Hölgyfutár, 1864. július-november (15. évfolyam, 1-38. szám)
1864-08-07 / 12. szám
stöi szállás : 5 {iratok bérment- !) 'ildendők) ? utca 11. sz. J -hivatal: ^ lőfizetési és hir- ^ ak küldendők) * József könyv ^ ódájában, 5 ( feldmasor 13. sz. D HÖLGYFUTÁR. alom, társasélet, művészet és divat köréből. Megjelenik: minden, va XV. évi folyam. II. félév. és csütörtökön egy és fél nagy negyedrét ivén. 12. szám. Vasárnap, augusztus 7. 1864. 5 2 ^ Előfizetési dij: ^ M (vidékre vagy helyben egy- 1é* aránt) 5 Egész évre . . . 16 firt » Félévre . . Évnegyedre 8 frt 4 frt Hirdetések 1 % gyorsan és jutányosan /5 közöltétnek. § A Balatonpartra. XII. Átváltozom nemsokára. Levetem e bus alakot. És az leszek, miből az úr keze egykor megalkotott. Virág és fény, harmat és láng Alkotá csak szivem, lelkem. S hol mind e négy egymásba forrt: Ott gyűlt ki egű szerelem. Oh! lány, miből vagy teremtve, Hogy neked ez meg se tetszett? A kép, mit egy tündérálom Csalárdul fest — lehet-e szebb ? E szerelmet szétolvasztom. Legyen, mi volt, minden része, Virág és fény, harmat és láng Lesz belőle, ha elvérze.... E szép tájra kellett jönnöd, Hogy meghalni ide jöjek. Mi néked egy paradicsom: Jó lesz nekem temetőnek. Lesz itt virág... hervadatlan Virágokon lehet járnod, Szivem nyilik e virágon: Ne bántsd, szeresd a virágot! S a fény, mit a kék égi bolt Reád mosolyg lépten nyomon : Megdicsőült lelkem lángja ... Lépteid megaranyozom. S ez a szép táj, e szép vidék Lesz ragyogó menyországom, így lesz szivem, lelkem veled A virágon, a sugáron. Meg ne sirass! a Balaton Hullámai megsiratnak. Reám se nézz ! reám tekint A kék égről egy-egy csillag. Ne szólj rólam egy hangot is: A csalogány megemleget. Ezt dalolja estalkonyon: Ki már nem él, szeret.. . szeret.... XIII. Ha van fenn a csillagok felett Egy jobb világ, egy szebb haza: Vegyék szárnyukra hű lelkemet Az angyalok s vigyék haza. Az angyalok sugárzó nyomán Fényre válnak a fellegek, Miért éltem is megátkozám így ragyogjon majd vissza hozzám A bus, sötét emlékezet. Minden egy köny, mit elsírt szemem, Hogy eloltsa azt a lángot, Mit felgyújtottak a lelkemen Kék szemedből jött villámok. Minden egy köny harmatcsepp legyen, Gyémánt az est aranyához, Hogy lásd, mi gazdag volt a szerelem, Mi kényeivel ily fényesen, Tisztán közöl beszivárványoz... Ha igy hagylak el, nézz utánam, Kisérjen egy tekinteted, S csak igy búcsúzzál: „még korán van!” Bevárom az ítéletet. Bevárom a végítéletet, S ha igy szólt az Úr szent szava: Túlvilágom legyen kék szemed !... Üdvösség lesz a hit is veled, És nem vágyom soha haza! Csepeli Sándor: A fehér rózsa. — Beszély. — (Folytatás.) Ezalatt a nagy teremben a tánc véget ért, s ez oldalterem is vidor hölgyekkel s ifjakkal telt meg. Petersen is eltűnt, előbbi táncosnője felé kérdő arcot vágva. Robert és Helén fölkeltek a pamlagról. — ígértem előbb kegyednek, — szólt halkan az ifjú tőzsér — hogy anyámhoz vezetendem. Ő alkalmasint a kék teremben van, és most kérem karját Helén. Ifjaink most a jelenlevők közfigyelmétől kisértetve hagyák oda a termet. A kék terembe tértek s ott találták, az úrnőt. A madame 50 év körül lehetett, szokatlanul testes, nagy zselyeszékben ült. — Jó hogy jösz! — kiáltott belépő fia elébe. — Miért anyám? — Meg vagyunk lepetve, s miután ez estély szerzője te vagy, e meglepetés reád nézve kétszeresen is kedves lehet. — És mi e meglepetés anyám !— kérdé az ifjú, még mindig karján tartva a bájos Helént. — Épen távozóban voltam, midőn Györgyegy úton érkezett vendéget jelente be, ki, mielőtt a salonba lépne, egyedül akar értekezni velem. — Nevét is bejelentő ? — Nem. Úgy hiszem, az elfogadást semmi esetre meg nem tagadhatjuk, s miután én most teljesen kimerült vagyok, te itt maradsz, hogy a következő unalmas foglalkozást ittléteddel megrövidítsd. — Mikor szabad visszatérnem, hogy a madame-ot szobájába kövessem, — mond meghajolva Helén. A tanácsnokné mosolyogva nyújta kezét az ifjú hölgynek. — Várakozzék rám kedves Helén a kis társalgó teremben, Róberttől remélem, öt perc múlva mehetek. Az ifjú udvariasan vezette Helént egy finom függönyös üvegajtóhoz, felnyitá azt, s bebocsátá őt maga előtt. Aztán bezárva azt, egy elnyomott sóhajjal visszatért anyjához. — Robert! — kezdé az feddö kétes hangon — te egész estve oly lehangolt kedélyű vagy, mig vendégeink vígan mulatnak, a helyett, hogy magad közöttük találnád, egész figyelmeddel kiválólag Helént ajándékozod meg... Mit kell ebből következtetnem ? Robert most bizalmasan hajolt a karosszéken át anyjához. — Anyám! Helén mindekkorig sem tett önnek egy bizalmas nyilatkozatot, s arról, hogy ki ő, még most sem tud többet anyám, mint mennyit az ormostól hallott. — Oly érdemes és derék férfiú ajánlatai fiam! — szólt a madame ■■— mindenkor kielégítők és minden kétséget véget szakasztók. Ezenkívül Helén a rövid félév alatt, mióta házunknál van, minden oldalról méltóvá tette magát azon bizalomra, mit benne helyeztem. Nekem ő többé nem egyszerű társalgó hölgyem, ki unalmamat elűzze, s időmet tegye röviddé, de igen is egyik legnélkülözhetlenebb barátnőmmé lett. És midőn ezt nyilvánítom előtted, nem lehet egyszersmind ugyanekkor elhallgatnom azon kivánatomat, miszerint minél inkább kíméld e hölgyet,s igyekezzél,hogy érintkezéseitek minél ritkábbak és korlátoltabbak legyenek. Ez igy illik hozzád, mint a Simoni ház gazdag örököséhez, ezt, ha semmi egyéb nem, de helyzeted okvetlen megkívánja tőled. Én részemről sem csekély áldozatba kerülne, ha e szegény leány társaságát utóbb is mellőznöm kellene. Petersen gazdag, s korábban nem csekély jelét adó ez ifjú hölgy iránti vonzalmának. Én azonban nem tudom magam sehogy sem rábírni, hogy a jó gyermeket erre figyelmeztessem. De ez mégis Róbert, ha te... — Ha én vele máskép bánom, akár ugyan mint önnek bármelyik szolgálójával, ne itt, megtörténhetik