Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-09-21 / 76. szám

AEAPITA­S SZERKESZTI SZSlI AGIYI F E It EM CZ, professor. ------«»—3 ELSŐ ESZTENDŐ, e«»-— Második Félév. Kolozsvár. Kedden September 21-k 1841. 1ö­dik szám Tartalom: Masaniello. Masaniello. Az európai királyságok között, Nápoly volt az, mely legtöbb szomorú változásokon ment keresztül, és ezek főképpen a’ pápák éretlen követeléseikből eredtek, mely szerént ők a’ko­ronáról tetszésök szerént rendelkeztek. A’ Ho­henstaufen dynastia elenyészte után, mely a’ pápai bitangolásoknak oly erőssen ellene szege­­zé magát, Nápoly az anjou-i házra szállott, mindazáltal az új franczia uralkodóház csak ha­mar kedvességet nyert, míg végre a’ sors szám­talan változásai után, Nápoly Spanyolországgal egyesittetett. A' Spanyolok birtokában 150 esz­tendeig csendes volt, mig osztán 1647-b. egy szegény halász lázzadást indított, mely az or­szág szerencsétlenségét és nyomorúságát még inkább nevelte. A’ mily érdekes éppen oly ta­­núságos e’ rendkívüli zendülés históriája; mind­azáltal annak megérthetéséért szükség elébb a­­zon zsarnokság képét festeni, melyet a’ Spanyo­lok a’ Nápolybelieken gyakoroltak. Midőn Spanyolország Nápolynak ura lett, ez, az alig végzett háború ellenére is gazdag volt és népes; fekvéséből pedig bizvást lehete nevekedő jólétre számítani, minthogy a’ kö­­zéptenger nyugoti részében, a’ keres­kedés akkori gyülhelyében legszebb kikötői vol­tak. Ellenben Spanyolország a’ Maurok elleni hoszszas háborúban minden erejét kimerítette. Amerika feltalálása, lakossai nagy részét az új tartományokba vándorlásra tántorította, és a’ Peruból érkezett arany és ezüst, nem volt ké­pes a’ földmivelés alászállását, a’legszorgalma­­tosabb lakosok kivándorlását és minden hazai nyereség csökkenését pótolni. E­ környülmények köztt Spanyolország nápolyi birtokát mintegy kincseskamarának nézte, melyből Spanyolország üres pénztárait megtölteni lehetne. Annak okáért az igazgatás vagy szép szerént vagy erőszak­kal annyi pénzt iparkodott kicsikorni olasz alattvalóitól, mennyit csak lehetett. Nápolyt al­­királyok kormányozták, és a’ spanyol igazgatás csak azokat választotta e’hivatalra , kikben a’ csi­­korásra termettségnek legkitűnőbb jelei látszot­tak, ti ha sok pénzt küldhetett, senki sem gon­dolt önfelelősége alatt elkövetett zsarolásai­val ’s kegyetlenségeivel. Nápoly lakossai képe­sek lettek volna ugyan termékeny 's jól mivelt birtokaikból rendkívüli adót is fizetni, de men­nél többet kaptak a’ Spanyolok,, annál többet kívántait; 's azon nagy készség, melylyel a’ Ná­polyiak szokott adójúkat fizették, a' Spanyolo­kat újabbak ravatalára bátorította, így folytak a’ zsaroások, mig a’ Nápolyiak béketűrése ki­­fáradott. ,,A' Vezúv rejtett tüzet mond egy o­­losz iró „nem valt oly nagy és veszélyes, mint a’ Nápolyiak keblében dulongó boszszú lángja !“ Az adó haszonbérbe adása 111­ k. és IV-k. Spanyol Filep uralkodása alatt, a’ Nápolyiak sorsát míg inkább terhesitette. A’ génuai kal­márok, kik azt a’ spanyol királytól haszonbér-­i.

Next