Hölgyfutár, 1862. január-június (13. évfolyam, 1-77. szám)
1862-05-20 / 60. szám
mint száz varrótű. De hát a szép varrólányok hova lesznek ? * A „Pays“ írja, miszerint Mathilde hgnő 11-én este nagy estélyt rendezett a hollandiai király s királyné tiszteletére. A magas vendégek a császárnő kíséretében este 9 órakor érkeztek meg. A termek gyönyörűen valának díszítve s alig bírták befogadni a számos társaságot, melyben a diplomatia is szép számmal volt képviselve. A francia császárnőn rendkívül feltűnt a rég nem tapasztalt vidor elégedettség. A tánc reggelig tartott, s az egész párisi világ csak a francia császárnő vidorságának ismételgetésével van telve. * Berlin: A charlottenburgi borbélyok borzastón megbüntettek egy reaktionárius hivatalnokot. Ez az úriember kijelentette borbélyjának, hogy nem veszi többé igénybe szolgálatát, ha szabadelvű jelöltre szavaz. A borbély nem engedte megzavartatni magát. Elment a választásra és szabadelvű követre szavazott, de egyszersmind panaszt tett borbélytársainál az erőszak miatt, melyet a hivatalnok lelkiismeretén elkövetett. A derék alkotmányos érzelmű borbélyok azonnal elhatározták, hogy a reaktionárius hivatalnok beretválatlan marad és úgy jön. Sorban elhivatta valamenyit, de mindegyik megtagadta a kívánt szolgálatot. Utóvégre is Berlinbe kelle mennie, hogy bozontos szakálától meneküljön. * Berlin egyik választó kerületében az elnök kijelentette a választóknak, hogy midőn neveiket felolvassa, a jelenlevők igennel, a távollevők nemmel feleljenek. Az elnök úr nagyon csodálatos ember lehet, ha azt hiszi, hogy azok is felelhetnek, kik távol vannak. * Egy berlini bankár nagy ebédet adott ismerőseinek. Vásárolt hozzá két gyönyörű fajdtyukot s megparancsolta kertészének, hogy néhány napra a földbe ássa a becses vadat, mert az eladó azt mondta a bankárnak, hogy húsok így porhanyóbb leszen. Ki írja le a kertészremületét, midőn a bankár előkéri a fajdtyukokat. A jámbor ember azt hitte, hogy mint a féle dögöt kell elásnia, s a mivel szegény volt s holmi elegáns illatot nem érzett rajtok, családjával együtt szépen elköltötte a drága pecsenyét. * Drezda. A ..Dresdener Nachrichtenben“ nem rég egy házassági ajánlat jelent meg, melyben egy fiatal iparos élettársat keres, ki „erényes legyen“ s ezenkívül kis vagyonnal is bírjon. A fiatalember e hirdetésre egy csomó levelet kapott. Teréz, Augusztina, Karolina, Nina, Róza, Ágnes mind-mind nagy páthosz és meglehetős rész ortográfiával dicsérik erényeiket, de csak pénzükről hallgat a krónika. Végre egy levél érkezett, melyben Amanda azt írja, hogy ötszász tallérral rendelkezik. Természetes, hogy a fiatalember rögtön ebben ismerte fel — ideálját! A sorokból rokonkebel érzete villogott reá, a sorok közül menyi lyrai szerelem, drámai magasztosság abban az ötszáz tallérnak képében ! — Dühösen irt és még lángolóbb válaszokat kapott, míg ki jön tűzve a légyott. A nő ismertető jele a kék kalap, a fiatal emberé a kezében tartott papírcsomag. Dobogó szívvel megy a légyott helyére, és ott megrettenve hull ki kezéből az a papírcsomag — a kék kalapos nő saját nővére volt. * Jamaika. A legutóbbi nyugatindiai posta meghozta a hírt, hogy Kingstont, Jamaika fővárosát 29 ikon borzasztó tűzvész hamvaszta el. A kár 200,000 frtot tesz, minek csak csekély része volt biztosítva. Három gyújtási kísérletnek jöttek nyomába. * Königsberg. A königsbergi újság következőleg ir Bulyovszky Lilla ottani vendégszerepléséről: „Miután anyira különböznek a szép és a szép ellentéte felől nézetek, ennélfogva e legnagyobb óvatossággal kell járnunk az aesthetika sikamlós talaján és nagy vigyázattal mondhatjuk csak ki, hogy ez, vagy amaz a színésznek legjobb szerepe. „Bulyovszkiné Saphojáról azonban a pénteki előadás folytán oly bizonyossággal elmondhatjuk,ezt s megerősíthetjük az ily irányban elterjedt közvéleményt. Mindazon szerepek között, melyekben eddig igen tisztelt vendégünket láttuk , Saphoja az , mely a legragyogóbb fényben mutatja fel magasztos művészetét. Véleményünk szerint jellemfestési nagy tehetsége, mély lélektani ismeret- s finom aesthetikai érzelemmel párosult és valódi korrektséggel keresztül vitt mozdulatain és színi cselekvésén alapszik, és épen e fényes tulajdonát emelte érvényre és tüntette fel egész nagyságában. E Saphonak plasztikus szépsége, minden egyes állásban, mozdulatban a nagy hellén szobrászok fennséges eszményeit varázsolta a néző elé, míg életteljes, különösen néma játéka, — midőn a legvalódibb hatás előidézésére egyetlen tag sem maradt tétlenségben — felismerni engedi, hogy Bulyovszkiné historit tanulmányozta. Éhez járult még, hogy hangja is jobban illett e szenvedélyes, heves nő szerepébe, mint némely másba. Grillparzer szép költeményének elszavallása tökéletes volt. A nézők egész lélekkel átengedék magukat e valódi műélvezetnek és lelkesültségüket, csodálásukat szűnni nem akaró kihívások, valamint sűrűn hulló virágok s koszorúk tanusíták. „A befejezésül adott „Ő nem féltékeny" című darabban megmutatta a művésznő mily nagy mértékben otthonias az ily divatos vígjátékokban is. IS nemzeti színház. Május 16-án „Tarquinok és Brutusok“ szomorújáték , irta Tóth Jósefné. A római és görög darabokat, ha csak valódi lánglelkű költő nem irta őket, a kor már nagyon túlszárnyalta ; nem mondjuk jóságban, hanem azon irány által, mely a jelenkori közönség ízlését jellemzi. Ennek az kell, hogy azon társadalmat lássa visszatükrözve, amelyben maga is él, küzd és szerepel; azon politikai, vagy sociális eszméket, melyek mindennap foglalkoztatják; mennél nagyobb életelevenséggel és rokonsággal találja ezekben saját viszonyait érintve és feldolgozva, a színpadi mű anyival melegebben érdekli. Ez lehet oka, hogy e darab, bár feltűnésekor mint nő tollából eredő, elég érdeket gerjesztett és zajt csinált, oly hamar a könyvtár porába temetteték, és onnan elővonva most, noha még az is járult hozzá, hogy maga a szerzőnő lépett föl benne, igen kevéssé bírta a közönség kíváncsiságát föleleveníteni. Különben is Shakespeart kivéve az a klassikus irodalom óta született ilynemű darabok, csak olyanok mint a gyöngén utánzott antik kövek. Hasonlítanak, de mégis mind tartalmuk, mind foglalványuk egészen más. Mi azon régi óriások cselekedeteibe és beszédjeibe igen rosszul találjuk bele magunkat. Itt a tunika alól, bármily gondosan van is az redőzve, mindenütt kirt akrinolin. — A vendégszínésznőtől mai játéka után nem lehet az értelmiséget megtagadni, noha ma igaz saját művében játszva csak azt bizonyítá be, hogy önmagát érti. • Főleg azonban szavallata se a tragoediai egyszerűség, se a szépség és erőtelj kellékeivel nem igen birt. Ő mindig szónokol inkább mint szaval, az érzelem közvetlensége nélkül, mi férfinál sem helyes, nőnél pedig épen természetellenes. A közönség egyébiránt látható f igyekezetét tudta méltányolni, és mint csinos színpadi alakot szívesebben nézte, mint hallgatta. . . Május 17-én „Sevilla borbély“ vig opera Rossinitől, A r t o t D e s i r é e k. a., ki ma lépett föl először a nemzeti színpadon, gyéren látogatott szintermükbe s a színháztól már-már maradozó közönségbe uj életet és lelkesedést öntött. A ház az átalános bérszünet dacára csaknem mindenütt tele volt A művésznő, ki minap a városi színpadon oly nagy zajt csinált, itt a mintegy versenyérzettel megragadott közönséget még nagyobb tapsokra indítá. Mindjárt kiléptekor kezdődött az,és azontúl sűrűn megújulva kísérte egész szereplését utósó hangig. Egy pompás bokréta, mely az elfogadáskor lábaihoz hullott, biztosítás volt számára, hogy nemz színházunknál egész vendégpályája rózsákkal lesz hintve. Artot-ról már más alkalommal elmondtuk, hogy ő nagy énekesnő, és tökéletes „Rozina.“ Játéka, éneke, külső megjelenése, mint egy tökéletes jellemkép olvad egymásba. Ő nem azért látszi e szerepben megjelenni, hogy énekművészetét hallassa, fiorituráit lepergesse, kadentiáit csattogtassa, — nem,— ő Beaumarchais Rozinája testeitől lelkestől, s e mellett mégis, minden ízülete — nagy énekesnő. Azért nála méltatlan dolog volna szerepének egyik vagy másik helyét fénypontul kiemelni Nála minden részecske az egésznek arányosan kiegészítő része: az entréetől, elkezdve végig. S hogy a drága szöveten a megfelelőleg pompás hímzés se hiányozzék, erre nézve hangjának ezüstjét a lehető legmesterségesebb fonásokban mutatja be Rode nehéz változatainak s az elragadó csók keringőnek éneklésével. Artot nagy énekesnő, mert az ő éneke nem csupán hangjegyek fáradalmas hangokba öntése, — érzés, lélek, erély és eszme van abban , s ehez még valódi iskola is, mely a lényeget nem rendeli alá az mellékesnek ; ő valódi alaphangokra szövi a futamok, rouladeok, trillák cifrázatait. Míg sokaknál például az egész est egy trilla-röppentyűzés, vagy kínosan végig sanyargatott tremolok hullám játéka. Artót kitűnő művészetét mint említők — a nemz.színház közönsége is lelkesedett tetszéssel méltányolta, — csak midőn az opera végén a híres csók-keringőt énekelte, mint Tadolini hajdan ugyan e padon az ő keringőjét, akkor lehetett egyes élesebb szisszentéseket hallani. Váljon az olasz nemzeti költőt illette-e ez, a ki a keringőt irta, vagy a ki elénekelte ? . . Mit mondanának azok a szisszentük, ha Artút kisasszonynak egyebütt meg azért sziszegnének, a miért mi oly forrón megtapsoltuk, t. i. hogy idegen létére szerepe prózáját magyarul tanulta be?— Nyelvek versenye legyen, de nyelvek harca ne. Pauly Almavivát, Füredi Figarót és Köszeghy Don Baziliót énekelték helyesen. Benza doktor Bartolo, nagyon föltette magában, hogy mulattatni fog és talán azért strófolták tréfái néha a cirkus határait. A Tulajdonos : Marcy Ignác özvegye. Kiadó : Einich Gusztáv, magy. akad. nyomdász. Fontos a hölgyekre nézve. Alulirtnak van szerencséje tudomásul adni, miszerint ő a nőruha-szabásban új módszert talált föl, mely mesterségre egy hónap alatt, naponkint 1 órát használva, képes, jótállás mellett, betanítani. Kívánatra, az oktatást otthon lakásaikon adja. Schwarz József, a szabás-mesterségben megvizsgált tanító, lakik a „tigris“ vendégfogadóban Pesten. (65) 2—3 PEST, 1852. EMICH GUSZTÁV MAGY. ARAD. NYOMDÁSZ. BARÁTOK ! TE KE 7. SZ. A.