Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-09-21 / 76. szám
AEAPITAS SZERKESZTI SZSlI AGIYI F E It EM CZ, professor. ------«»—3 ELSŐ ESZTENDŐ, e«»-— Második Félév. Kolozsvár. Kedden September 21-k 1841. 1ödik szám Tartalom: Masaniello. Masaniello. Az európai királyságok között, Nápoly volt az, mely legtöbb szomorú változásokon ment keresztül, és ezek főképpen a’ pápák éretlen követeléseikből eredtek, mely szerént ők a’koronáról tetszésök szerént rendelkeztek. A’ Hohenstaufen dynastia elenyészte után, mely a’ pápai bitangolásoknak oly erőssen ellene szegezé magát, Nápoly az anjou-i házra szállott, mindazáltal az új franczia uralkodóház csak hamar kedvességet nyert, míg végre a’ sors számtalan változásai után, Nápoly Spanyolországgal egyesittetett. A' Spanyolok birtokában 150 esztendeig csendes volt, mig osztán 1647-b. egy szegény halász lázzadást indított, mely az ország szerencsétlenségét és nyomorúságát még inkább nevelte. A’ mily érdekes éppen oly tanúságos e’ rendkívüli zendülés históriája; mindazáltal annak megérthetéséért szükség elébb azon zsarnokság képét festeni, melyet a’ Spanyolok a’ Nápolybelieken gyakoroltak. Midőn Spanyolország Nápolynak ura lett, ez, az alig végzett háború ellenére is gazdag volt és népes; fekvéséből pedig bizvást lehete nevekedő jólétre számítani, minthogy a’ középtenger nyugoti részében, a’ kereskedés akkori gyülhelyében legszebb kikötői voltak. Ellenben Spanyolország a’ Maurok elleni hoszszas háborúban minden erejét kimerítette. Amerika feltalálása, lakossai nagy részét az új tartományokba vándorlásra tántorította, és a’ Peruból érkezett arany és ezüst, nem volt képes a’ földmivelés alászállását, a’legszorgalmatosabb lakosok kivándorlását és minden hazai nyereség csökkenését pótolni. E környülmények köztt Spanyolország nápolyi birtokát mintegy kincseskamarának nézte, melyből Spanyolország üres pénztárait megtölteni lehetne. Annak okáért az igazgatás vagy szép szerént vagy erőszakkal annyi pénzt iparkodott kicsikorni olasz alattvalóitól, mennyit csak lehetett. Nápolyt alkirályok kormányozták, és a’ spanyol igazgatás csak azokat választotta e’hivatalra , kikben a’ csikorásra termettségnek legkitűnőbb jelei látszottak, ti ha sok pénzt küldhetett, senki sem gondolt önfelelősége alatt elkövetett zsarolásaival ’s kegyetlenségeivel. Nápoly lakossai képesek lettek volna ugyan termékeny 's jól mivelt birtokaikból rendkívüli adót is fizetni, de mennél többet kaptak a’ Spanyolok,, annál többet kívántait; 's azon nagy készség, melylyel a’ Nápolyiak szokott adójúkat fizették, a' Spanyolokat újabbak ravatalára bátorította, így folytak a’ zsaroások, mig a’ Nápolyiak béketűrése kifáradott. ,,A' Vezúv rejtett tüzet mond egy olosz iró „nem valt oly nagy és veszélyes, mint a’ Nápolyiak keblében dulongó boszszú lángja !“ Az adó haszonbérbe adása 111 k. és IV-k. Spanyol Filep uralkodása alatt, a’ Nápolyiak sorsát míg inkább terhesitette. A’ génuai kalmárok, kik azt a’ spanyol királytól haszonbér-i.