Hóman Bálint: Második könyv: XIII-XIV. század 2. A magyar nagyhatalom - Harmadik könyv: XV. század 1. A nagybirtok uralma - Hóman-Szekfű: Magyar történet 2. (Budapest, 1936)
Kútfők és irodalom
KÚTFŐK ÉS IRODALOM 1926), Ila Bálint: A Szentgyörgyi és Bazini grófok birtokainak kialakulása (u. o. 1927), Némethy: Adatok a Csetneki-család genealógiájához (Turul, 1884), Závodszky Levente: A Héderváry-család (Héderváry-Oklevéltár, II., 1922) stb. Az e művek adatai nyomán összeállított statisztika ellenőrzésére és a földesúri hatóság alatt álló népelemek lélekszámainak hozzávetőleges megállapítására Acsády Ignác tanulmányait használtam fel (Régi magyar birtokviszonyok, 1894; A magyar jobbágynépesség száma a mohácsi vész után, 1890), az időközben beállt változások mérlegelésével. Hangsúlyozom azonban, hogy ez a statisztika csak hozzávetőleges adatokon alapszik és így sem a teljesség, sem pedig a teljes szabatosság igényével nem lép fel. Az Anjoukor pontos és minden részletében megbízható birtokstatisztikája csak az idézett művek és az okleveles adatok hosszadalmas munkát igénylő rendszeres, megyénkénti feldolgozásával volna elkészíthető. A népességre vonatkozó számadatok mindenesetre módosulnának ily feldolgozás esetén, mert a lélekszám megállapításánál minimális átlagszámokat vettem fel, egy jobbágytelekre a XV. századvégi és XVI. századeleji 3—8 család helyett 2 jobbágycsaládot , 4 lélekkel és 25 jobbágycsaládra ugyancsak minimális számmal 5 zsellér- (szolga-) családot számítva. A jobbágytelkek számában eltolódás a Nagy Lajos halálától 1494-ig — az első korunkra jutott adólajstromok idejéig — terjedő időszakban nem igen következett be s a népesség száma is inkább in pejus változott. A délvidéken szerbek és oláhok bevándorlása révén a népesség mindenesetre gyarapodott, de ezt a népszaporodást kiegyenlítik a felvidék cseh megszállása és a török háborúk miatt bekövetkezett súlyos veszteségek. A pontos számítások alapján így a birtokstatisztikai kép inkább csak részleteiben, némely vidékekre vonatkozólag fog módosulni, egészében nem sok változást szenvedhet. A birtokos kategóriák vagyonát érzékeltető arányszámok pedig aligha változhatnak meg. A nagybirtokos családok származása tekintetében a fent idézett művek és tanulmányok eredményeit fogadtam el. Egyetlen kivétel e tekintetben az Újlaki-család, melyet saját kutatásaim alapján a Csák-nemzetség egy Szlavóniába szakadt ágának tartok. A Csák-nemzetséghez való tartozásukat igazolja Újlaki Miklós bosnyák király és fia hercegi címere, melyben a családi címer részére használatos pajzsmezőben a Csákok oroszlánja látható, a másik két mezőben látható csíkolatcímer mellett, melyet mint az ország címerét Kont Miklós nádor vette fel és használta más nádori méltóságot viselő főurakhoz hasonlóan. A Csák-nembeli származás mellett szól a Csák-nembeli idősebb Újlakiak birtokában való részeltetésük s a Csák-nemzetségre jellemző Guge, Ugrin, Miklós, Lőrinc nevek gyakori használata is. II. PÁRTOK KÜZDELME, PÁRTOK BUKÁSA. Mária és Zsigmond történetének egyetlen bővebb hazai elbeszélő forrása Túróczi János, aki épp e korban vált önállóvá forrásától, a Zsigmond korát már igen szűkszavúan tárgyaló Budai Krónikától. Túróczi nem volt kortárs, de egykorú feljegyzésekből, Monaci művéből, oklevelekből és Zsigmond fiatalabb kortársainak — így guti Ország Mihály nádornak — szóbeli közléseiből merítette adatait s általában megbízható képet ad az eseményekről. A kor egyes szereplőinek — így például Lackfi Istvánnak— jellemzésében azonban hibákat követett el, mert forrásul az ítéletlevelek és adománylevelek pártgyűlölettől sugallt elbeszélését használta fel. A Nagy Lajos halálát követő évtized történetére a lengyel Carnkowi Jáko és Dlugoss históriája, Gataro András Istoria Padovana-ja, Paulus de Paullo Memoriale-ja és mindenekelőtt Monaci Lőrinc: Carmen de Carolo II. cognomento Parvo című verses krónikája a legfontosabb források. A feldolgozások közül jelentősek Márki Sándor: Mária, Magyarország királynéja, 1885, Pór Antal: Ifjabb Erzsébet királyné, Nagy Lajos felesége (Századok, 1895), Kis Károly és Erzsébet utolsó évei (u. o. 1896), Áldásy Antal: Adalék Mária királynő diplomáciai összeköttetéseihez; Karácsonyi: Mária királyné halála napja (Századok, 1907); R. Kiss István: Az 1386. évi országgyűlés (Századok, 1913).