Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-09-17 / 75. szám

ALAPITA ’S SZERKESZTI SZIIlÁGIYI FEREMCS. professor. ------M»FELSŐ ESZTENDŐ, c—-----­Második Felév. Kolozsvár. Pénteken september 17-kl841. fS-dik szám Variálom: Egy partiumot illeti­ oklevél. A’­ Chinai birodalom állása a’ keletindiai státusokhoz. Chinai se­­lyemtenyésztés. Egy Partiumot *) illető Oklevél.**) Annak bizonyságául hogy Magyar Ország eddig Erdélyhez kapcsolt részeinek lakossai, kik háromszáz esztendőktől fogva velünk bol­­dog egybeköttetésben éltek, most azonban tőlünk *) A' Partium nevezete alatt átaljában értet­nek Magyarországnak Erdélyhez kapcsolt részei, je­lenleg is k­ö­z­é­p­s­z­o­l­n­o­k , K­­r­a­s­í­na, Zárán­d vár­megyék, és Kő vár vidéke.—E’szónak azonban külön­böző időkben külömbözö jelentése és értelme volt, mennyiben a’ ló­d. és­ izd. században az Erdélyi feje­delmek és Magyarországi királyok küztt folyt több rendbeli kötések, egyezések következéséül némely me­gyék, részint csak bizonyos ideig Erdélynek átenged­ve, hozzá foglaltattak. Akinekutánia pedig I Leopold császár és Erdély között fejedelem­­ Apafi Mihály i­­dejében , különösen 1686-tól fogva folyt több rend­beli alkudozások és ezekből fejlődött innepélyes kö­tések előre készítették, és végrehajtották e’ kis ha­zának a­ fais. Ausztriai ház uralkodása alá viszszaté­­rését, a’ Partium neve alatt értették a’ fennemlített Középszolnok, Kraszna, Zará­ul vármegyéken és Kővár vidékén kivül Máramaros és Arad vármegyé­ket is. E’ magyarországi részek azonban az akkori vil­lo­n­g­ás és há­bor­úsággal tel­j­es időben az adó dolgára néz­ve—quoad contributionalia—Magyarország alá vonattak, a’politikai igazgatás és törvénykezés tekintetében pedig —quoad pul­lico politica, et juridica—Erdélyhez tartoztak, így volt ez egészen 1752-ig, midőn Máramaros és Arad v-­ megyék, Zaránd egy részével együtt egészen Magyar­­országhoz foglaltattak, a’ többek az adózásra nézve is az erdélyi kormány alá rendeltettek. Szerkesztő: H**) E’ históriai oklevél, legalább öt hónappal ez előtt Kolozsvárra küldetett; de bizonyos okért—mit részrehajlatlanságnak lenni gyanítunk — azon úton, melyen el volt intézve, világot nem láthatott. Múlt és Jelen szerkesztője csak három négy nappal ez előtt volt szerencsés kapni; ’s mint az unió, e’. napi­renden levő fontos kérdés világosi tájára tartozó történeti ok­levelet sietett kiadni. Szerk. el akarnak szakadni 1) egy század előtt is mikép­pen gondolkoztak, talám nem leszsz czélirányta­lan az említett részek akkori képviselőinek 1749-b.­n’.a k. kormányszékhez és az ország,­gyűléshez intézett levelét közölni, mely igy következik : *•) A’ tisztelt beküldő engedelmével, azt, hogy a’ magyarországi részek el akarnak tőlünk szakadni, az alj­á­ba­n és miindenik megyéről erősít­ni nem le­het. Az 133­7/8 - os 1 k­­ n. szebeni országgyűlésen Közép­­szolnok­ varmegye, egyik követje altai az 1058-b. mari­.. l-sejen tartott ülésben inni helyesen kijelentette, hogy „óhajtja továbbra is az Erdélyi nagyfejedelemség kebeleken es szárnyai alatt maradhatását, mint a’ mely­­lyel már 300 évek óta az idők viszontagságaihoz kép­pest jót roszszat együtt hordoztak, a’ fejedelem­ség alkotásában kezet fogva sükeres iparral együtt dol­goztak a had folytatásában , törvény hozásban befolyás­sal voltak, egy szóval constitutziót magoknak Erdély­nél együtt alkottak , ’s azért Erdélytől e­l­s­z­a­­k­ad­ni t­e­l­j­es­s­é­g­g­e­l nem k­i­v­á­n­n­a­k.“ A’ S­övet azért utasításában elibe szabott szoros köteles­sége szerint felszóllttá az ország rendeit ,,küldői­nek törvényeken alapult óhajtások védelmére, ’s egy­szersmind, felséges fejedelmünk előtt annak kieszköz­­lésére, mi szerént annyi sok törvény­es és diplomá­­tziai adatokon gyökereztetett Erdélyi nagyfejedelem­séggel egy kapcsolatbani állások aránt már valahára okot méltóztassék Ő Felsége örökre m­egnyugtatni és biz­­­tositni.­— A’ nélkül hogy itt az unió—egész Er­délynek Magyarországgal viszont egyesülések­ kérdé­seie ereszkednénk, a’ részeknek attól elszakasztásá­­ra nézve nem lehet el hallgatni a’ hires Bethlen Miklósnak­—Leopold diplomája eszközlőjén­ek , kit méltán Erdély Solonjának neveztek—mondását, egy az udvari cancellariához beadott kis irománny­á vé­gén: „Transsilvania una cum partibus stat, vel cadit“ Szerk.—­75

Next