Hölgyfutár, 1863. január-június (14. évfolyam, 1-77. szám)
1863-05-26 / 62. szám
62. Budapest, 14-dik évi folyam. Kedd, május 26-án 1863. Megjelenik hetenkint, hat legnagyobb féliven, másodnapi szétküldéssel , évenként két nagy m nap és számos inlymelléklettel. Szerkesztő szállása: Zöldfa-utca 11-ik sz. 1. emel.Ijtova minden szerkesztőségi kézirat bérmentve utasitandó Az előfizetési és hirdetési dijak mich Gusztáv úr kiadó-hivatalába. Közlöny az irodalom, , és divat köréből. Felelős szerkesztő : BALÁZS FRIGYES. Főmunkatársa: LAURA GUSZTÁV, és RÓZSAÁGI ANTAL. Szerkesztőség: Zöldfa utca 11-ik szára. művészet (Ferenciek terén 7. sz. földszin küldendők. Előfizetési díj : Vidékre, és helyben egyiránt Egész évre . ... 17 ujírt Félévre....................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések : Gyorsan közöltetnek , egy basa hozott sorért 5 ujkr. fizetendő A RÓNA. . . A róna, melyet elhagyott Meleg sugár, szűz délibáb ; A liget, melytől messze szállt Dalos madár, illat, virág; Erdő, melyről lehullt a lomb, Halom, völgy, hol elhalt a hang, . . Nem puszta még ez, oh nem az, Mert béke van fönt és alant. Ez a hely ez, az én lakom, Hol te most nem vagy angyalom, Honnan a fényt és illatot, A boldog zajt, mely elhatott, Honnan szerelmem, mindenem, Elvitted túl a bérceken : Ez puszta hely csak angyalom, ✓ Csendes, de nincs benn nyugalom! Az ég, melyről a fényes nap Nyugodni ment, álmodni szállt, — S melyen a csillagokra vont Nehéz felleg sűrű homályt ; A föld, melyen éjszaka ül S az éjszakán kisértetek, —Se’ ez, se’ az, még nem sötét, Közel van a derű s kelet. Ez a hely ez, az én lakom, Hol te most nem vagy angyalom, Plonnan szemed csillagait, Szerelmed fénysugarait, Honnan a mosolyt, vig kedélyt Magaddal messze elvivéd: Ez csak sötét a humiánt Éjjel, nappal, hajh! egyiránt! Erdőn, mezőn bolyongani, Futva az emberek szemét; Kopár csúcsok, ősz sziklák közt Keresni a bú menhelyét. Járni künn a temetőben Bús ciprusok közt egymagán, — A természet gyönyört ad itt, — Ez nem magány, oh, nem magány. Itt, itt, hol e bódult agyat Gyötri egy, csak egy gondolat; Itt, itt, hol sajgó keblemen Él egy, csak egy bú-érzelem; Itt, hol, mióta távozál, Még az álom, álom se’ jár, E helyen, melyet elhagyál, Itt van, itt van csak a magány! Fejes István: Tiz év előtt és után. — Eredeti elbeszélés — Irta: Friebeisz Ferencz. (Folyt.) E látogatás kezeinkbe adja a kulcsot, melylyel Géza kedély változásának indokait megleljük. Mondjuk már mikép, életének egyik fontos pillantában házasságot határozott, s hogy ezt tenni és Erdey Margitra gondolni, egy perc műve volt. Igen, de mikép jusson a közelebbi körülmények nyomába ? a szőke angyal nevét s hogy Bánátban lakik, tudta, egyebet nem szabad-e még ? kitől kérhet kimerítő értesítést ? Romvay tehát néhány kereskedő társát látogatá meg, kikről tudta, hogy a Bánáttal összeköttetésben állnak, de nyílt kérdést intézni nem akarván, csak annyiról értesült beszéd közben s inkább a véletlen útján, hogy Erdeyék Bánfalván laknak, és a bánáti ügyekről legbiztosabb tudomást Káldortól szerezhet, ki különben Erdeyékkel rokonságban is áll Géza egy percig sem késlelteté e látogatást. Az öreg megelőző nyájassággal fogadá a hite után már ismert ifjú kereskedőt, mindent közlött vele, mit a Bánátban hasznára fordíthat — tehát nem ismeré a kenyéririgységet — és a mi Gézát leginkább megörvendezteté, ő maga emlité neki Erdeyéket, ajánlá, látogassa meg, szívesen fog fogadtatni. Tőle tudá meg Géza, hogy Margit nemes családból származik, atyja gazdatiszt volt, de korán elhunyt, anyja most csekély nyugdíjból élt abból, amit félretett, ha ugyan takaríthatott meg valamit. — A lány szegény az igaz — téve hozzá — gazdagságot nem hoz férjéhez, de igen is, nagyobb kincset, t. i.. nemesen érző magasztos lelket s romlatlan tiszta szivet. Neveltetése alapját egy előkelő növeldében nyeré, de a kenyérkereső atya elhalván, anyja visszahozá őt s kerekdeden végzé be nevelését. (Oh hisz a virágbimbó is csak a nap sugarai melegében nyithatik fel s a leány is csak anyja kezeiből fogadhatja a valódi jó nevelést.) Nem csak bírja azon ismereteiket, melyek a nőt a társadalmi műveltség polcára emelik, de mély s belátó ésszel használni is tudja azokat. Ám azért ne sorolja öt öcsém uram az úgynevezett tudákos nők közé, a mit tud, azért tanulta, mert lelke élvezettel vágyott a tudományok után, nem pedig, hogy csak látszassák sokat tudni. A mellett, hogy készültségénél fogva mindenesetre a magasabb műveltség színvonalán áll, nevelését átalán véve mégis háziasnak mondhatom, és Margit hazája, sőt a külföld irodalmát is ismeri, nyelveket beszél, zenél, megtanult ám kalapot, ruhákat varrni, főzni, kenyeret sütni, amint magyar nőhez illik. Szóval oly nő, kiről a példabeszéd szerint el lehet mondani, hogy a salonba is való és a konyhába is. Káldor elhallgatott, mintha nyelvére jött valamely gondolata megakasztaná beszédében s önmagával tusakodnék, kimondja-e vagy nem ? Romvay készült közbe szólni, de az öreg ur csakhamar rendbe szedni látszott magát s folytatá: — Margit kedélyén, gondolom, három év óta igen nagy változás történt, azelőtt vidor s meghitt, közben csaknem pajkos volt, most mint anyja irá, szótlan, zárkózott. Okát nem tudjuk megfejteni, egyébiránt semmi, majd csak találkozik férfi, ki a rejtély kulcsát kirondja s kinek karjaiba a kedély régi vidorsága csakhamar visszatérem. Az öreg úr, amint szokás mondani, nagy mester volt, nemcsak kereskedelmi dolgokban, de emberismeretben is s ámbár midőn szólni kezdett, nem is sejté, mennyire érdekli Romvayt Margit rajza, később az ifjú arcáról olvasá le az élvezetet, melyet neki szavai okoztak, s ez is ok volt a beszédnyujtásra. Mindamellett, midőn elbalgatott, mintha csak most jutna eszébe, hogy bizony hosszasan is papolt, udvariasan fordult Gézához. — Bocsánat — szólt — bocsánat, hogy ily