Hölgyfutár, 1864. január-június (15. évfolyam, 1-76. szám)

1864-01-26 / 11. szám

XV. ÉVI FOLYAM, itteni, és a körülfekvő lovasság tisztikara adott nagyszerű bált; az aristokratia szép hölgyei valának jelen, és az egyenruha fe­hérségét sok fekete Atilla tarkázta. A mulatság, tánc reggelig folyt a legkedélye­sebben. 20-án ismét nagyszerű álarcos bál jóté­kony célra, az árva gyermekek felsegélé­­sére adatott. Mily eredménynyel, még nem tudjuk, a bál nem volt a leglátogatottab­bak közöl, s ha csak úgy sok jegyek el nem adattak és a jótékony cél érdekében árukon túl nem fizettettek, aligha nagy leend a jövedelem. Még néhány bál van tervezve , melyek közt csak e hó 28-án tartandó álarcos bált említjük, mely évenként szép eredménynyel a protestáns kórház javára rendeztetik, s mindig szépszámú és vicces álarcosokat és nagy közönséget gyűjt egybe. E sokféle báli tudósítások közé, mint egy Memento mori-t adjuk azon hírt, hogy e hó 12-én, hosszas fájdalmas szenvedés után meghalt Nyéki Németh János ur, cs. k. nyugalmazott tanácsos, 1854-dik évig több éveken át a pozsonyi váltótörvényszék el­nöke , ki tevékenysége által szélesb kö­rökben is ismeretes volt. Az időjárás felette hideg, a Duna jege már be is állván, a mosonyi részről fél­beszakadt közlekedés már­is terhes kocsik­kal eszközöltetik a jégen át. Apa. Vidéki gyorsfutár. [*] Egy szegény szegedi napszámos múlt pénteken reggel hiába költögette ágy­ban fek­vő feleségét, ki a házakhoz járt mosni, csak nem akart mozdulni az asszony.Férje foly­tatta a költögetést, hogy majd megharag­szik rá az asszonyság, ha nem látja korán a teknőnél, de csak nem akart mozdulni az asszony. Ekkor vette észre, hogy felesé­ge­­ meg van halva. [*] Nagy-Szombatból f. hó 13-dikáról ír­ják, hogy az ottani ferenc-rendiek templo­mában múlt szombatról vasárnapra virra­dó éjjel valaki, ki a templomba bezáratta magát, a perselyt feltörte és körülbelül 17 frtot rabolt el, ezenkivül több oltárkendőt s egy Mária-képről állítólag 200 frt értékű ékszert rabolt. Az illetőt másnap elfogták.­­A nagy­szombati J­ézus-társaságbeliek tem­plomában is vakmerő rablást követtek el e napokban. Délelőtti 10 órakor, miután a nagy­ mise véget ért, egy férfi jött a sek­restyébe bűnbánó arccal és kérte a sekres­tyést, hogy gyónni akarna. A sekrestyés gyóntatóért ment, s míg távol volt, a rabló több gazdagon aranyozott ezüst kelyhet, füstölőt stb., körülbelül 300 frt értékűt sze­dett össze és vakmerőn eltávozott a tem­plomon át, hol akkor még sok ember volt együtt. Nyomába még nem jutottak. [*] „Szivhangok“ cím alattLipóci György úz Esztergomból előfizetést hirdet egy kö­tet versre. Ára 50 kr. Reméljük, a tiszta jövedelmet a szűkelködőknek szánta! [*] Zágrábban a görög ünnep alkalmá­val szerencsétlenség történt. Ugyanis egy mozsarat kétszer töltöttek meg, ez szét­ Bécsi h­irek. □ Hugó Károly a legnagyobb szükség­ben él Bécsben. A napokban egy „idegen“ aláírással levelet kapott, melybe néhány forint volt mellékelve. Ez idegenhez ő ily tartalmú nyílt levelet intéz: „Nagyra be­csült olvasó! Miután én minden kigondol­ható lépést megtettem, hogy magamat azon nyomorból, melybe mások részlelkűsége taszított, kiküzdhessem s mindezideig hasz­­talanul, nem maradt egyéb számomra, mint egy idegen tanácsát, kinek ezennel köszöne­­temet nyilvánítom, követni, hogy nyilat­kozzam. Teszem tehát ezt s fölkérek min­denkit, kinek van egy kis szive, segítsen ki, ha legkevesebbel is, eltürhetlen ínségem­ből. Kedves barát, ha címed is elküldenéd: kétszeresen jót tennél velem s beismerem, hogy valóban javamat akartad. Nem bírok többet írni,mint ezt. Az Isten áldjon meg. Hugó Károly.“ Valóban szégyen, hogy ily nyomorba juthat egy oly ember, kinek a mi drámairodalmunk is annyit köszönhet. Adományt számára szerkesztőségünk is elfogad. □ A bécsi udvari várszínházban legkö­zelebb adtak két vígjátékot a jeles tollú Benedix R.-től. Az első címe: „A két fo­gadott leány,“ a másodiké: „A szolgák“, mely utóbbi inkább genrekép mint vígjá­ték. Mindkettő megnyerte a közönség tet­szését. □ Kropf kisasszony, a bécsi udvari ope­raszínháztól, ki Berlinben — „Robert,“ „Lucia“ és „Montcchi“ operákban — közved­­vességet vívott ki magának — több szer­­ződtetési ajánlatokat visszavetve —­ ismét visszatért a birodalmi fővárosba. □ Treumann és Knaack számára egy ér­dekes vígjátékot írt Herr Stix, melynek címe: „Színházba kell mennie!“ □ Strampfer, bécsi színi igazgató nemré­giben tért meg utazásából s temérdek mű­vet hozott részint a francia, részint az an­gol színpadokról. „Mind előre — csak itt hátra!“ —«s* 86 »el­­ pattant , s egy ott álló pandúrt és egy más férfit ütött agyon. [*] Mácsán Erdizinger nevű parasztgaz­da neje és három éves lánykájával e na­pokban reggel halva találtattak ágyaik­ban. Az emberek azt beszélték, hogy az éhség áldozatai lettek volna, később azon­ban gutaütésnek tulajdoniták halálukat, mely a szobai rész­leg miatt érte volna őket. [*] Szegedről igen kezdenek tűnni a le­ánykák. Ismét kerestetnek egy szép arcú, szőke, sötét szemű 14 éves kis leányt. Csi­nosan volt öltözve, s neve Franciska. Ki tudna róla valamit, legyen szíves erről a szegedi kapitányi hivatalt értesíteni. Világpanoráma. Németország. *** Egy hannover­i vegyész — állítólag, —egészen újnemü lőport talált fel, mely hathatóság tekintetében minden eddigi ilynemű anyagot fölülmúl. A fölre- ELSŐ FÉLÉV.­ dező az osztrák kormánynak ajánlotta megvételre találmányát. Olaszország.*** Az „Antilope“ piemonti hadigőzös hosszas utazásban Gennaro Mundo készülékével tett kísérletet. A ké­szülék felbontván a vizet, a könenyt fű­tésre használja. A kísérletek eredménye határozottan kedvező. Franciaország. *** Párisban az utolsó merény óta a rendőrség kebelében még folyvást nagy a nyugtalanság. — Közelebb is az Opera comiqueban, hol a császár Auber­us s nagy tetszéssel fogadott mű­vét: „A garbesi király jegyesét“ szándé­kozott megnézni, déltől estig, a császár megérkezéséig egy rendőr tartózkodott a császári páholyban. *** A franciák császárnéja, mint hirsett, 2 millió franc erejéig biztosította magát, és pedig a La­ Nationale francia biztosító hi­vatalnál. Ez intézet igazgatója f. hó 12-étől az „Opinion Nationale“ szerkesztőségéhez levelet intéz, melyben a tény állását ki­deríti. A császárné, hogy az általa alapí­tott jótékony intézeteket a jövőre biztosít­sa, életét 2 millió francig biztosíttatá, mely összegben halála után az Eugenie-Napoleon­­intézet a Saint Antoine­ külvárosban, az ifjú munkások előlegezési pénztára s a száraz­földi és tengeri hadsereg segély­pénztára részesülnének. *** Aubernak új három felvonásos „La Fiancée du Roi de Garbe“ (A garbei ki­­rály jegyese)című operája,melynek szövegét Seribe E. és de Saint Georges M.írták jan. 11-én adatott elő először a párisi Opera comiqueben zsúfolt ház előtt. A szöveg me­séje Bocaccio egyik beszélyéből van köl­csönözve, mely az alexandriai zultán leá­nyának, a szép Alacielnek történetéről szól, ki „nyolc udvarló özvegye lévén, jegyesének mégis mint leány tűnt fel.“ Ez annyival botrányosabb operaszöveg, mert Seribe a nyolc udvarlót tizenháromra szaporította. Belátván azonban egyszers­mind, hogy hölgye ily módon érdeket nem kelthet, női Figarót adott oldala mellé: Fi­­garina nevűt. Természetesen Figarina az, ki útközben tizenháromszor változtatja kedveseit, csakhogy a hősnő tisztán ma­radjon. A király előtt azonban a szép Ala­­ciel hűsége gyanusíttatván, a gonosz Figa­­rinát veszi nőül. A szép Alaciel a király unokaöcscsét szereti, ki Alexandriából Al­­garbiába való utaztában hűségesen őrkö­dött felette; hogy ezek végre egymáséi lesznek, magától értetődik. A cselekvény, különösen a két első felvonásokban, me­lyek egészen az elhunyt Scribetől származ­nak, igen élénk és érdekfeszítő. A zene Auberhoz méltó. Az első felvonás, néhány csekély reminiscentiát kivéve, mestermű. Kiemelendők: Figurina bevezető áriája, a szakállduett, a tenorrománc és a finálé, ezek közt különösen kecses eredeti a te­­norrománc. A második felvonásban előfor­dul: Alaciel és Figarina duettje, egy tenor­ária, a tengeri rablók kardala, és a fakk­­­ok duettje. Az utóbbi két zenerész leg-

Next