Hölgyfutár, 1862. július-szeptember (13. évfolyam, 78-117. szám)

1862-08-02 / 92. szám

* Budapest 13-dik évfolyam. uLumuai, augudZitUd Felelős szerkesztő : BULYOVSZKY GYULA. Szerkesztőtárs: BALÁZS FRIGYES(Ferenciek terén 7. sz. földszin küldendők. Előfizetési dij: Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 ujírt Félévre..............................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések Gyorsan közöltetnek : egy hasábozott sorért 5 ujkr. fizetendő. HÖLGYFUTÁR Megjelenik hetenkint hat legnagyobb faliven, másodnapi szétküldéssel , évenként két nagy műlap, és számos műmeléklettel. Szerkesztő szállása: Reáliskola utca 6. sz. 1 em. hová minden szerkesztőségi kézirat bérmentve utasítandó. Az előfizetési és hirdetési dijak Erch Gusztáv úr kiadó-hivatalába Közlöny az irodalom, társasalét, művészet és divat köréből. Szerkesztőség : országút, 15-dik szám. Előfizetési felhívás „HÖLGYFUTÁR“ szépirodalmi, társaséleti, művészeti s divatlap julius—decemberi folyamára. Egész évre csak 17 forint. Félévre 9 „ Évnegyedre 5 „ E félévben következő mümellékleteket adunk : 1) Nagy műlapot, mely ,,Rákócit Rodostóban“ ábrázolja. E fényesen kiállított nagyszerű ntilap néhány nap múlva küldetik szét. 2) Minden hónapban egy divatképet, Alter és Kuzmik hírneves kereskedők rajzai után. 3) Zenemellékletet, a közkedvességű zeneköltő Simonffy Kálmántól. 4) Egy színházi jelmez és egy arcképet. S a félév végével még egy kisebbszerű műlapot. Az előfizetési dijak Emich Gusztáv kiadó-hivatalába küldendők . (Barátok tere 7. sz. a. földszint.) Kelt Pesten, julius 1-én 1862. A ..Hölgyfutár" szerkesztősége. BOJT ÉS CSALÁDJA. Irta: LankaGusztáv. (Folytatás.) Jó félórányi időköz múltával, harmadmagával megjelent — szobájából a tudvalévő holmikat csendesen elviteté s egy targoncára pakoltatá, és személyes felügyelete mellett kisérte egy távolabb eső vendéglőbe. A vendéglőben egy fedeles kocsi négy lóval már készen állott. A bőröndök felpakoltattak, a gróf felült, és elbújtatott. — Kocsibér és ostorpénz nem fognak különbözni egymástól, ha nem kíméled ostorodat. — Nagyságos uram, úgy fogunk menni mintha szöknénk — tréfált a kocsis célzás nélkül. A gróf mosolygott. — Mit gondolsz, ilyen hajtás mellett hány órakor érhetek Pestre ? — Ha mindenütt kész kocsis lovak várják angol urat, éjjeli 11 órakor. A gróf nem válaszolt, mert valamit számított. A gróf már útban volt még pedig jó messze, midőn Bojt hálószobájában gyertyát gyújtott, felkelt, felöltözött s a kertbe ment sétálni. — A szokatlanul gazdag vacsora, idegen ágy, nem hagynak aludni. — mormogott magában — gondolkozzunk a szerződésről. Bojt csakugyan egy fa alá telepedett, s a szerződésről kezdett gondolkodni. — A gróf kényelmü, de becsületes ember, fiatalságát úgy tölté, mint mi és mások tölteni szokták, vigan és dolgtalanul. Férfiúvá lett esze megjött, most igyekezni fog hibáit expirálni ; szorgalmatos, gazdálkodó ember lesz, s azzal, hogy kényelmű volt fiatalságában, nemcsak semmit sem vesztett, de nyert, mert megfizette bár a tapasztalást, de most módja van azt saját hasznára fordítani. Csak 10—15 . évig ne járjon vidékünkön nagy szárazság, sok eső, jég vagy dara, s fogadom, hogy én és gróf Koponyák leszünk leggazdagabb emberek a vidéken. De mit fog nekem érni a gazdagság ....?! — Nem , nem , rem nemes szivü, becsületes, háladatos férfiú ; megígérte, hogy a mint ügyes-bajos dolgainkat rendbeszedjük, azonnal méltóságomról és dekoráltatásomról fog gondolkodni. Gondolkoznom sem kellene mindezekről, olyan ember irányában, mint röm. . . . Bojt mégegyszer lefeküdt, s hat óránál előbb fel sem ébredt. Amint Bojt felébredt, már leánya meglehetősen borult arccal ült ágyánál. — Leányom úgy nézesz ki, mintha egész éjszaka nem aludtál volna. — Megvallom kedves atyám, nyugtalan álmaim voltak. — Többet ettünk mint menyit éjszakára ennünk kellett volna. — Én kevesett ettem; nyugtalanságomat azon sejtelmem okozta, mely most reggel már nagyon hasonlít a valóhoz. — Vagy kevesebbet mondj, vagy többet egyszerre ! — Eustach elutazott. . . — Micsoda Eustach ? . . . kérdé az atya, ijedtében azt is feledve, hogy gróf Koponyákat keresztnéven Eustachnak nevezik. — Férjem, a gróf! Mojt arra sem gondolt mit a szemérem és ildom parancsolnak, hanem mint nyíl pattant fel ágyából. — Talán csak a városba ment, — igen igen a tanukat értesítette, vagy hitelezőit ment összegyűjteni, kikkel én értekezni akartam. — Ismétlem elutazott. Midőn korán reggel szobájába mentem, a szobát üresnek s legszükségesebb úti bőröndjeit eltávolítottaknak ÚGY ÉGETT. A p . . . i erdőben, úgy égett, lángolt arcod, két szemed — Hinnem kellett, hogy tán azt érezed. Vártál, kerestél egy szép csilagot. . . Oh balgatag! azt hittem én vagyok ! Oly édesen pillantottál felém, Elcsábított a biztató remény; Oly kinos vágyban égett ajakad: Azt hittem, hogy kimondanom szabad. Hozzám hajoltál mind a gyönge nád — Hallom, miként ha most is mondanád : — Oh jaj fejem ... hol vagyok . . . elveszek; S megszorítani reszkető kis kezed. S mit régtől fogva titkon érezek : Elárulá a megáradt beszéd : Szivem zajongva, zúgva dobogott — Nem titkolható el a boldogságot. Beszéltem volna hosszan — untalan, Közbeszóltál : — Jobban érzem magam — Nézze, látom már azt a csillagot Az a fényes — ott messze — ott amott. Tolnai Lajos WifiETI KOR.