Állami Kereskedelmi Polgári Iskola, Homonna, 1913
HOSSZA JÓZSEF: 1863-1913. December 7.-e szomorú napja volt lefolyt tanévünknek, mert ekkor ragadta ki körünkből a kegyetlen végzet kedves kartársunkat, Hossza Józsefet java férfikorában. Úgy tetszett, hogy a nagy harang bánatosabban kongott e napon, amely a földöntúlra kisérte tovaszálló lelkét , s az iskolánkra kitűzött gyászlobogó is szokatlanabbul csapkodott ez alkalommal a késő őszi szélben, hogy búcsút intsen a távozónak .... A keblekbe szorult szívek pedig hangosabban dobogtak, mint máskor és a Gondviselés bölcs rendelésén eltűnődve, bizonytalanul bámultak a közös jövendő kiszámíthatatlan távolába. Fájdalmunk ugyan tompult azóta, de nem múlt el teljesen, bár a fájdalmak balzsama — a feledés — gyógyítgatja feltépett sebeinket. Több, mint negyedszázados eredményes munkásságának határköve ez a szomorú nap, s mi mégis úgy érezzük, hogy hamar törtek le e nemes lélek szárnyai, s nagyon korán szűnt meg dobogni az a szív, amely minden jóért s minden nagyért lelkesedni tudott. A hullámzó emberáradatban talán kevesen vették észre őt, mert az ő nagysága nem a zajos és hivalkodó közéleti szereplésekben keresendő, hanem ott, a világ szeme elől elrejtett falak között, ahol nem a hiú dicsőségért, sem az anyagiakért, hanem a jövő nemzedék boldogulásáért folyik a nehéz munka. Lelket nevelni, jellemet képezni nemcsak nagy munka, hanem felelősség is. Ilyen munkába megőszülni .... nagy dicsőség ! Magának a zord halálnak kellett eljönnie, hogy ő nagy munkájában megakassza őt