Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-01-26 / 7. szám

nem ereszték őket; minden szabadságoktól meg­fosztva teljesen elnyomták, és el nem hordoz­ható terhekkel sajtoltak. Mély bényomást tett rajok különösen az isteni tisztelettől eltiltatá­­sok, annak látása, hogy halottjaik nem a’ czin­­teremben, de künn a’ mezőn bészentelés nél­kül temettettek­ el, ’s a' házasságoknak is egy­házi szertartások nélkül kell végbevitetni. A’ dolgok ezen állásában a’ felbőszült föld népe erőhöz nyúlt, sok öldöklést és pusztí­tást követett­ el, 's i/137-b. nagy számmal ösz­­veseregelvén l. Szolnok vármegyében Alparéth­­nál táborba szállott. Itt sérelmei orvoslását nem nyerhetvén meg viadalnak kellett határozni. A’ nemesek sergét Csáki László vajda, Lépes Lo­­ránd alvajda, Thamási Henrik és kusalyi Jaksi Mihály, Székelyek ispánjai vezérelték. A’ csata hevesen folyt; a' pártosok keményen tartva ma­gokat, mindenre elszánt megátalkodottsággal harczoltak; ’s milyen nagy volt erejök, az üt­közet bizonytalan kimenetele mutatta, ’s azon környülállás, hogy a’ nemeseknek a’ támadók­kal fegyverszünésre kellett lépni. Megkészült ez Apáthiban mind két féltől rendelt biztosok által, kik a’ nemesek közzül Zsuki János, Thu­­fi Péter, Apafi Miklós, a’ parasztok közönsége — universitas rusticorum—részéről pedig budai Nagy Antal, kolozsvári Mester János, vajdahá­­zi Nagy Pál, és mások voltak. A’ kötés feltéte­lei szerént, mind a’ nemeseknek, mind a’ pa­rasztoknak a’ királyhoz követeket kellett külde­ni; kitől mig a’ felelet megérkezne, a jobbá­gyok bizonyos szolgálat-tételekre és fizetésekre köteleztettek; továbbá földesuraik engedelmé­­vel a’ telkeikről elköltözésre felszabadittattak,­­s mind két félnek, kemény büntetés alatt, az egyezés pontjait meg kellett tartani. — Zsigmondnak még azon esztendő decem­bere elején halála történvén, nem lehet tudni jött-é válasz tőle, vagy nem? a’ lázzadás azon­ban, mint látszik Kolozsvár környékén, még a­­zon esztendőben újra mérgesen kiütött. A’ pa­rasztok fejei ugyan majd kézre kerültek, Nagy Antal Kolozsmonostornál konczoltatott­ fel, ki­­lencz társait Thordán karóba húzták, ’s decem­ber közepén a’ nemesek, a’ zendülésben részt vett Enyedet elpusztították. Mind a’ mellett 1448 elején a' pártütés még nem csilapodott­ le ; az abba belé elegyedett Kolozsvárt, a' magyar ve­­zérek szorosan körülkeltték, kik Kolozsmonos­torról irt levelekben a’ Szászokat a* v esztsé'» a­z O­dásra sürgetöleg felszálltták, mi a' veszély nagy voltát bizonyitja. Lecsendesedett végre a ziva­tar: a’ lázzadók, kiket megfoghattak, kínos ha­lált szenvedtek, vagy m­egcsonkittattak, némelyek­nek szemeit szurták­ ki, másoknak orrokat, vagy kezöket vágták­ el. " A’ pártosokkal czimborált s igy hirtelenség vétkébe esett Kolozsvár is ke­ményen lakóit; minden kiváltságait, tehát sza­bad városi létét elvesztő, adó, dézmafizetésre,­­s más ilyen terhek hordozására köteleztetett. Még nemesek is találtattak a’ hazát dúló parasz­tokkal szövetségben, névszerént Zsuki Mihály és Dávid, kik hirtelenségök díjjat elvették. Er­délyi püspök Lépes Györgyöt azonban egy ily eset sem tanitá, vagy szelidité-m­eg; jobbágyai­nak a’ szabad költözködést azután is teljesség­gel nem akarta megengedni, azért Zsigmond következője Albert ötét már 1458-b. kemény hangon irt levelében fenyité, vajda Losonc.­.. Dezső pedig engedelmességre kénszerité. Folytatása következik: ikra. Históriai rajzolat. A’ múlt esztendő végén gyakran emlege­tett Akra, vagy mint a’ Francziák nevezik St. Jean d' Acre Szyria partján fekvő erős­ség egy kis tengeröbölnél, pálmafákkal gazda környékében, ’s a' szentirásban Illyés és Eli­­seus próféták ott tartózkodásáról ismeretes Cár­­mel hegy tőszomszédjában , mely barlangjaiban a’ középidőben sok kegyes keresztyéneknek me­­nedék-és lakóhelyet adott. Ennek tetején volt egy régi és nagy tiszteletben álló templom, a’ mi 1821-b.­n’ görög zendülés kiütése után le­­rontatott, de azóta újra felépült. A’ mondott város régi, már az ó testa­mentumban a' Birák könyvében Akko név alatt emlittetik. Későbben Ptolemaisnak hívták, hihetőleg Nagy Sándor jeles vezére—Ptolemae­­usról, e’ famíliából Egyiptom első királlyáról, kinek szépítését köszönhette. Strabo nagy vá­rosnak mondja, a’ mi virágzó állapotjára mutat. Az Arabsoknál Akka név alatt ismeretes. Va­lamint régen külömböző időkben híres volt, úgy jelenkorunkban, kivált közelebbről, közönséges figyelmet vont magára, ’s lehet mondani az Eu­rópát egy darabig függőben és aggodalomban tartó török-egyiptomi kérdés falai alatt dőlt­ el. 40 .

Next