács előtt, Merényinek figyelmébe ajánlva, hogy a népmesékhez ne tegyen sem­mit, azokat ne szépítse, hanem szorosan a nép előadása szerint jegyezze föl, minden népsa­játságra gondja legyen, s a mesteremberek műhelyeiben is megfordulva, az ott használt magyar műszókat írja össze, úgy azonban, hogy ez által főcéljától valamiképen el ne vo­­nassék. f Az erdélyi muzeum-egylet nov. 22 én tartá rendes közgyűlését. A lelépett másodel­nök gr. Lázár Miklós helyére Szabó Jó­zsef orvostudort választok meg. f A katonai váltságdíj 1862-re is 1200 írtban állapíttatott meg. Legalább igy írják Bécsből. s Sáros-Patakról Írják nekünk, hogy Tóth Soma oda érkezett, s tánciskolát nyi­tott. Az ifjúság, mely oly szívélyesen fogadta, bizonyosan „Palotás“-át is betanulandja.­­ Az „izraelita magyarító-egylet“ jövő szombaton kezdi meg újra fölolvasásait, az egylet szállásán, áj tér 2. sz. alatt. Az egy­let nagyon szívesen veszi, ha fölolvasásra minél többen jelentkeznek. Ez első alkalom­mal dr. Rózsay az elnök, Mezei, Tatai és Prop­­per D. fognak fölolvasásokat tartani.­­ A „Sz. Figyelő“ azon óhajtását f­e­jezi ki, vajha Sárosy Gyula tüzetes­ élet­rajzát avatott kezek mielőbb megírnák. Ezt a közönség is bizonyára igen szívesen vesnné.­­ A győri hatóság megelőzte a vásári tolvajságokat. Nevezetesen még vásár előtt befogatott valami 45 hosszú kezűt, kik ekké­­pen nem gazdálkodhattak kényök-kedvek sze­rint.­­ L­i­s­z­n­y­a­i Kálmán Sz.-Fehérvárra utazott, hol többekkel együtt holnap este sza­­vaslati műversenyt fog rendezni.­­ A főváros egyik legkedvesebb fia­tal hölgyét, Karácsonyi Irma kisasszonyt e napokban jegyzé el Karácsonyi Ferenc ur.— Báró Sin­a Simon leánya, Iona pe­dig a farsang elején fogja tartani fényi­s ná­szát herceg Ypsilantival. f Krúdy Kálmán, a hires kalandor, B. Gyarmatról megint szökési kísérletet akart tenni; de fölfedeztetvén, (mint a M. O.-nak ír­ják), egy pandúr agyon lőtte. f Múlt héten Uj-Pest fölött a szélvész elsülyesztett egy hajót, melyen 130 mázsányi hal volt. Ennélfogva a bálák szerencsésen szét­úsztak a vízben, az emberek pedig még sze­rencsésebben kiúsztak a­­ partra. f Molnár György a népszínháznál egyes páholyülésekre is hirdet most bér­letet. f A „L­­­é­c­­­e“, tárcájában S­o­­­i­e Emil érdekes magyarországi utazását közli. A poli­tikai lapok szeretnének belőle mutatványt kö­zölni, de­­ nem lehet.­­ A P. N. egy oly történetet közöl, mi­neket Dumas szeret írni. Csak­hogy Dumas úr történetei nem igen történtek meg, míg ez va­lóság. Egy budaújlaki lakos még 1808-ban ültetett udvarára egy akkor 20 éves akácfát, mely alatt sokszor üldögélt. Sokszor monda ismerőseinek, hogy (nőtlen lévén) ez az ő élet­párja, ezzel él, s ezzel fog elveszni. Később el­adta házát, s Vörösvárra vonult. Az új birto­kos közelebb javításokat tévén a ház körül, a vén akácfát kivágatá, s a szelíd öreg úr Vö­rösváron ugyanazon órában költözött a jobb világra.­­ Az alagutat most már gázzal vilá­gítják.­­ Kempelen Győző a népszínházhoz „Szép Mara“ című 3 felv. népszínművet adott be. Zenéjét Állaga Géza írta, ugyanazon ifjú zenész, ki Tóth Kálmán népszínművéhez is igen sikerült zenét készített. A Kemenesvidék egyik derék Nesz­tora, H­á­c­z­k­y Ferenc földbirtokos, közelebb 78 éves korában meghalt. Áldás emlékezetére.­­ Németh Albert volt országgyűlési képviselőt, (mint Puszta Császról írják,­ ott nov. 27-kén elfogták, s Egerbe, onnan pedig Budára kisérték.­­ Az amerikai hadseregben közelebb egy Schöpf nevű egyént neveztek ki tábor­nokká, ki valaha az osztrák katonaságnál al­tiszt volt, később pedig a magyar seregben szolgált.­­ A múlt számunkban közlött „Petőfi S­á­r­o­s Pa­t­a­k­o­n“ című tárcacikket a „Per Lloyd“ vasárnapi száma igen sikerült fordí­tásban adta.­­ Egy amsterdami kereskedő — do­hány­vásárlás végett — közelebb hazánkba jött. Előbb azonban nem indult útnak, míg il­lető helyen kérdést nem tett, ha személyes biz­tonságáról jót állnak-e, valamint arról is, hogy az összevett dohányt valóban kiviheti , így megnyugtatván magát, útnak indult, s Csa­bára érkezett. Azonban a térdig érő sár, az idegen környezet, s a föld népének télies bőr­­öltözete anyira hatottak rá, hogy lázat kapott. Aradra érkezvén,­­ az „Alföld“ szerint — szintén nem merte egy fél napig a szobát el­hagyni , de már egy kissé mégis csak meg­nyugodott. J Jelenleg a tavalyiakból már csak öt főispán van megyéik élén; 23-an méltóságaik­tól, 21-en pedig megyéik­­vezetésétől mentet­tek föl. Az új megyekormányzók közül eddig elé öt (a bácsi, pesti, szabolcsi és pozsonyi) tudta az új megyei tisztikart megalakítani.­­ Nyitra­ megyében, Darázs helység­ben, a Zoborhegy egyik szikláján régi tem­plom áll, melyet — a népmonda szerint — még Szvatopluk erdődei építenek. A nyitrai püspök, mint az építészeti régiségek kedvelője, e templomot most díszesen kiigazittatá, s be­léje egy pompás festésű oltárképet helyezett. f Wenzel Gusztáv akad. tag e napok­ban emlékbeszédet tart a tudós-társaságnál, egyik elhalt külföldi tag, a jeles Savigny fölött. f Brand Károly pesti jeles hegedűké­­szítő, két hegedűt küld a londoni világkiállí­tásra, melyek a Straduarius-hegedűk mintájá­ra készülnek. Egyiken e felirat van: „Szent István oltalma alatt készítve.“­­ Egyik lapunk Verdit, „az olaszok jelenleg élő legtehetségesebb zeneszerzőjének“ nevezi. Elfeledte, hogy Rossini még él. s Sipos Antal zongoraművész múlt va­sárnapi hangversenye az „árvalány-ház“ ja­vára (a „múzeum­­ban“) érdekes volt. A fővá­ros kedvence Hollósy L.-né és Bignio Zimay-féle magyar dalokat énekeltek. (Szer- 1158

Next